15.rész

- Haza akarok menni, haza akarok menni, haza akarok menni - hajtogatta folyamatosan a démon az asztal alól.

Kagome idegesen sóhajtott.

- Ez csak egy kenyérpirító volt, Sesshomaru

- Nem érdekel, haza akarok menni, haza akarok

- El kell menni cseresznyéért, majd azután

- Cseresznye!- ugrott ki a férfi hirtelen- Tényleg! Induljunk, aztán menjünk haza!

A lány felsóhajtott és megvonta a vállát. A démon már majdnem kilépet az ajtón, mikor Kagome bevágta előtte:

- Mi?- kérdezte a másik döbbenten.

- Át kell öltöznöd, le kell tenned a kardokat, és valamit kell kezdeni a hajaddal és

- Nem. Elmegyünk cseresznyéért és

- Sesshomaru. Így nem mehetsz emberek közé.

- Miért?- tette fel végre a logikus kérdést.

- Mert nálunk már senki nem öltözik így meg fognak bámulni, ez végképp nem hiányzik neked. Nem igaz? Na. Várj egy fél percet. Ki ne edd a lábad azon az ajtón, jó?

A démon kelletlenül bólintott, mire Kagome elviharzott a nappaliból. Sokáig csak hangos pakolászás hallatszott a másik szobából. Sesshomaru egy ideig türelmesen várakozott. Ha kimegyek a teraszra, abból nem lehet semmi baj, nem? - kérdezte magától és kinyitotta az ajtót. Pont akkor lépett ki rajta, amikor berobogott a kapun egy kisfiú. A démon a pillanat tört része alatt kapcsolt, hogy biztos ő Kagome kisöccse. Amikor Souta felért a lépcső tetejére megtorpant a férfi előtt:

- Szia- köszönt és az ajtó felé intett- Kagome is itt van? Egyébként te ki vagy?

Sesshomaru arcán egy buta mosoly jelent meg.

- Sesshomaru!- kiabált odabent Kagome- mondtam, hogy ne mozdulj!

A démon összerezzent és visszafordult az ajtó felé.

- Gyere be és öltözz át!- mondta parancsoló hangon Kagome az egyik fotelra mutatva.

Sesshomaru azt csinálta amit mondott, bement megnézte a ruhákat, és

- Én ezeket nem fogom felvenni.

- Miért?- kérdezte mérgesen a lány- Mi bajod velük?

Sesshomaru szépen egymás után felemelte a kikészített pólókat, ingeket és nadrágokat.

- Kicsi, kicsi, ez is kicsi, ez is kicsi mit is mondtál, mit vegyek fel? Ebből mind kicsi. Nem tudom felvenni!

- Jó, akkor elmegyek én és

- Veled megyek. Már mondtam. És nem öltözök át.

- Legalább azt a prémet tedd le!- fogta könyörgőre a dolgot.

Sesshomaru a vállára nézett, majd sóhajtva a fotelbe eresztette a prémet.

Kagome végignézett a férfin, és megállapította, nehezebb lenne őt átöltöztetni, mint Inuyashát hirtelen Souta lépett ki az ajtón, kezében egy nagy kockás inggel.

- Ez apué volt. Szerinted jó lesz?- kérdezte a démont.

Sesshomaru egy pillanatra elgondolkozott, majd megfogta a ruhát és elvonult a másik szobába. Kagome hálás pillantást vetett kisöcsére, majd néhány perc múlva megkérdezte:

- Sesshomaru, kész vagy?

A démon idegesen jött ki a szobából.

- Van odabent egy beszélő doboz nem tudok vele mit kezdeni - motyogta.

- Ja, az csak a tévé!- nevetett Souta, majd megfogta a démon kezét és visszahúzta a szobába.

Sesshomaru alig egy perc múlva kirohant a szobából és bevágta az ajtót.

- Kicsi emberek vannak benne! Kagome, én haza akarok menni!

Kagome elfojtott egy nevetést:

- Gyere, menjünk el a boltba, vegyük meg a cseresznyét Satsunak utána hazamehetsz.

Sesshomaru sokkal magabiztosabban, mint az előbb elindult kifelé, de a lány megint megállította.

- Ha nem akarsz bajba kerülni, azokat tedd le!- mutatott a férfi oldalára kötött kardokra.

Sesshomaru pislogott párat, majd határozottan válaszolt:

- Így nem mehetsz ki az utcára.

- Nem fogom letenni a kardokat! Ezek nélkül meztelennek érzem magam! Nem megyek nélkülük sehova.

- Ne ideg bajoskodj, nem lesz semmi bajod! Itt nem támadhatnak meg, vagy ilyesmi

- Tedd le őket, kérlek! Inuyasha megértette, te miért nem? Neked ott vannak még a méregkarmaid és

- Jó, jó, csak ne hasonlíts az öcsémhez! Leteszem - suttogta.

- Jaj, Sesshomaru, nem a halálos ítéletedet írtam alá! Olyan hangon beszélsz

- Te ezt nem értheted!

- Hát nem is értem! Régen is megvoltál kard nélkül! A Tensaigát egyébként sem használnád, és a Tokijin előtt is volt világ, nem?

Sesshomaru elgondolkozva nézett a lányra, majd elmosolyodott.

- Neked van igazad szerezzünk cseresznyét.