Sesshoumaru -Shrine

Foldal  Men  Sesshoumaru vilga  Kptr  Fanficek    Fanwork

Httrzene
 
 
Bejelentkezs
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Regisztrci
Elfelejtettem a jelszt
 
Arigato
Induls: 2006-11-09
 
Fordit

 

 

Affis

Kuran Kaname fansite

Byakuya-Bleach Anime fansite

 
Banner cserk

 
Chat
Nv:

zenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Sesshoumaru s Hikari ( by Arvael)
Sesshoumaru s Hikari ( by Arvael) : Sesshoumaru s Hikari/2

Sesshoumaru s Hikari/2

  2007.11.02. 16:06


Az ifj n megdbbenten pislogott le a mozdulatlan testre. A vza, melybe ma reggel kicserlte frissre a fehr liliomokat, darabokra hullva hevert szanaszt, krlttk a fldn. A vz lassan cspgtt le az sszetrt szilnkokrl s folydoglt tova a fnyesre suvickolt fapadln...

 

– Mit tettl, te semmirekell lny?! – kelt ki magbl a fogads, amit berontott a szobba.

Ez a hang trtette maghoz Hikarit.

Rmlten pislogott Tetsumarura, aztn le, Yokomatra. Vgl ismt a nevelapjra, aki vszesen kzeledni kezdett fel. A lny ijedtben sikkantott egyet, ltva, meneklsi tvonala az ajt fel zrva van, ahol mr gylekezett a fogad szemlyzete. Tekintete megakadt a flig nyitva hagyott erklyajtn.

„Itt a lehetsg!” gondolta, ahogy futsnak eredt. Egy pillanat mlva mr kint llt a hs, nyri jszakban, letekintve az erklyrl. Egy emeletnyi magasan volt, de lbait mr t is lendtette a biztonsgot nyjt korlton.

Nem volt ideje megijedni, mert amint meghallotta a fogads lpteit, kzvetlenl a hta mgtt, hatrozott: „Most vagy soha!” kiltotta magban, azzal levetette magt az utcra.

Meglepve vette tudomsul, hogy talpon rt fldet, radsul egyben volt, de ahogy kiegyenesedett, r kellett jnnie, hogy bizony ersen megrndult az egyik bokja. De mr hallotta is a kzeled frfiakat, akiket a fogads kiablt ssze.

Rmlten ismt futsnak eredt; a lba olyan sebesen vitte, mint mg taln sohasem; fjs bokja ellenre. Pillanatok alatt elrte a rtet, de itt mr gy tnt, teste nem brja tovbb, s lassulni kezdett. Hta mgtt pedig vszesen kzelrl halotta vgzetnek lpteit.

sszeszortotta a szemt, ahogy rezte, megbotlott egy kill kdarabban, s felkszlt az essre. Kivtelesen ezttal is szerencssen rt fldet, csupn a knykt horzsolta meg. Behunyt szemmel s zihl llegzettel vrta be ldzit. Tudta, mr gysem tehet semmit...

 

Sesshoumaru nagyr megint eltnt. Legalbbis Rin s Jaken szerint. Maga a dmon nagyr nem gondolta gy, csupn mg egyszer nyugodtan akart egyet frdni, mieltt tovbbllnnak.

Sietsen szedte lpteit, hiszen mr jcskn beesteledett s alig vrta, hogy jra megmrtzzon a t hs vizben. m legnagyobb csaldottsgra, mikor a fk utols sorhoz rt az erdben, mely a kis tisztst vette krl, halandkat ltott sszeseregleni. Gondterhelten shajtott. Egy dmon manapsg mr nem is frdhet anlkl, hogy gyilkolna eltte? Miv lett a vilg...?

Ehhez most semmi kedve sem volt. Gyanakodva nzte a frfiakat, akik egyre kzelebb rtek egy fben fekv alakhoz. Sesshoumaru nagyr ekkor kilpett a fk takarsbl, ezt azonban senki sem vette szre. Neki viszont rgtn szemet szrt, hogy az alak a fldn megmozdul s fel fordtja a fejt. Dbbenten ismerte fel benne a tegnap ltott fiatal nt, akit gy tnt, egy perce mr el is felejtett. Most azonban minden eszbe jutott.

