14.rész

Sesshomaru elgondolkozva ült a rózsalugasban, és eldöntötte, hogy mától ez a kedvenc helye. Satsu már rég lefeküdt bár a démon nem tudta megérteni, minek, hisz a lánynak sokkal kevesebb alvásra van szüksége, mint napi hét óra de nem szólt bele.

- Neked meg milyen szagod van?- hallotta közvetlen közelről az apja hangját, és úgy megijedt, hogy majdnem leesett a padról.

- Te meg

- Észre sem vetted, hogy idejöttem?- kérdezte elgondolkozva a másik démon, miután helyet foglalt fia mellett- Mennyit ittál?

Sesshomaru elvigyorodott, és nem válaszolt.

- Szóval sokat miért?

A fia megint nem válaszolt.

- Mert el kellett mondanod Satsunak?

Sesshomaru hallgatott.

- Hogy reagált? Dühös volt?

A fiatalabb démon csak megforgatta a szemeit.

- Egyáltalán miért vártál ilyen sokáig?

- Apa? Nem unod még ezt az egyirányú beszélgetést?- kérdezte Sesshomaru unott hangon, érzelemmentes arccal.

Inu no Taisshu elgondolkozott:

- Akármit kérdezek, nem válaszolsz?

Sesshomaru lehunyta a szemét, és nekidőlt a pad támlájának.

- Nem tudlak megérteni- folytatta az apja- Gondolj bele, hogy reagált volna az anyja

Sesshomaru ezt már nem hallotta. Elaludt.

- Sesshomaru

- Igen Satsu?

- Még egy szó, és véged.

A démon elmosolyodott, és békén hagyta a lányt.

- De miért nem jön elő a

- Mert nem koncentrálsz.

- Mondtam, hogy meg ne szólalj!

Kiáltotta a lány, ujjából kipattantak az energiafonalak, és vőlegénye alig bírt elugrani előlük. Sesshomaru megforgatta a szemeit.

- Ahhoz, hogy legyőzd az apámat, teljesen higgadtnak kell lenned

- Tudod mit? Nem érdekel az apád!

- De

- Sesshomaru, fogd be!

A démon leült egy fa árnyékába Rin mellé, aki épp virágkoszorúkat font. Ahogy meglátta a démont, a fejére tette az egyiket. Sesshomaru csak elmosolyodott.

- Sesshomaru-sama - szólalt meg hirtelen a kislány.

- Igen Rin?

- Olyan szép itt minden most már mindig itt maradunk?

- Szeretnéd?- kérdezte a démon. A kislány mosolyogva bólogatott- Akkor jó, mert én is

- Sesshomaru- lépett közelebb hozzájuk Satsu- Folytatjuk?

Sesshomaru megvonta a vállát:

- Tőlem

Satsu- bár látványosan fejlődött- eléggé megkeserítette Sesshomaru életét

- SESHOMARU!

- Most haragszik- súgta a démon fülébe az apja.

- Tudom, nem Sesshynek szólított Megyek már!- tette hozzá kiabálva.

- Sesshomaru

- Igen Satsu?- mosolygott rá a lányra.

- Éhes vagyok.

Sesshomaru egy pillanatra ledermedt a meglepődöttségtől, és nem sokon múlt, hogy el ne nevesse magát.

- És mit szeretnél enni?

- Cseresznyét- jelentette ki határozottan a lány.

- De még nincs cseresznye, még csak most virágzik most nem tudok.

- De én cseresznyét akarok enni!

- Honnan hozzak neked

- Bánom is én, de a te érdekedben remélem, hogy kerítesz, mert ha nem, akkor

- Jó, jó- masszírozta meg a fejét a démon, de még mindig nem volt az ég adta világon semmi ötlete

Amint hallótávolságon kívülre ért szinte könyörgött az apjának, hogy mondjon neki valamit. Akármit.

- Nézd, Sesshomaru amikor az édesanyád téged várt, akkor ő is

- Nem érdekel, de honnan szerezzek neki pont cseresznyét?

- Kagome.

Sesshomaru elgondolkozott, majd felcsillant a szeme, és elrohant.

- De Sesshomaru

- Kérlek!

Kagome idegesen felsóhajtott.

- Rendben, de ne csinálj semmi galibát, jó? Elviszlek, visszahozlak, és kész. Még valami ne ijedj meg, jó?

- Miért ijednék meg?

Sesshomaru már vitte Kagomét a Csontok kútjához, így a lány könnyen levonhatta a következtetést, hogy a cseresznye megszerzése nagyon sürgős feladta. Még a démon számára is rekordnak számított az idő, amíg megérkeztek.

- De Sesshomaru, előre szólok, nálunk minden más lesz, és

Sesshomaru vállat vont:

- Nálatok van cseresznye. Ez a lényeg.

Kagome megforgatta a szemét, de nem szólt semmit, megszorította a démon csuklóját és beleugrott a kútba.