Rem�nysug�r by Yasha1

12.r�sz.: Vihar el�tti csend

Ayana idegesen k�zeledett nyugat ur�nak szob�ja fel�. Mikor oda �rt bekopogott.

Gyere be Ayana! - sz�lt ki egy �bl�s f�rfihang.

A n� illedelmesen meghajolt.

�lj le! - intett egy sz�k fel� az inuyokai.

Miben �llhatok a rendelkez�sedre? - k�rdezte halkan a yasha.

Volna egy k�rd�sem! Teljes �szintes�get v�rok t�led, de el�re sz�lok, hogy err�l a besz�lget�sr�l nem sz�lhatsz senkinek! - villantak meg a d�mon szemei.

�rtem! - b�lintott f�lve a d�monn�.

Mi�rt f�l Yukari a f�rfiak k�zels�g�t�l? - a f�rfi hangja sz�razon csengett.

A szellemn� szemei elkerekedtek a megd�bbent� k�rd�s hallat�n, sz�v�t pedig k�rbefogta a fagyos f�lelem. A nagy�r is �szrevette a yasha reakci�it.

„ Mi lehet a titok ami ennyire kibor�totta? Most m�r musz�j megtudnom!”

�n nem....... - hebegte a n�.

V�laszolj! Az � �rdek�ben! Tudnom kell! - mordult r� a remeg� d�monn�re.

Rendben, de nem tudhatja meg, hogy tudod! Nekem sem szabadna tudnom r�la! - n�zett k�rlel�n a d�monra.

�rtem! Nos? - �lt le szembe a d�monn�vel.

Ez �gy 90 �ve lehetett! Yukarit az apja reggelt�l estig edzette. Teljesen kimer�lt �s t�bb s�r�l�se volt. A nagyb�ty�m �s a katon�k elmentek egy csapat szellemnek ut�na n�zni akik a nyugati hat�rvid�k t�j�k�n gar�zd�lkodtak. Elindultam Yukari szob�ja fel�, mikor hallottam, hogy ap�m is ott van. Bemenek�ltem egy szomsz�dos lakoszt�lyba. - Ayan�t a s�r�s ker�lgette. - Az ap�m....... Az ap�m majdnem meger�szakolta �t. Tudta j�l, hogy nincs ereje v�dekezni. - A yasha szem�b�l m�r patakokba folyt a k�nny. - Imamoto mentette meg. Megeskette, hogy senkinek nem mondja el. Arashi sama se tudta meg soha. Az unokan�v�rem azt mondta, hogy van el�g m�s baja , de tudtam, hogy miattam nem akarta elmondani.

Mire a besz�mol� v�g�re �rt a szellemn� m�r szinte zokogott. Sesshoumaru nem tudta elrejteni d�bbenet�t.

„ H�t ez�rt! �gy m�r mindent �rtek!”

…............................................................................................................................................................

Yukari a szob�j�ban volt �s egy levelet olvasott �ppen. M�r a v�g�re �rt, amikor kiv�g�dott az ajt� �s Imamoto �llt ott.

Ezt nem gondolhatod komolyan! - arc�n a k�ts�gbe es�s l�tszott.

Mi�rt? Az unok�d! Megh�vtam �s k�sz! - mosolygott a hime.

Tekeshi csak sz�gyent hoz r�m! - mordult az �reg.

Ugyan , csak kin�tt m�r bel�le! - kuncogott a n�.

�gy gondolod? - roskadt le a tigrisszellem egy sz�kre.

A hercegn� hangos nevet�sbe t�rt ki l�tva id�s tan�t�ja arckifejez�s�t. Ekkor nyugat ura l�pett a

szob�ba. Megk�v�lten b�multa a nevet� n�t.

„ Hogy tud mindig ilyen vid�m lenni? „

Amikor �szrevett�k jelenl�t�t belekezdett mondand�j�ba.

K�z�lni akartam, hogy Amira nemsok�ra meg�rkezik. Itt fog lakni vel�nk egy ideig �s Imamoto szeretn�m ha nagyon vigy�zn�l, mert val�sz�n�, hogy a b�tyja az �let�re t�r majd az �rul�s��rt.

A tigrisszellem kikerekedett szemmel n�zett, m�g Yukari tov�bbra is felt�rni k�sz�l� nevet�s�t pr�b�lta visszafojtani, t�bb kevesebb sikerrel.

Szerinted ez vicces? - k�rdezte duzzogva az id�s d�mon.

Ha l�tn�d

a k�pedet te is sz�rakoztat�nak tal�ln�d! Hidd el! - nevetett tov�bb a yasha.

Na �n ink�bb megyek. Yukari amir�l besz�lt�nk azt j�l gondold meg k�rlek! - b�cs�zott a yokai.