A klns, vzbl kszlt ostor, s az ertlen csaps.

A lny pontosan r nzett. Tekintete knyrg volt. Csak vette szre a nagyurat, a tbbiek gyet sem vetettek r.

Aztn, amikor mr csupn alig pr lpst vlasztotta el ldzitl, s Sesshoumaru mg mindig nem moccant, a lny fjdalmasan s megsemmislve behunyta gynyr, aranysrgn csillog szemeit, mely a nagyurat sajtjaira emlkeztette. Az ifj n izmai megfeszltek, ahogy vrta a csapsokat...

 

Hikari tehetetlenl fekdt a fldn. Vgl is, mirt harcoljon, nincs mirt lnie, igaz? Az a titokzatos alak pedig, aki ott figyelte a jelenetet, az erd szln, nos, sem gy tnt, mintha segteni akarna neki.

Lassan eleredtek knnyei, ahogy a lgy, nyri es is. Zokogs rzta meg egyszeriben a testt, de aztn ert vett magn s megfesztette izmait; nem hagyta, hogy srni lssk.

Szinte rezte, ahogy az egyik frfi – bizonyra a nevelapja ltal felbrelt egyik verlegny a falubl – meglendti a kezt. Hikari mg jobban sszeszortotta a szemt, s fogait is, nehogy egy hangot is kiadjon. Hisz, azt csak lveznk... ha hallank szenvedseit...

 

m a vrt csaps sosem kvetkezett be. Helyette azonban egy ostorcsaps hallatszott, kzvetlenl fltte. Aztn csend. Hallos csend.

Hikari mg mindig rmlten nyitotta ki a szemt, flve attl, mit tall, ha egyszer krbenz. Tekintett azonban teljesen elbortotta egy pr fekete csizma. A lny pislogott mg egyet-kettt, de a jelensg csak nem akart eltnni.

Lassan felemelte fejt, hogy szembetallja magt azzal a titokzatos alakkal, akit az erd szln ltott; most mr jobban szemgyre vehette a frfit.

Hossz, ezst haja elegnsan meglebbent a szlben, de kezdett igencsak csatakoss vlni az egyre zdul estl. Szemei szintn aranysrgn csillogtak az jjeli holdfnyben, akrcsak a lny sajtjai. Az idegen arcn kt-kt magenta szn csk hzdott, homlokn pedig egy cskken flhold keskedett, sttkk sznben.

A frfi lassan kinyjtotta egyik karmos kezt, melyen ugyanolyan cskok voltak, mint az arcn s a szemhjn. Hikari vatosan a felje nyjtott karra nzett, majd megmentje szembe; m azokbl azonban kptelen volt brmit is kiolvasni. Lassan, reszketve elfogadta a segt kezet, ami aztn egy pillanat alatt a talpra lltotta t.

A fiatal n felszisszent, mikor fjs bokjra helyezte testslyt, gy inkbb msik lbn llt, a srltet pihentetve. Megllt s elgondolkozott egy pillanatra, majd a frfi szembe nzett.

– Domo arigatou, nagyuram – hajolt meg, ahogy fjs lbtl tellett.

Az illet – aki egyrtelmen dmon volt – a lny lla al helyezte egyik karmos ujjt s felemelte a fejt. Hikari megszeppenve pislogott r. Valamennyire tartott tle, ugyanakkor az a megmagyarzhatatlan rzs lett rr rajta, mikor a frfi szembe nzett, hogy a vilgon semmi baj sem rheti; biztonsgban van.

 

A kvetkez krds, ami elhagyta a dmon nagyr ajkait, megdbbentette a lnyt.

– Mi vagy te...?

– T-tessk? – hebegte sszezavarodottan, s mg jobban meglepdtt, mikor szrevette, hogy a frfi szimatolni kezdi krltte a levegt.

