17.fejezet

- Kérlek!

- Nem. Kagome.

- Egyetlen napig vagyok itthon! Nem késhetek el az iskolából!

- De igen

- Sesshomaru!

- Mit vársz tőlem, a hátamra vegyelek, és a háztetőkön ugrálva vigyelek el az iskoláig? Nem. Nem vagyok az öcsém, akit ugráltathatsz.

- Könyörgöm

- Nem.

- Kérlek!

- Nem.

- Nem viszlek haza!

- Dehogy nem!

- Kérlek!

- Mit nem értesz azon az egyszerű szón, hogy nem? N E M!

- Sesshomaru! Olyan gyors vagy, észre se venné senki! Csak

- Nem. Ha még tovább beszélsz, akkor biztos, hogy elkésel. Nem lenne kicsivel célravezetőbb, ha elindulnál esetleg?

Kagome dühösen fújt egyet.

- Idehoztalak. Tettem egy szívességet! Most te következel!

Sesshomaru mérgesen megrázta a fejét. A lány biztos volt benne, hogy megint elutasító választ kap  tévedett.

- Rendben van, Kagome, de több őrültségre nem veszel rá! Én még most sem értem, minek kell iskolába menned  holnap úgyis hazamegyünk a középkorba.

Kagome hallgatott egy ideig. Haza? Haza a középkorba? Dühítette, hogy úgy érzi, a démonnak igaza van, és inkább ott érzi magát otthon, mint az ő világában

- Te is csak magadra tudsz gondolni, mint az öcséd - motyogta a lány, de gondolatai még mindig máson jártak. Tényleg a középkor tekinti igazi otthonának?

- De nekem jobb a fülem- reagált Sesshomaru.

Kagome idegesen pillantott az órájára.

- Ne! Csak négy percem van! El fogok késni!

Sesshomaru dühösen horkantott:

- Alábecsülsz.

- Menjünk már  tudod, az a nagy épület  oda találsz?

- Kagome, nem vagyok hülye! Tegnap megmutattad, oda fogsz érni, csak induljunk már!- majd alig hallhatóan hozzátette- Annyi idő alatt tízszer megjárnám az utat oda vissza

A lány belekapaszkodott a lány vállába, de fél perc múlva már engedhette is el.

- Hm  még van három perced- morogta a démon- Tűnés!

- Sesshomaru  köszönöm!

- Ha tovább hálálkodsz, biztos elkésel. Miután este hazajössz, rögön indulunk, világos?

A lány bólintott, és már futtában kiáltotta vissza:

- Menj haza és ne csinálj semmit, jó?

- Jó, jó- motyogta az orra előtt a démon, és elindult visszafelé.

Minden idegesítette. A folyamatos idegesítő hangok, a mellette szaladgáló autók, az emberek, akik megnézték maguknak  mindenki. Mit keres ő itt egyáltalán  ja  cseresznyéért jött. De mindegy, Satsu így is szétszedi.

- Nem látsz a szemedtől, barom!- kiáltott rá az egyik autóból egy nagy, tagbaszakadt férfi- Nézz körül!

- Pirosban vagy, te ökör!- üvöltötte egy másik és teljes erőből megnyomta a dudát. A démon a hangtól szédülve járdára, és hagyta, hogy az autók elrobogjanak. Utálta őket. Mi értelme van ezeknek a guruló izéknek? Ezek a modern emberek semmit se tudnak. Sokkal egyszerűbb lenne gyalogolni, ha egy se lenne ezekből, és akkor különben se lennének ilyen sokan a járdán. Felnézett a magas felhőkarcolóra, és fel nem foghatta, hogy lehet egy ilyen helyen dolgozni, vagy élni

