�

�

7. fejezet

�

�

Mikor visszat�rtem a k�z�pkorba, �tv�ltoztam a med�l seg�ts�g�vel, majd azt k�v�ntam, mutassa meg, hogy merre van most Sesshoumaru. �jszaka volt, a csillagok f�nyesen ragyogtak az �gen. A f�nys�v mutatta az utat, melyet rep�lve tettem meg. Egy tiszt�son meg is pillantottam Sesshoumarut. Egyed�l volt, az eget b�multa. Meg�rezhette az aur�mat, mert r�gt�n fel�m n�zett. Lesz�lltam tole j� t�zm�teres t�vols�gra.

-Mondtam, hogy ne gyere vissza� -hangja k�z�mb�sen csengett.

-�tkozott!� ki�ltottam r�, �s mintha meglepod�s futott volna �t arc�n.� Shine, Sesshoumaru!� Kezeimmel m�r meg is form�ltam a j�gg�mb�t.� Aisu no Sashisawari!� a j�gg�mb v�szesen k�zeledett fel�. Sesshoumaru kez�bol ekkor egy s�rga f�nys�v t�rt elo �s evvel elh�r�totta a t�mad�somat.

-Baka! Mi�rt t�madt�l meg?� ki�ltott r�m.

-Tudod te azt nagyon j�l! Semmirekello gyilkos!� ord�tottam �s eloh�vtam az Aisu Katan�t. Imm�r avval rontottam neki. O is eloh�zta az egyik kardot, de �rdekes m�don nem t�madott meg, csak v�dekezett. Csattogtak a peng�k, de nem b�rtam ellenfelemmel. M�g �gy is, hogy csak v�dekezett, t�l eros volt.

-Mi van veled?� k�rdezte.� Lehet, hogy elk�ldtelek, de az m�g nem ok arra, hogy az �letemre t�rj.

-R�m k�ldted a szolg�dat, aki meg�lte any�mat!� sziszegtem m�rgesen, �s bevittem egy �jabb csap�st, melyet o sikeresen kiv�dett.

-Jakent?� mondta k�t csap�s k�z�tt.� Jaken meg�lte any�dat?

-Nem Jakent, hanem Narakut! De ez�rt megfizetsz!� most oldalr�l vittem be egy v�g�st, de ezt is h�r�totta.

-Naraku nem a szolg�m, hanem az ellens�gem!� ord�totta, szemei hirtelen v�r�sen izzottak fel.

-Hazudsz!� v�gtam r�, �s m�g kardjaink egym�snak fesz�lve szikr�kat h�nytak, oldalr�l pr�b�ltam eltal�lni egy karom csap�ssal. Ekkor elkapta a kezem, m�g a kardj�val kiverte a m�sik kezembol a kardot. Ledobta a kardj�t, �s lefogott teljesen, ekkor �reztem meg, mekkora ereje van.� Eressz el, te �rul� gyilkos!� de hi�ba fic�nkoltam, nem tudtam kiszabadulni.

-Nem �rted?� mondta m�rgesen.� Az�rt k�ldtelek el, mert Naraku leskelod�tt ut�nunk.

Ledermedtem, �s o engedett a szor�t�son.

-Leskelod�tt?� hebegtem.� �s ki ez a Naraku?

-Naraku a legnagyobb ellens�gem, �s nem csak nekem, hanem az �cs�m�knek is. Az a sz�rakoz�sa, hogy mindenkinek megkeser�ti az �let�t. Mikor legyozt�k az onit, �s a r�ten �lt�nk, megl�ttam egy pokoldarazsat.

-Darazsat?� szemeim elkerekedtek.� Egy t�lm�retezett dar�zs engem is k�vetett.

-L�tta merre ment�l haza?

-Azt hiszem igen� -szemeim k�nnyesek lettek.� Nem tudtam� Nem tudtam� azok Naraku k�mei voltak� Naraku ut�nam j�tt� �s� -s�rva fakadtam, Sesshoumaru mag�hoz �lelt.

-�n voltam az ostoba� -lehelte, hangj�ban egy�tt �rz�s volt.� Azt hittem, ha durv�n elzavarlak, Naraku majd b�k�n hagy

-Meg kell bosszulni anya hal�l�t

-Igen. Azt fogjuk tenni.� mondta. Majd a szemembe n�zett.� T�bbet nem engedlek el. Mindig is azt akartam, hogy velem maradj.

-Ez igaz?� k�nnyes szemmel n�ztem az o arany szemeibe. Sesshoumaru gyeng�den let�r�lte a k�nnyeimet.

-Hai.�� felelte.� M�r akkor megkedveltelek, mikor a m�sik vil�gban voltunk. Azt akarom, hogy soha ne menj el a k�zelembol

-Sesshoumaru� �n mindv�gig ezt akartam

-Hmm -mosolygott r�m.� Tudod, hogy Rinnek is nagyon hi�nyzol? Egyfolyt�ban r�lad besz�l� -most m�r �n is mosolyogtam. Sesshoumaru komolyan n�zett r�m, de egyben gyeng�den.� �n pedig egyfolyt�ban r�d gondolok� -K�zelebb hajolt �s megcs�kolt. Cs�kja �des volt, gyeng�d, de egyben szenved�lyes is.

�

�

�

Reggel elment�nk Rin�k�rt, de elotte fogtunk halat a reggelihez. Sesshoumaru megpillantva Rint, �gy sz�lt:

-Rin, n�zd kit hoztam.� A kisl�ny mikor �szrevett, egyenesen a karjaimba szaladt.

-Midori-sama!� ki�ltotta.� De j�, hogy visszat�rt�l!

-�n is �r�l�k neked, Rin-chan.� feleltem �t�lelve a kisl�nyt. Jakenre n�ztem, aki �gy �dv�z�lt:

-J�, hogy ism�t itt vagy, Midori-sama! Legal�bb Sesshoumaru-sama nem lesz olyan szomor�, mostan�ban mindig sz�tlan �s b�slakodik �s� -nem fejezhette be, mert a fent eml�tett �gy kup�n v�gta, hogy r�gt�n kiter�lt, �s egy p�ppal lett gazdagabb.

-Ezt most mi�rt kaptam?� fogta meg a fej�t Jaken, �m most Sesshoumaru mosolygott, mire a kis szolga m�g jobban megijedt.� Jaj nekem� Mosolyog� Milyen f�lelmetes

Erre Rinnel hangos kacag�sban t�r�nk ki.

-�n is �r�l�k, hogy l�tlak, Jaken!� mondtam, miut�n lehiggadtam a nevet�sbol.� Sesshoumaru az�rt nem olyan f�lelmetes, ne?� n�ztem a Sesshoumarura, aki mell�m l�pett, �s �tkarolt.

-Az�rt el�g f�lelmetes vagyok� -r�m n�zett, �s arany szemeibol szerelmet lehetett kiolvasni. Elvesztem ezekben a szemekben

�

�

�

Sesshoumaru mellett teljes boldogs�gban �reztem magam, �s elindultunk, hogy teljes�ts�k egy�tt a k�ldet�s�nket. Tuntess�k el Narakut ebbol a vil�gb�l!

�

�

�

The End