– Mr rtem... – jegyezte meg magnak a frfi, azzal megfordult, s elindult a t irnyba.

Hikari nkntelenl is a karja utn kapott, de csak haorija ujjt sikerlt megfognia. A dmon felvonta egyik szemldkt, mikor vlla fltt visszatekintett r.

– Nagyuram...

– Sesshoumaru – szrta kzbe a dmon.

– Sesshoumaru nagyr – kezdett bele jbl a lny. – Krem, ne hagyjon itt... – Hikari tekintete knyrgre fordult, ahogy kiejtette a kvetkez szavakat, s lassan elengedte a dmon felsjnek ujjt. – Nincs hov mennem, s szeretnm lerni valahogy a tartozsom.

– Mifle tartozsod? – krdezte lesen a frfi, ahogy teljesen visszafordult.

– Hogy megmentett – sttte le tekintett a lny.

Hangja lgy volt s ertlen; pont, ahogy nmagt is rezte e pillanatban.

– Ahogy gondolod – hallatszott egy hossz pillanatnyi csend utn a vlasz.

Hikari felnzett, s a kt aranyszn szempr egy pillanatra sszekapcsoldott, majd a lny elmosolyodott s meghajolt.

– Ksznm, Sesshoumaru-sama.

– Ne hajlong – vetette oda bosszankodva a nagyr.

– Tessk? De... mirt ne? – krdezte rtatlanul a lny.

Nem rtette. Hiszen megmentette t; annyival tartozik neki, hogy tiszteletet mutat.

– A bokd – hangzott a felelet.

Hikari lepillantott a lbra, de azon mg nem ltszott semmi sem. Ismt feltekintett a dmon nagyrra.

– Gyere – shajtott amaz, azzal irnyt vltott, hogy visszatrhessen a barlangba, ahol tbort vertek jszakra.

 

Sesshoumaru alig hallhatan ismt shajtott. Ennyit az jszakai frdzsrl. A lny viszont gy tnt, megrezte, mi zavarja s felgyorstotta tempjt, hogy mellette haladhasson, de mg mindig kicsit mgtte stlt – ebben nagyban segtette a bokjba hirtelen bell fjdalom is.

– Sesshoumaru nagyr... – szltotta meg t, mire a frfi a szeme sarkbl rpillantott, jelezve, hogy figyel r. – Ha jl sejtem, frdni kszlt... ismerek a kzelben egy meleg viz forrst, ha gondolja, megmutathatom, merre van... a falusiak nem ismerik, nem fogja senki megzavarni.

A dmon mg egy darabig gyanakodva nzte a lnyt, de aztn egy aprt biccentett, mire elmosolyodott s lelkesen mutatni kezdte az utat. Hamarosan meg is rkeztek a helyre, melyet az erd sr aljnvnyzete, ds bokrok s nagy lomb fk leltek krbe.

A lny lelt az egyik fa trzsnek dlve, httal a frdhelynek. Ott vrakozott, mg a nagyr elkszlt.

m hiba is prblt bren maradni, az elmlt napok esemnyei lassan megtettk hatst, ahogy szemhja egyre jobban elnehezlt, vgl pedig teljesen lecsukdtak. Egy pillanattal ksbb mr bksen szuszogott a fa tvben.

 

A frfi gy dnttt, mg egy kicsit ztatja magt, mieltt kimegy s megszrtkozik. Jlesett feszlt izmainak, ahogy a kellemesen langyos vz hozzjuk rt. Vett egy mly levegt, mire orrt ismt megcsapta a nyri zpor illata. Feltekintett az gboltra, m az olyan tiszta volt, mint amilyeneket a fagyos tli estken ltni.

A lny fel pillantott, aki idkzben elbbiskolt – errl rulkodott egyenletes, lass lgzse is – neki volt olyan j illata. Most mr ktsge sem volt afell a nagyrnak, hogy egy vzi dmonnal van dolga.

