|
19.fejezet
2008.02.24. 17:13
19.fejezet
Sesshomaru!- sikoltotta a lány és kirobogott az ajtón- Ez jó lesz?
- Mire?- kérdezte a démon, végignézve a lány ruháján. Fekete magas nyakú blúzt viselt apró ezüstgombokkal, és rövid szoknyát.
- Hát ebben menni vacsorázni
Sesshomaru sóhajtott:
- Kagome ne menj el- akarta mondani, de nem tette.
- Na, mondj valamit!
- Fehéret vegyél fel, ne feketét.
- De
- Csináld, amit mondtam, vagy ne kérdezz!
Kagome visszaszaladt a szobába, tett-vett egy ideig, majd kilépett az ajtón. Sesshomaru nézte egy pár percig, majd felállt és bement a szobába. Hihetetlen, hogy nem tud magától felöltözni . A lány követte és teljesen ledermedt, amikor meglátta a démont a ruhái közt válogatni.
- Mit te meg mit csinálsz?- kérdezte dühösen.
- Felöltöztetlek.
- Mi a bajod ezzel?- mutatott magára.
Sesshomaru elvigyorodott.
- Úgy festesz, mint egy kisiskolás.
Kagome elpirult haragjában. Mit akar ezzel mondani? De Sesshomaru már nem figyelt rá. Halkan felmordult:
- Kell lennie valahol egy olyan ruhának láttam a képen
Kagome felsikoltott.
- Anya! Te megmutattad Sesshomarunak a fényképeimet?!
- Meg is van- jelentette ki határozottan a démon- Ezt vedd fel.
- De az még csak egyszer egy fénykép erejéig
- Ne szórakozz velem, vedd fel, és utána hagy csináljak valamit a hajaddal is.
- Te?- kérdezte döbbenten a lány
- Kagome, el tudom képzelni, hogy néznél ki a legjobban, és hogy bűvölhetnél egy férfit. Csak a ruhatáradból válogathatok, ami egyébként nagyon egyhangú.
- Ez nem igaz, egy középkori démon köt bele az én öltözködési szokásaimba.
Sesshomaru elmosolyodott.
- Kimegyek. Öt perced van, utána visszajövök és megcsinálom a hajadat.
- Miért csinálod ezt velem?- kérdezte a lány remegő hangon.
- Csak egy kis teszt. Kíváncsi vagyok a te Hoyoud reakcióidejére.
- De
- Kagome, bízd rám- mosolyodott el a démon ördögien, és már a másnapot tervezgette
Kivárta az öt percet, addig beszerzett egy vékony fehér szalagot és egy fehér liliomot egy vázából. Már csak pár hajtű vagy valami ilyesmi biztos találok valamit, ami használható
- Kész vagy?- kérdezte. Kagome kinyitotta az ajtót. Csinos, hófehér ruhát viselt mély kivágással, apró fehér szalagokkal, ami mindenhol kiemelte alakját. Szoknyarésze rövid, szűk volt, már apró szandálját is felvette. Sesshomaru egy ideig figyelte aztán megszólalt
- Rendben. És most ülj le a tükör elé.
- De
Sesshomaru unottan felsóhajtott.
- Most meg mi bajod?
- Se semmi, csak
A lány leült, és hagyta, hogy a démon azt csináljon a hajával, amit akar a végeredményen maga is meglepődött.
- Sesshomaru
- Ja igen baj, ha még egyszer valamikor fel kell venned ezt a ruhát?
A lány nemet intett a fejével, bár nem tudta elképzelni, mire gondolt.
- Sesshomaru köszi most már, azt hiszem, nem csak az iskolai ruhámat fogom hordani
- Ja, azt mondtam már, hogy az öcséd, az anyukád és a nagypapád is jönnek?
- Hová?- pislogott.
- A középkorba két napra.
- De
- Nézd, semmi nem történhet, nem igaz?
- A középkorban démonok közt semmi nem történhet?
Sesshomaru felnevetett:
- Hé, én is ott leszek
- Épp erről beszélek- kacagott fel Kagome, de nevetésébe belevegyült a csengő hangja is.
- Nyitom!- hallatszott Kagome édesanyjának hangja, de mire a lány Sesshomarut kezdte keresni a szemével, ő már odalent volt, kinyitotta az ajtót.
Kagome kissé remegő lábakkal sietett le a lépcsőn. A földszinten már Hoyou várta lesütött szemekkel, néha Sesshomarura sandítva, aki a közeli ajtónyílásból figyelte. Ahogy a fiú meghallotta Kagome lépéseit, felkapta a fejét, de majd hanyatt esett a látványtól. Eltátotta a száját, kezéből is kiejtette a dobozt, amit szorongatott és döbbenten nézte, ahogy a lány az utolsó lépcsőfokról is leemeli a lábát.
- Szia!- köszönt Kagome, d a fiú nem jutott szóhoz.
A lány segélykérő pillantást váltott Sesshomaruval, de belőle sütött az önelégültség, leplezetlenül élvezte a helyzetet. Kárörvendően hagyta, hogy Kagome lehajoljon a dobozért
- Jaj, Kagome, ne hajolgass, nem tesz jót a derekadnak. Gyere!- motyogta Hoyou majd meg fogta a kezét és elmosolyodott- szia.
Kagome megkönnyebbülten sóhajtott, és elindult kifelé az ajtón. Villámló pillantását még a közelben a vihogás határán álló, szélesen mosolygó démonra vetette. Amikor a két fiatal kiment, halkan megszólalt:
- Egy null, Inuyasha, ha nem szúrod el teljesen
- Mit gondolsz?- kérdezte izgatottan Kagome édesanyja.
- Hoyouról? Csak annyit, hogy még az öcsémet is többre tartom nála, ami azért nagy szó.
- Inuyashát?
Sesshomaru bólintott.
- Gyere, kész a vacsora- mosolygott szomorúan a nő, és visszament a konyhába.
Most az egyszer itthon maradhattál volna, Kagome - gondolta a démon, de eltökélte, hogy nem fog ezzel foglalkozni. Leült az asztalhoz. Vagy nem is ezért szomorú? - Sesshomaru sokáig vizsgálta a nő arcát, de nem jött rá
Már éjfél lehetett, amikor végre kinyílt az ajtó és beosont rajta a lány. Sesshomaru halkan megszólalt az egyik fotelből:
- Mi tartott ennyi ideig?
Kagome először rémülten pislogott, de mikor rájött, hogy csak Sesshomaru az, kifakadt:
- Ez szörnyű volt! Komolyan! Háttámla a moziba, az étteremben megkérdezte, hogy nem! Nem is akarok emlékezni rá ráadásul holnapra is meghívott, mert olyan jól érezte magát.
Sesshomaru szeme a sötét ellenére is láthatóan megvillant:
- Ezt sürgősen felejtsd el, Kagome, holnap hajnalban indulunk, a családoddal együtt, már ők is összepakoltak. Ne merészelj nemet mondani, mert dühös leszek.
Kagome idegesen rohant fel a lépcsőn és dühösen kezdett bepakolni a táskájába. Ezt még megbánod, Sesshomaru!
Sesshomaru lehunyta a szemét, de nem akart elaludni. Haza akart menni most már tényleg. Gondolatai Satsu körül forogtak, maga sem tudta, mikor merült édes álomba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