M�r meggondoltam. Nem lesz semmi baj! �g�rem! - mosolygott r� a d�monn�.

Az id�s d�mon hatalmas s�hajjal az ajk�n t�vozott.

Mi volt ez? - k�rdezte az

inuyokai.

Semmi! - felelte sz�razon a n�.

„ Most nem kellene veszekednem vele. Ha m�r legal�bb ennyire elfogadta a helyzetet �s k�zel engedett mag�hoz. Ha k�sz�l valamire azt �gy is megtudom!”

Rendben! - mondta a f�rfi.

Van m�g valami? - k�rdezte a hime.

Nincs! - felelte a nagy�r majd t�vozott.

A hercegn� egyed�l maradt gondolataival.

„ Amira! Pomp�s! M�r csak � hi�nyzott! El�rulta a b�tyj�t a szerelm��rt. Ez olyan meghat� �s ez a kutya , hogy f�lti a kis v�dence �let�t! Sz�nalmas.”

…............................................................................................................................................................

K�zben a d�li palot�ban mindenki Amir�t kereste.

Hol lehet az az ostoba liba? - morogta d�l ura.

„ Nem mint ha nagyon hi�nyozna. M�g azt az ostoba kuty�t sem tudta az ujja k�z� csavarni. Haszn�lhatatlan n�szem�ly. B�r mit is v�rtam. Yukari ellen semmi es�lye. R�gen sem sok volt, de �gy.......... Meg kell akad�lyoznom az esk�v�t! � az eny�m! Ha pedig nem lehet az eny�m , nem lesz senki m�s� sem!”

Ekkor valaki kopogott az ajt�n. Az egyik katon�ja sietett el�, majd meghajolt ura el�tt.

Megtal�lt�tok? - d�rrent a hangja.

Nem uram! Sajn�lom,de m�g keress�k, �s egy nyugati akar �nnel besz�lni, valami t�bornok! - hadarta el a d�mon.

Ereszd be! - azt�n intett, hogy t�vozzon.

„V�gre csakhogy megjelent a k�mem. Nem adja olcs�n az inform�ci�kat, de meg�ri!”

Gondolataib�l egy �jabb kopog�s r�ntotta ki.

Gyere! - mondta a macskaszellem.

Egy hossz� k�penybe burkol�zott alak l�pett be az ajt�n.

Csakhogy megjelent�l! Mi h�reket hozt�l Takahashi? - k�rdezte az �rkez�t.

A fiatal szellem ledobta az �t bor�t� leplet. A s�rk�nyd�mon ut�n n�k sz�zai epekedtek. Hossz� ez�st haja szinte vil�g�tott. K�k szeme a tenger sz�n�ben csillogott, sz�p finom von�s� arc�n 1-1 k�k m�regcs�k h�z�dott. Ahogy r�emelte d�l ur�ra szem�t kegyetlen mosolyra h�zta sz�j�t �s kivillantak meghosszabbodott szemfogai.

Kawaramaru! A h�godat hi�ba keresed! Szerintem mostan�ban �rkezik meg az �szaki palot�ba!

K�ld�tt egy levelet Sesshoumarunak �s v�delmet k�rt t�le! -mondta kellemesen f�rfias hangj�n.

A macskad�mon szemei d�h�sen megvillantak.

�rtem! Akkor � is meghal vele egy�tt, �gy sem vettem semmi haszn�t.- morogta.

A palota �rs�g�t megkett�zt�k! A hadsereg pedig k�szen �ll! A csatarendet m�g nem tudom,de szerintem napok k�rd�se! - folytatta besz�mol�j�t a s�rk�nyszellem.

Rendben! Akkor �zenj ha tudsz valamit! A fizets�g a szok�sos! - majd intett, hogy v�gzett.

A fiatal d�mon visszavette k�peny�t �s t�vozott.

…............................................................................................................................................................

Az �szaki palota k�nyvt�r�ban Sesshoumaru �ppen t�rk�peket tanulm�nyozott �s a hadsereg �ssze�ll�t�s�t pr�b�lta �sszerakni. Elm�j�t egyre gyakrabban egy k�p uralta. Yukari amint nevetve �ll a szob�ban. Egyszer�en nem volt k�pes m�sra gondolni. Megunva, hogy a tervekkel semmivel sem jut el�r�bb az erk�lyhez s�t�lt �s a kertet kezdte b�mulni.

A kert csod�latos l�tv�nyt ny�jtott. A nap r�s�t�tt a befagyott kerti t�ra, mely �gy a sziv�rv�ny �sszes f�ny�ben pomp�zott. A kerti s�v�nyeket h� fedte ahogy a hatalmas f�kat is. Lassan teljes nyugalom telepedett az inoyukai elm�j�re, mikor hangos nevet�sre lett figyelmes. Menyasszonya, Ayana �s Kagome nevetve h�goly�ztak kint a kert k�zep�n.