Az ilyen lnyek, akiket a termszet szltteinek tartanak, nagyon ritkk s nagy hatalmak voltak. Elgondolkozva rncolta ssze homlokt, kicsit eltorztva ezzel jkk holdjt is. „De ha olyan ersek, mirt nem? Az ostora is gyenge volt, s nem is harcolt azok ellen az egyszer halandk ellen... mirt?”

Fradtan megrzta a fejt, ahogy kikszldott a frdbl. Mr megint a kvncsisga fogott ki rajta. Pontosan ezrt segtett a lnyon; mert kvncsi volt, ki . Most pedig csak mg jobban belegabalyodott, ahogy gondolatai elkalandoztak fel.

Gyorsan megszrtkozott s felltztt. Halk lptekkel rkezett a lny el, m tovbbra is bksen aludt. A kutyaszellem mr pp arra gondolt, hogy mgiscsak ott hagyja, a fa tvben, mikor flben vratlanul felcsendlt a lny hangja:

„Sesshoumaru nagyr. Krem, ne hagyjon itt... Nincs hov mennem, s szeretnm lerni valahogy a tartozsom.”

Mg egy pillanatig tfrta tpreng tekintetvel az eltte l trkeny alakot, vgl beadta a derekt egy gondterhelt shajjal, s felnyalbolta t.

„Remek. Mg valaki, akire vigyzhatok.”

Szmra egyrtelm volt, hogy a lny nem kpes sajt magt megvdeni, s azzal, hogy befogadta t a csapatba, most r hrult ez a feladat.

De nem baj.

Majd megtantja harcolni.

A lny is le fogja rni a tartozst, br arrl mg fogalma sem volt a nagyrnak, hogyan.

 

– Argh! – Hikari frusztrltan morgott egyet, mikor mr maga sem tudta megszmolni, hnyadszorra prblkozott sikertelenl. – Nem megy ez nekem...

– Dehogynem – hallatszott a frfi nyugodt hangja. – Lttam.

– J, de... de akkor volt vz a kzelben, nagyuram! – alighogy kiejtette e szavakat, a lny szeme felcsillant.

Hikari megfordult, s siets lptekkel elindult.

– Most meg hov msz? – vonta fel egyik szemldkt Sesshoumaru.

– Vz... tudom, itt kell lennie a kzelben egynek... – mormogta a krdezett, ennek ellenre a kutyaszellem tkletesen hallotta minden szavt.

Kisvrtatva is kvette.

Az elmlt napokban Hikari rzkei kifinomodtak, s mr kpes volt megrezni, merre van vz s hogy milyen tvol... habr, ez utbbit mg nem sikerlt tkletesen elsajttania... Sesshoumaru nagyr szja sarkban egy keser mosoly jelent meg, ahogy eszbe jutott a lny legutbbi prblkozsa – vzkeressben. Hikari tisztn rezte, merre van a vz s folyton bizonygatta, mindjrt odarnek, mg vgl...

**

– Csak... ezrt...? – bkte ki Jaken, aki legelszr trt maghoz megdbbensbl.

Sesshoumaru arcizmai meg-megrndultak, de ezenkvl nem mutatta jelt gondolatainak. Hogy pp a nevetst vagy bosszankodst akarta visszatartani, azt senki sem tudta.

– Mirt, Jaken-sama? – krdezte aranyosan Rin. – De hisz Hikari-chan tallt vizet, nzd!

Azzal a kis pocsolyra mutatott, amely a lbuk eltt hevert. Jaken nem brta tovbb:

– Fl napot jttnk, lejrtuk a lbunkat s csak... csak... ezrt?!

– Sajnlom, Jaken-san – hajtotta le a fejt Hikari, aztn esdekl tekintettel a kutyadmon fel fordult:

– Bocssson meg, Sesshoumaru nagyr... nagyon ersen reztem, azt hittem, hogy...

– Hagyd. gyis erre jttnk volna – vgott a szavba a frfi, azzal folytatta tjt, a lny el lpve.

Hikari kicsit sszezavarvodva tekintett utna, majd megvonta a vllt s egy gyenge shaj hagyta el ajkait. Rinnel kzen fogva indultak tovbb a rgs fldton.