Sesshomaru magába mélyedve ment végig az utcán, ösztönösen kerülgetve az embereket. A sok embert alaktalan tömegnek érezte maga körül  alaktalan, arctalan tömegnek, akik csak úgy lézengenek. Ki a munkába ment, ki haza, de senki nem ismerte a mellette haladókat, és még kevésbé Sesshomarut. Körülnézett. Erre eddig még biztos nem járt, és az is biztos, hogy nem erre van Kagome háza, de  maximálisan nem érdekelte a dolog. Ha a lány az iskolában lehet, akkor ő is oda megy, ahová akar. Belesodródott egy tömegbe, amiről nem tudta, hová tart, de nem is foglakozott vele. Akkor kezdett gyanús lenni neki a dolog, amikor azok betolakodtak egy épületbe. Sesshomaru már nem tudott megfordulni, és elmenni, hát követte őket. Egy kissé sötét terembe érkeztek, ami tele volt székekkel. Az emberek elkezdtek verekedni a helyekért, de a démon nem törődött velük, visszafordult, hogy kimenjen, de a filmvetítés már el is kezdődött.

- Elnézést, uram, foglaljon helyet!- szólt rá valaki.

Sesshomaru alig felfogva, hogy neki beszélnek, letelepedett. Dermedten figyelte a gyorsan forgó képkockákat. Nem nagyon értette, mi ez, csak azt látta, hogy egy nagy vászonra kivetítik a filmet. Első meglepetése után hamar beleunt a dologba, felállt és nesztelenül elhagyta a termet.

Érzelemmentes arccal tűnt el ismét a tömegben. Ahogy beleszagolt a levegőbe idegesen vette észre, hogy a sok erős szag és inger eléggé elnyomta a visszafelé vezető utat  és idefele jövet csak ment az orra után, ha nagyon megerőltette volna az agyát, talán  de nem akart gondolkozni. Mérgesen fújt. Most csak nem mehet fel egy ház tetejére, hogy megnézze, merre kell menni  elindult arra, amerről jött. Csak nem téved el! Még halandóként sem tévedt el! Igaz, ez egy nagyváros  egy nagyon nagyváros  ha legalább az utcát tudná, megkérdezhetné  nem! Ő nem kérdez meg senkit, nem hagyja, hogy bolondnak nézzék

Megállt, lehunyta a szemét és teljesen az orrára hagyatkozott. Elmosolyodott. Megtalálta a szagot, amin elindulhat, hanem  valaki erősen hátba vágta, és alighanem a földön köt ki, ha nem démon. Gyorsan szembefordult támadójával

- A fene, ez eddig mindig sikerült- morogta a férfi, aki egyszerű tolvajnak tűnt.

Sesshomarunak vissza kellett fognia magát, hogy ne szedje szét, ahogy otthon szokta.  Most nem vagy a középkorban, nem lenne túl szép, ha itt a rengeteg ember közt elválasztanám a testét a fejétől - ismételte magában.

- Mit akarsz?- szűrte ki a fogai közt baljóslatú hangon.

A tolvaj idegesen elmosolyodott:

- Elnézést kérek, nem volt szándékos

Sesshomaru elmosolyodott kivillantva tűhegyes metszőfogait.

A tolvaj amilyen hirtelen megjelent olyan gyorsan veszett el újra a tömegben.

Sesshomaru továbbment, de nagy erőfeszítésbe került, hogy nem engedte démoni erőit eluralkodni. Ez a hely nem volt rá túl jó hatással. Kiélesedett érzékeit szinte sokkolták az ingerek, ráadásul újra elnyomta a keresett szagot valami más, erősebb illat. Dühös volt az egész helyzetre, és most már tényleg vissza akart jutni. Amilyen hamar csak lehetett. Fél óra bóklászás után egy néptelenek tűnő sikátorba keveredett. Más azt hitte volna, néptelen, de ő azonnal észrevette, hogy több szem is azonnal rászegeződött, ahogy belépett.  Most már biztos, hogy soha nem jövök ide vissza. Haza akarok menni!  Három nagydarab férfi lépett elő a sötétből előtte és kettő mögötte is megjelent.  Már csak ez hiányzott. Gratulálok Sesshomaru, ezt jól megcsináltad! Ha azt teszed, amit Kagome mond  - gondolta és körbenézett.