„Mint a gyerekek! M�gis olyan.......sz�p! Boldogok! Nyugodtak �s vid�mak. H�bor� k�zeleg, de �k m�gis a nyugalmat �s a vid�ms�got sug�rozz�k!”

A gondolatra elmosolyodott, �s mikor az �r�kre n�zett azok arc�n is egy-egy mosoly l�tszott.

Nyugodt mereng�s�b�l kopogtat�s ragadta ki.

Tess�k! - mondta unottan.

Egy id�sebb s�rk�nyszellem l�pett a szob�ba. Hossz� ez�st haja l�farokba volt k�tve. Bar�ts�gosan csillog� k�k szemei gondterheltnek mutatt�k. Mark�ns f�rfias arc�t 1-1 k�k m�regcs�k �vezte. Er�s test�t p�nc�l bor�totta mellkas�n�l, melyen nyugat c�mere d�szelgett. K�kes feh�r kimon�t viselt, oldal�n d�szes kard csillogott, melynek markolat�n egy feh�r s�rk�ny d�szelgett.

Yamato! - sz�l�totta meg a kutyaszellem.

Sesshoumaru! Besz�lni szeretn�k veled! -mondta gondterhelten a d�mon.

Mi a baj? - k�rdezte nyugat ura.

A fiam Takahashi! - mondta, majd le�lt.

Ezt hogy �rted? - k�rdezte �szint�n csod�lkozva a fiatalabbik.

Mindenhol kerestem, de elt�nt. Mostan�ban t�bbsz�r el�fordult. A szag�t mindig d�l fel� tudtam k�vetni egy darabig.- s�hajtott a s�rk�nyd�mon.

�rtem! Szerinted � az �rul�? - k�rdezte szokatlanul nyugodt hangon.

Att�l tartok! Mindig is hatalom�hes volt. Hisz ismered. Sajnos az anyj�ra �t�tt. - horgasztotta le fej�t az �reg.

Rendben! Ezt felhaszn�lhatjuk,de tudod mi a b�ntet�se az �rul�snak,ugye? - villantak meg a nagy�r szemei.

Tudom! Hi�ba a fiam. M�r minden megpr�b�ltam,de......Ez volt az utols� aljass�g amit elk�vetett.- kem�nyedtek meg von�sai.

Sajn�lom t�bornokom! Mindig h�s�ges bar�tom �s harcost�rsam volt�l! Nekem �s az ap�mnak is! A fiad b�nei�rt pedig ne okold magad! - az inoyukai hangja bar�ts�gosan csend�lt

Az �n fiam! Az �n felel�ss�gem! - mondta a d�mon.

M�r nem gyerek! Tiszt�ban van a tettei k�vetkezm�nyeivel! Most pedig menj, �s �zenj ha visszat�rt! - intett a kutyaszellem.

Az id�sebb yokai fel�llt, meghajolt majd nagyot s�hajtva t�vozott a k�nyvt�rb�l.

„Egyel kevesebb gond! Az �rul� megvan! Sajn�lom Yamat�t, de a fi�nak halnia kell, de el�tte hamis inform�ci�kat juttatok el Kawaramaruhoz.”

…............................................................................................................................................................

Lassan eb�did� lett. A h�rom n� teljesen �t�zott a kertben �gy a f�rd� fel� vett�k az ir�nyt. Megf�r�dtek �s �t�lt�ztek, hogy illend�en jelenjenek meg az �tkez�sn�l.

Ahogy kij�ttek a f�rd�b�l Ayan�t Asato, m�g Yukarit Sesshoumaru v�rta, hogy az eb�d helysz�n�re k�s�rj�k �ket. Elindultak mikor Kagome karj�t Inuyasha ragadta meg.

Besz�ln�nk kell! - mondta a n�nek.

A miko k�rlel�en n�zett bar�tn�j�re. A hime m�r �pp sz�lni akart mikor jegyese megsz�lalt.

Az eb�dn�l tal�lkozunk! - azzal elkezdte maga ut�n h�zni a menyasszony�t.

Mikor m�r a palot�ba voltak a hercegn� meg�llt.

Ez most mire volt j�? - k�rdezte d�h�sen a yasha.

El�bb ut�bb �gy is meg kell besz�lni�k! -

mondta nyugodtan a f�rfi.

Igen,de.... - nem tudta folytatni, mert Sesshoumaru egy lehelet finom cs�kkal elhallgattatta.

B�zz bennem! Nem lesz semmi baj! - s�gta a n�nek.