**

A kutyaszellem gyani beigazoldni ltszottak; ahogy a lny egyre szorosabb kapcsolatba kerlt a vzzel, radsul, amita velk utazott, kpessgei is felsznre trni ltszottak. Dmonvrnek ksznheten pedig fjs bokja mr msnap reggel a mlt volt, amikor tovbbindultak.

– Megvan! – sikkantott fel Hikari, azzal rohanni kezdett.

Mg egy sor fa, aztn pedig kirtek a vzpartra. Egy hatalmas t terjeszkedett elttk, s a szl mozgsnak ksznheten apr fodrokat csalt a felsznre. Ettl eltekintve a vztkr sima s lgy volt. A kora dlutni napfny vidm tncot jrt rajta.

Hikari ott llt a tparton, lvezve a ltvnyt. Aztn meghallotta Sesshoumaru puha lpteit a hta mgtt s megfordult, a dmon nagyrra mosolyogva:

– Ugye, milyen szp? – krdezte, majd tekintete visszavndorolt a tavat krllel vzililiomokra s tavirzskra.

– Az – a frfi hangja furcsn csengett, de Hikari nem tulajdontott neki nagy figyelmet, csupn lehajolt, hogy ugyangy kezbe vegye a vizet, ahogy akkor jjel tette, mikor bokja s csuklja kr fondott.

De ha visszapillantott volna a nagy kutyaszellemre, taln rjhetett volna, Sesshoumaru nem is a tra gondolt. Mg csak a vzinvnyekre sem...

 

Ahogy a lny felegyenesedett, kezben sszegyltek a vzcseppek, egy gmbt formzva.

– Jl van – biccentett egy aprt Sesshoumaru. – Most csinlj belle ostort s csapj vele egyet.

– De hova?

– Mindegy... ki a vzre.

Hikari blintott, nagy levegt vett s koncentrlt. Szemeit flig behunyta, ahogy elkpzelte a vzbl kszlt ostort. Egy pillanatig nem trtnt semmi. Aztn...

Csatt!

A lny egy apr csuklmozdulattal kicsapta az ostort, majd visszahzta, mire az ismt felvette labdaformjt. Hikari ugrott egy picit sikere mmorban, aztn csillog szemekkel nzett a dmonra:

– Lttad ezt nagyuram? Sikerlt! Vgre!

– Lehet, hogy csak szerencsd volt – vonta meg a vllt a krdezett. – Prbld jra.

– J – az ifj n nem zavartatta magt Sesshoumaru szavain; a frfi mindenkit gy kezelt a krnyezetben, Hikari pedig gyorsan hozzszokott ehhez s knnyedn tllpett rajta.

Ismt sikerlt. s azutn is. s azutn is.

s akkor is, mikor egy vratlan zajt hallottak a kzeli bokrokbl...

– ! – bukott ki a ds aljnvnyzetbl egy zld valami.

– Oh... bocsnat, Jaken-san, nem tudtam, hogy te vagy az! – pillantott r szinte sajnlattal a lny, s azonnal eltntette ostort, mely ismt gmbknt forgott s egyfolytban ott kavargott nyitott tenyere fltt.

– Ostoba n! – tkozdott ldozata, amint sikerlt lbra tornsznia magt.

Hikari meghkkent, de ez alig ltszott arcn. Sosem rtette, Jaken mirt olyan goromba vele.

Rin is elkerlt a kvetkez msodpercben, pp idben, hogy szemtanja legyen a kibontakoz jelenetnek:

– Gnyoldsz velem? – krdezte gyanakodva a kis dmon.

– Nem, dehog...

– rezd a ktfej bot erejt! – kiltotta Jaken, azzal egy tzsugr indult meg a lny fel, aki sztnsen cselekedett: eldobta a kezben tartott gmbt.

A tz kialudt, a kis dmon pedig vizesen llt elttk – s csak gy gzlgtt az elfojtott dhtl s szgyentl, amg Rin a httrben kuncogott; hamarosan csatlakozott hozz Hikari is. Jaken morgott, s jbl clzott. Ezttal azonban mr nem volt ideje a lnynak egy jabb vzgmbt letre hvnia.

