D�monsz�v

(avagy: m�rt ut�lja Sesshoumaru a haland�kat �s f�lv�reket?)

�rta: Alverat

1. r�sz: Sesshoumaru �s Alverat

            Valamikor r�ges- r�gen, amikor m�g gyerekcip�ben j�rt az emberek vil�ga- sz�val Sesshoumaru „fiatalkor�ban”:

„K�t alak szaladg�l az erd�ben. Mindkett� magas �s karcs�, hossz� hajukat t�pik az �gak; Sesshoumaru �s Alverat a legnagyobb nyugalommal j�tszanak. Illetve; hogy is lehetne nyugodt egy sr�c, amikor ott p�r�g el�tte a vil�g legcsinosabb l�nya, aki r�ad�sul olyan neki, mint amit ma „bar�tn�nek” neveznek- csak, mert �lland�an egy�tt vannak, �s s�ta k�zben fogj�k egym�s kez�t… (Sz�p dolog a szerelem…)

         Sesshoumaru szinte teljesen olyan, mint „mostan�ban”. A legl�tv�nyosabb k�l�nbs�g az, hogy sokat mosolyog, �s m�g nevetni is szokott- persze, csak, ha kettesben vannak.

         Alverat tizen�t �ves, a nagyb�tyja neveli- aki mellesleg haland� l�t�re majdnem akkora uralkod�, mint Sesshoumaru apja. A l�ny haja aranysz�ke, szeme k�k, b�re tal�n a fi��n�l is feh�rebb… Alakja �pphogy elkezdett n�iesedni, de m�r most l�tni lehetett: egyszer m�g gy�ny�r� lesz. Legink�bb apj�ra hasonl�tott, aki valaha a leger�sebb macskad�mon volt…

            Alverat beb�jt egy fa m�g�- onnan lesett a k�zeled� Sesshoumarura. Az �gy tett, mintha nem vette volna �szre a l�nyt, �s ment tov�bb. Alverat kiugrott a fa m�g�l, elkapta a fi� egyik h�feh�r tincs�t, megr�ngatta, azt�n elszaladt. Sesshoumaru csak a mez�n, dombon f�lfel� tudta be�rni. Felkapta, megp�rgette, azt�n hanyatt v�gta mag�t a f�ben, hogy a l�ny r�essen. Azt�n csak nevettek… Addig fek�dtek �gy, �sszeb�jva, am�g elaludtak.

         M�r kezdett esteledni, mire fel�bredtek. Sesshoumaru felkapta Alveratot �s vitte eg�szen az erd� t�ls� sz�l�ig. A gyors b�cs� ut�n Alverat hazasietett. Az �sv�nyen csak egyszer �llt meg: a tenger fel�l vad�szk�rt hangj�t hozta a sz�l. Egy k�d�s eml�k jutott az esz�be: „egy fekete lovon �l, mellette szolg�k kuty�kat vezetnek. Megsz�lal a k�rt, elengedik a kuty�kat, �s mindenki ut�nuk veti mag�t.” Akkor neki is mennie kellett… Aznap reggel m�g nem �rtette- k�s�bb se igaz�n-, hogy m�rt csin�lj�k. „Tisztes t�volb�l k�veti a t�bbi lovast- k�r�l�tte az �sv�ny, amit a lovak t�rtek csupa v�r…” Csak n�gy �ves volt, amikor k�t hetet Eur�p�ban kellett t�ltenie az �desanyj�val, aki kir�lyn� volt annakidej�n. Egy �letre meggy�l�lte azt a helyet. Eg�sz nap a h�nyinger ker�lgette- kifinomult szagl�sa volt az oka-, a „vad�szatot”, vagyis a m�sz�rl�st sz�rakoz�sb�l m�r akkor is undor�t�nak tal�lta…

         A k�rt m�sodszor is megsz�lalt. Alveratnak nagyon rossz el��rzete t�madt: rohanni kezdett hazafel�. Mire be�rt szob�j�ba elfogta a h�nyinger. (Megvolt az a rossz szok�sa, hogy ha a szob�j�r�l volt sz�, rendszerint az ablakon �t k�zlekedett.

         Szobal�nyai, Ad�le �s Flora, akik Eur�p�b�l j�ttek vel�k annakidej�n, les�jt� h�rrel v�rt�k:

- Wolf, Vagy ahogy te emlegeted n�ha: „az a tusk�”…- kezdte Ad�le.

- Ma este �rkezik!- sz�rny�lk�d�tt Flora.

- Igaz�n?- k�rdezett vissza Alverat, arc�n �rd�gi mosollyal.

- Meg akarja k�rni a kezed, �s ap�d elv�rja, hogy igent mondj!- hadarta a h�reket Ad�le. Alverat arc�r�l lehervadt a mosoly:

- Megtenn�? Visszak�ldene Eur�p�ba?

- Azt hiszem, igen…- gondolkozott Flora hangosan.

- Az � helyzet�ben b�rki ezt tenn�…- s�hajtott fel Ad�le.

- Cengettek!- ugrott fel Flora- �s m�g meg se f�s�ltelek…

         Alverat �gy �rezte, kics�szik l�ba al�l a talaly.

”- Mi lesz velem? Mi lesz Sesshoumaruval? Mi…” De gondolkodni m�r nem volt id�. Alverat tudta, hogy az idegen katon�l er�sebbek, mint apja emberei. Az apja fegyvereket �s sz�vets�get akart- ez�rt igyekezett k�vetni az eur�pai mint�t: j� helyre adni f�rjhez neveltl�ny�t. Aki most azon kapta mag�t, hogy legszebb- francia mint�ra k�sz�lt- ruh�j�t adj�k r�, kez�ben legyez�vel les�t�l a l�pcs�n, m�g v�g�l ott �ll testet �lt�tt r�m�lma el�tt. Mindenben undorodott ett�l az embert�l. Hi�nyzott bel�le az �sszes olyan tulajdons�g, ami miatt Sesshoumarut szerette- tal�n csak a b�szkes�g nem, de Alverat k�ptelen volt meg�rteni Wolf �lland� felv�g�s�nak az ok�t…

         Sesshoumaru j�val magasabb volt, er�sebb, j�l n�zett ki, lehetett vele besz�lgetni, j�l �rezte mag�t vele. Wolf alig volt magasabb, sz�less�ge d�bbenetes, �s ha a j�lnevelts�g nem tartja vissza, Alverat akkor�t h�zott volna be neki, hogy sim�n elsz�ll… Ehhez t�rs�tsunk hozz� �lland�an v�rben forg� szemeket, alkoholb�z�s leheletet, fellengz� monol�gokat, �s azt a t�nyt is, hogy vagy nem vette figyelembe a l�ny jelenl�t�t, vagy valami apr� kis csecsebecs�nek tartotta, amit b�rhol megkaphat. Alveratot legt�bbsz�r csak a reflexei mentett�k meg a taperol�s el�l…

         A l�ny �gy �rezte, a biztos szikl�r�l, ahol eddig �llt, a m�lybe l�kt�k, �s csak zuhan…

folyt.k�v