- Szia kislány- lépett mellé az egyik. Sesshomaru elgondolkozott azon, hogy ez most hozzá szólt-e, de amikor a vigyorgó alak társai felröhögtek már biztos volt benne  és nem sokon múlt, hogy nem szedte le a fejét.  Hm  most egy elvileg néptelen sikátorban vagyok  szétszedhetem őket  - gondolta, és utána átvillant az agyán pár változatos halálnem, de gyorsan taktikát váltott-  Állítsd le magad, Sesshomaru, mert a végén tényleg vérfürdőt rendezel itt a modern korban 

- Hozzám beszél?- kérdezte fagyosan, de ami a középkorban annyira rémisztő, itt úgy tűnik nevetséges

- Igen, kislány  kihez máshoz. Látsz itt magadon kívül kislányt a sikátorban?

Sesshomaru elmosolyodott.

- Rajtad kívül még négyet.

A férfi pár percig bambán nézett, majd újra felröhögött.

- Ez azt hiszi, átvehet!- fordult a társaihoz- Hogy belesétálok! Hahaha

Ahogy hátat fordított a démonnak, az alig bírta megállni, hogy egyetlen mozdulattal

- És most, kiscicám

Sesshomaru fújt egyet.

- Maguknak úgy látom sötét űr van az agya helyén  tudják egyáltalán kivel beszélnek?- morogta Sesshomaru, de nem látta túl nagy valószínűségét annak, hogy tudják.

- Nem, és te tudod, hogy mi kik vagyunk, kislány?

Sesshomaru lehunyta a szemét. Komolyan  ennek az alaknak a felfogó képessége a nulla alatt van! Negatív!  És még az öcsémet tartottam korlátoltnak! Ezekhez képest intelligens!

- Nem, de nem is érdekel.

- Van nálad pénz, vagy csak úgy simán megöljünk?- kérdezte egy másik, majd gúnyosan hozzátette- Kiscica.

Sesshomaru érezte, hogy vagy eltűnik, vagy ebből az öt ökörből nem sok marad. Behunyta a szemét. Nem változhat át  annak beláthatatlan következményei lehetnek.

- Mi van, pici, félsz?- kérdezte egy újabb, de Sesshomaru hirtelen megfordult és fagyos hangon megszólalt:

- Nos, rendben van, de hogy tisztában legyenek vele, én kevesebbért is öltem már embert.

- Ja persze!- nevettek fel egyszerre.

 Miért dühít? Elvileg fel se kellene vennem . Ezt a helyzetet megalázóbbnak érezte, mint amikor halandóként részegen  nem, annál nem rosszabb  még mindig az viszi a pálmát.

- Szálljanak le rólam, keressenek jobb szórakozást.

- Miért, kislány? Nem jövünk be neked?

Sesshomaru most már tényleg dühös volt, de nem akart úgy visszavágni, ahogy az észébe jutott

- Csinos a hajad, ne fonjuk be, cicus?- kérdezte röhögve egy eddig szótlan alak.

- Kösz, de nem szeretem befonva. És most már mennem kell- morogta a démon.

- Miért, cukorka, nem tetszik a társaság?

- Jól kifestettek!

Sesshomaru észre sem vette mikor, de megjelent a kezében az energiaostor.

- Jé, ilyet mán láttam egy filmben!- nevetett fel az ötödik férfi.

Sesshomaru nagy levegőt vett és a közeli fal felé rántotta a kezét. A fal hatalmas robajjal omlott össze, és nem sokon múlott, hogy az egész ház így járjon. Most már kisé kevesebb feszültséggel tudott megszólalni:

- Vak vagy?- fordult a démon dühösen az első férfi felé, akit főnöknek vélt- Nem látod, hogy démon vagyok, vagy csak

Az alak elájult  Sesshomaru felsóhajtott és a többi négy férfi felé fordult.

- Csak azért nem öllek meg benneteket, mert sietek.

Gyorsan, szemmel követhetetlenül hagyta el a sikátort és dühösen a magasból kereste meg Kagome házát.  Utálom ezt a helyet. Utálom a modern kort. Máskor inkább szedjen szét a menyasszonyom, de ide többet nem jövök!  csak azután szállt le, mikor úgy érezte a hűvös szél őt is lehűtötte egy kicsit.