Rmlten kapta maga el a kezt – mikzben valami fura hzst rzett a vz fell –, aztn a kvetkez, ami eljutott tudatig, az egy nagy csobbans volt, majd pedig az rzs, hogy csuromvizes lett. vatosan kikandiklt ujjai mgl. Jaken mg vizesebb lett, Rin is gy nzett ki, mint egy apr, elzott rge, s mikor Hikari megfordult, hogy Sesshoumaru nagyrra pillantson, mr nagyon nehezre esett visszafojtania kitr nevetst.

A nagy kutyadmonrl cspgtt a vz, a fehr prmpalstja is elfolyva hevert a jobb vlln, mg haja hozztapadt pnclzathoz. Hikari arca kezdett vrsre vltani a visszatartott kuncogstl, de aztn gyorsan megfordult, mikor rezte: nem brja mr tovbb.

Rin vele egytt kacagott.

S amg Jaken hbrgtt s mindennek elmondta szegny lnyt, addig hallani lehetett, amint Sesshoumaru lecsatolja nehz pncljt s kt kardjt az oldalrl. Hikari vgre ert vett magn s visszafordult, mg mindig kszkdve ki-kitr kuncogsaival. A mosolyt is nehz volt leimdkoznia a szjrl; szembl azonban egyenesen kptelensg volt eltntetnie.

– Bocssson meg, Sesshoumaru-sama – hajolt meg egy picit, elfojtva vigyort.

Mikor felemelkedett, fura dolog trtnt: a dh suhant t egy msodpercre a nagyr arcn, m amikor Hikarira pillantott, hirtelen felvltotta azt a meglepettsg jele, majd pedig egy apr, de szrevehet mosoly jelent meg nemes vonsain. A lny pislogott rtetlenl, mgnem szrevette, hogy a frfi mr nem a szembe nz, hanem... kicsit lejjebb.

Hikari lepillantott, s akkor vette szre, hogy az ruhja is teljesen tzott, s most hozztapadt forms idomaihoz.

– h! – sikkantotta rmlten, mikor visszatekintett a mg mindig nelglten somolyg nagyrra, azzal sztnsen meglendtette jobb karjt, mire egy ers vzsugr telibe tallta Sesshoumaru bal arct, de olyan elemi ervel, hogy a kutyadmon meg is tntorodott egy apr pillanatra.

Mrgesen fordult vissza a lny fel; tekintett narancsvrs fny lelte krbe. Hikari szemei elkerekedtek a rmlettl, majd lassan htrlni kezdett. Aztn, mieltt mg lphetett volna egyet is a nagyr, a lny megfordult s minden erejt beleadva futsnak eredt. rezte, hogy ezttal elvetette a sulykot, azonban gy gondolta, a frfi igenis megrdemelte bntetst.

 

Sesshoumaru mordult egyet, ahogy utna kapott, de a lny gyorsan elillant. „Gyorsabb lett.” gondolta; aztn, ahogy ltta a lny ktsgbeesett trekvseit, hogy minl tvolabb kerljn tle s szrevette, hogy Hikari kezd kifulladni, mr nem futott utna teljes sebessggel, hanem knyelmes tempban haladt tovbb – szeme immr gynyr, igaz arany sznben csillogott.

Az apr mosoly mg mindig ott jtszott ajkain. El kellett ismernie, Hikari igen vonz volt, a forms combjai, a vkony dereka s telt keblei – hiba, Sesshoumaru frfibl volt, kptelensg lett volna szmra ezeket nem szrevenni, mikor ott llt eltte az emltett szemly csuromvizesen, testre tapadt kimonban.

 

gy tnt, Hikari is rjtt, hogy milyen hamar kezd kifulladni – ha msbl nem, ht Sesshoumaru lassul lpteirl s nelglt mosolyrl –, gy gy dnttt cselhez folyamodik. Nem volt benne biztos, hogy sikerlni fog, de azzal nem veszthetett, ha megprblja.

