Satsu napokig nem szólt Sesshomaruhoz, ha elmentek egymás mellett, és a démon akár csak ránézett, már attól is szörnyen dühös lett. Nem érdekelte, hogy gyakorolnia kellene, ha Inu no Taisshu bármivel provokálta, a képébe nevetett, és elment, órákat töltött a szobájában bezárkózva Sesshomaru pedig nem tudott mit csinálni ráadásul Inuyasha hasonló stílusban próbálta levezetni feszültségét, ahogy előtte Sesshomaru, de nagyon ráhibázott. Sesshomaru egyáltalán nem volt olyan hangulatban, hogy az öccse macerálását kibírja. Ha csak megpróbálta ingerelni, a démon azonnal ütött. Ahogy eltelt a hét, Sesshomaru elindult a Csontok kútja felé, de egész úton Satsu járt a fejébe. Nem akarta megsérteni, csak nem tudta máshogy előadni. Hihetetlen sebességgel érkezett meg a kút mellé, ahol Kagome már egy ideje várakozott de nem unatkozott.

- Kouga- köszönt Sesshomaru.

- Sesshomaru- kapta fel a fejét a farkas démon, de nem vesztegette tovább a szót rá, ismét a lány felé fordult- Kérlek, gyere velem! Én nem foglak megbántani, mint az a kis

Sesshomaru köhintett egyet, Kagome pedig elhadarta:

- Tudod, Kouga, most épp Sesshomaru vendégszeretetét élvezem, aki épp ki van békülve Inuyashával, így bocs, de nem fogadhatom el a meghívást, Szia!

Ugrott fel a kút pereméről, ahol eddig ült, és rohant oda Sesshomaruhoz. Nem mondott semmit, csak a szeme könyörgött, vigye el innen sürgősen.

- Kagome! Várj!- szólt a lány után, amikor már majdnem eltűnt Sesshomaruval, de az, mintha meg sem hallotta volna, továbbmentek.

Alig értek haza, és tette le végre a kezéből Sesshomaru a lányt, Inu no Taisshu már meg is kereste a fiát a palota udvarán.

- Mit akarsz?- nézett rá az apjára hidegen.

- Segíteni

- Tűnj innen!

Inu no Taisshu vállat vont, és már ment volna el, de azért megmondta a magáét.

- Azért ez csúnya volt tőled, Sesshomaru.

Észre sem vette, mikor villant be a fia szeme vörösen.

- Azt mondtam, tűnj el!

Inu no Taisshu alig bírta kivédeni a támadását.

- Ha te nem kötsz belénk, akkor ez meg sem történik!- morogta, és újra támadott.

Inu no Taisshu hatalmas lendülettel vágódott neki a palota falának, de rögtön válaszolt is a támadásra. Sesshomaru pontos volt amellett, hogy alig engedte támadni az apját, minden mozdulatát az eszébe véste megállapította: Ugyanúgy harcolsz, mint a halálod előtt köszönöm szépen, ez nagy segítségemre lesz

- Nem csináltam semmit, Sesshomaru! Te vágtad a fejéhez, hogy

- Fogalmad sincs, mit mondtam neki!

- Elmondott mindent!- feleselt az apja, de nem figyelt eléggé, és fia következő csapását telibe kapta.

Sokat beszél

Inu no Taisshu kezdte kevésbé esélyesnek érezni magát. Ez így nem fog menni . Már nyúlt volna a Sou ungáért, de Sesshomaru gyorsabb volt, és a torkának szegezte a Tokijint. Szeme még mindig vörösben izzott, arcán kegyetlen mosoly játszott, ahogy szembenézett a megdermedt apjával. Inu no Taisshu nem mert megmozdulni szinte levegőt sem vett. Ez a lecke nem kellett volna neki. Sesshomaru kimérten megszólalt:

- Köszönöm szépen, hogy voltál kedves céltábla lenni. Szólok Inuyashának, hogy hálálja meg illetve- tekintete kitisztult- Satsunak is, mert már tudom, hogy győzhet ellened.

Kardja hegyét elemelte apja torkától, és szép lassan eltette. Inu no Taisshu leszegett fejjel, szinte elrohant mellette. Lehet, hogy túlzásba vittem? - kérdezte magától a fia, de hamar megnyugodott. Inu no Taisshu ugyanis visszament hozzá, és elkezdte nyaggatni, mi a gyengéje de Sesshomaru hajthatatlan maradt. Na majd pont elmondja neki!

Észrevételeivel azonnal megkereste volna Satsut, de ahogy megérezte a lány illatát, eszébe jutott, hogy tulajdonképpen haragba vannak lelassította lépteit, majd megállt a folyosó közepén, és a falhoz támasztotta a hátát. Mit mondjak neki? Kérjek bocsánatot, és mondjam, hogy nem úgy gondoltam? Amikor pontosan úgy gondoltam, ahogy értette? Sóhajtott egyet, és visszament az udvarra.

Satsu dühösen jár fel-alá a szobájában. Sesshomaru, még azt is megbánod, hogy megszülettél - gondolta. Gyengének tartasz? Azt hiszed, reménytelen eset vagyok? Na majd meglátjuk, Nagyúr, meglátjuk! Halkan kopogtak az ajtón:

- Tessék, gyere be, Kagome!- kiáltott ki.

A lány letette a földre nagy, jól megtömött táskáját, majd megölelte a még most is bosszús Satsut.

- Mi történt?- kérdezte rögtön- Sesshomarun is láttam, hogy feszült, és

Satsu sóhajtott, felvette halandó alakját, és leroskadt az ágyra:

- Gyere, elmondom.

- Megsértett?- kérdezte Kagome, ahogy jobban szemügyre vette a lány arcát.

Satsu mosolyt erőltetet az arcára:

- Mindent elmondok és majd együtt kitalálunk valamit a fiúk ellen.