Hirtelen vett egy les kanyart balra, a t fel, azzal belefutott...

A vztkr apr fodrokat alkotott lbai puha nyomn, melyek gy tnt, szinte hozz sem rnek a felsznhez. Mintha lebegett volna felette, nem is futott volna rajta. Hikari arcn megjelent egy diadalittas mosoly, s mikor gy rezte, mr elgg bent van a vzen, hogy biztonsgban legyen, visszafordult Sesshoumaru fel.

Arca zavart kifejezst lttt: a kutyadmon pp levette lbbelijt. Mg egy pillanatig mozdulatlanul llt, aztn...

Hikari szemei elkerekedtek a felismerstl, mikor megltott valami kdszer anyagot kavarogni a frfi lbai krl, mely aztn felemelte t...

A lny ismt eszeveszett futsba kezdett, de Sesshoumaru mr nem tervezte, hogy tovbb jtszik vele; gyorsan berte t. Htulrl ers kezek kulcsoldtak karjaira, s nem engedtk el a lnyt, akrmennyire is ficnkolt. Vgl Hikari kifulladva felhagyott az ellenkezssel, Sesshoumaru pedig megfordtotta, gy egyms szembe nzhettek.

A lny dacosan pillantott fel a frfira, mikzben szabad kezt maga el rakta, hogy elfedje testt a kvncsi tekintetektl. A kutyadmon azonban nem nzett mshov, csupn a n szembe. A kt aranytenger sszefondott egy rkkvalsgig hat pillanatra, s a szellemek arca kzelteni kezdett egyms fel, mgnem...

– h! – sikkantott fel Hikari, ahogy rezte, hogy kimegy alla a talaj – jelen esetben a vztmeg.

A pillanat megtrt, csakgy, mint a n koncentrcija, aki trdig elmerlt a vzben; csupn annak ksznhette, hogy mg nem sllyedt el, hogy Sesshoumaru tartotta t. Esdekelve nzett fel a frfi szemeibe.

– Tudsz szni? – hajolt mg kzelebb hozz a frfi, egy rdgi vigyorral az arcn.

– n... nem! – sikoltotta Hikari, ahogy rezte, Sesshoumaru fogsa gyengl, majd teljesen megsznik; azonban hiba prblt utna kapni, nem sikerlt neki.

Rmletben mg levegt venni is elfelejtett, s ahogy lassan elkezdett sllyedni egyre mlyebbre s mlyebbre a tban, kezdett rajta rr lenni a pnik. Kaplzott, s valahogy sikerlt feltornsznia magt a felsznre, de nem sokig – ismt rezte, hogy sllyedni kszl.

– Csak nyugalom – guggolt le kis felhjn Sesshoumaru. – Tempzz a lbaddal s mozgasd a kezed, akkor nem sllyedsz el!

– Tempzzak? Hogyan? s hogy mozgassam a kezem? Milyen irnyba?! – a n nagyon megijedt, de mikor rezte, hogy mr nem sllyed, kicsit megnyugodott s megfigyelte helyzett. Csillog tekintettel pillantott fel a kutyaszellemre:

– Sikerlt! Ltod ezt, nagyuram?!

Sesshoumaru csupn biccentett egyet, majd jbl kiegyenesedett felhjn. Csak akkor nzett vissza a lnyra, mikor Hikari megszltotta:

– Nagyuram... –hangja lgy volt, de bujklt valami benne, ami nem tetszett a frfinek.

S amint letekintett, azonnal r is jtt, mi volt olyan gyans a hangslyban; ellene azonban mr semmit sem tehetett...

– s te... tudsz szni...? – a n egy hirtelen mozdulattal kihzta alla a felht, aminek az lett az eredmnye, hogy a kutyadmon belebukfencezett a vzbe.

Levegt kapkodva jtt fel a felsznre egy pillanat mltn s mrgesen tekintett a lnyra, aki csak rtatlanul mosolygott s nevetglt. Ahogy nzte Hikarit, egy jabb gonosz mosoly jelent meg szja szegletben. A lnynak pislogni sem volt ideje, a frfi mr eltte volt, aztn megragadta, s lehzta magval a vz al. Szerencsjre Hikari ezttal mg eltte tudott egy mly levegt venni...

 

Minden olyan hirtelen trtnt. Az egyik pillanatban mg egytt sztak lefel, az iszap fel, s gynyrkdtek a vzinvnyekben, mikzben a napsugarak t-ttttek a vastag vzrtegen a fejk felett; aztn a kvetkezben mr...

–blarbl... – Hikarinak ennyire tellett kiltsbl, mikor meglepve sikoltott fel.

Valami krbekszta a lbait, pedig nem tudott mozdulni, meglepettsgben pedig j nhny korty vz le is folyt a torkn, levegje pedig vszesen fogyni kezdett. Pnikszeren elkezdett kaplzni, mikzben a flben rezte kalapl szvverse minden dobogst, s rmlten forgott, rgott, tekergztt, hogy kivergdje magt a vzinvny szraibl, azonban csak azt rte el, hogy egyre jobban belegabalyodott.

Ijedten tekintett Sesshoumarura, aki ppen akkor rt oda mell, s lehajolt, hogy kibogozza az sszetekeredett szrakat. Mr pp sikerlt neki, s Hikari kzelebb hzdott hozz, mikor egy szrnyeteg emelkedett ki az iszapbl. Kiderlt, hogy a szr, amit eredetileg nvnyinek nztek, az egyik karja volt. Fura egy teremtmny volt, annyi bizonyos. A lny reszketve bjt Sesshoumaru mg, mikzben rezte, mr nem brja sokig leveg nlkl.

A kutyadmon elrugaszkodott a vz aljtl, s hihetetlen sebessggel a szrnyet vette clba; azonban az frgbb volt, mint amilyennek ltszott, s gyesen kitrt elle. Egy ideig gy ment ez a fogcska, mgnem Hikarinak tnyleg elfogyott a levegje, s kaplzva prblt a felsznre jutni. A szrny azonban ismt sszekulcsolta nvnyszer cspjainak egyikt a lny bokjn, ezzel visszahzva t a mlybe.

„Neee! n mg tl fiatal vagyok ehhez...! Neeeeeeeee!” futott t Hikari fejn, ahogy egyre lejjebb sllyedt. Utols levegje elhagyta, s mr immr tehetetlenl hagyta, hogy a vz betduljon tdejbe...

 

Sesshoumaru kitartan kzdtt a szrnyeteggel, s mr majdnem vgzett vele, mikor ellenfele jbl elkapta vdenct, s lehzta maguk kz, a t aljra. Hikari flig csukott szemhja mgtt mg ltszott egyre elhomlyosod arany tekintete.

 

 

Ha regisztrltok az oldalra,krlek titeket rjtok be a Chatbe,mert nem mindig nzek be az e-mail fikba!!

 
Tartalom

* Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. *    *****    Elindult a Játék határok nélkül rajongói oldal! Ha te is szeretted a '90-es évek népszerû mûsorát, nézz be ide!    *****    Megjelent a Nintendo Switch 2 és a Mario Kart World! Ennek örömére megújítottam a Hungarian Super Mario Fan Club oldalt.    *****    Homlokzati hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    A PlayStation 3 átmeneti fiaskója után a PlayStation 4 ismét sikersztori volt. Ha kíváncsi vagy a történetére, katt ide!    *****    A Bakuten!! az egyik leginkább alulértékelt sportanime. Egyedi, mégis csodálatos alkotásról van szó. Itt olvashatsz róla    *****    A PlayStation 3-ra jelentõsen felborultak az erõviszonyok a konzolpiacon. Ha érdekel a PS3 története, akkor kattints ide    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran! Mese, mese, meskete - ha nem hiszed, nézz bele!    *****    Az Anya, ha mûvész - Beszélgetés Hernádi Judittal és lányával, Tarján Zsófival - 2025.05.08-án 18:00 -Corinthia Budapest    *****    ✨ Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott – ismerd meg a „Megóvlak” címû írást!    *****    Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.