24.fejezet

 

- HOGY MI?- kiáltott idegesen Satsu, de Sesshomaru még csak fel sem emelte a fejét.
- Elrabolták- ismételte meg újra Inu no Taisshu, a fogai közt kiszűrve- Az a� macska volt. Már megbocsáss, végül is a családodhoz tartozik, mégis UTÁLOM!
Sesshomaru elmosolyodott.
- Nem családtag� ha meg igen, akkor is olyan távoli, hogy simán végezhetek vele.
- Persze� csak épp az a vacak szerződés�
Sesshomaru felnevetett:
- Ki kell, hogy ábrándítsalak, az a szerződés megsemmisült. Ugyanis Rin nekem olyan, mintha� mintha�
- Na jó, ne kezd ellőről, ezt már megvitattuk egy párszor. Teljesen mindegy, hogy nézel rá, a lényegen nem változtat. Tetsutsumét tehát kinyírhatom?- hadarta el egy levegővel az idősebb démon, de fia megrázta a fejét.
- Nem. Attól tartok nem.
- De miért?- robbant ki belőle- Egyszer legyőzött. Egyszerűen idegesít! Kihasználta a vendégszeretetünket és elrabolt azt a szegény kislányt!
- Akkor másképp mondom. Én fogom megölni- jelentette ki ellentmondást nem tűrően Sesshomaru.
Apja néhány másodpercig bosszúsan nézett rá, de aztán ráhagyta.
- És most? Megkeresed, vagy mit csinálsz?
- Tűvé tehetném utána egész Japánt- nevetett Sesshomaru- Nem. Megvárom, hogy jelentkezzen.
- És mi van, ha�
- Tévedésbe ne ess! Nem azért vitte el Rint, hogy megölje.
Inu no Taisshu pislogott:
- Tessék? Akkor mit akar?
Most Satsu kérdezett:
- Zsarolni?
Sesshomaru csak bólintott.
- De hát miért?
- Mer őrült- szólt bele a vitába Inuyasha- Én előre szóltam neki.
Sesshomaru vállat vont:
- Nem érdekel, mit akar. Ha üzen, tudni fogjuk, hogy hol van.
- Honnan?- kérdezte- Csak nem lesz olyan idióta, hogy�
- Ismerem, apa. És lesz olyan hülye, hogy megtegye.
- Miről beszéltek?- kérdezte Satsu a férjétől- Csak ti ketten értitek, de azért még vagyunk egy páran a teremben.
Kagome bólogatni kezdett, Miroku és Sango pedig értetlenül várták a magyarázatot.
- Egyszerű- jelentette ki Inuyasha- Legalábbis azt hiszem. Arra gondoltok, hogy követet küld, akiből kiszedhetjük, amit tudni akarunk?
- Nem is vagy olyan lassú felfogású, mint gondoltam� de ez nem mondható el mindenkiről- morogta Sesshomaru.
Satsu halkan suttogta:
- Fogd be! Honnan tudhattam volna? Nem vagyok gondolatolvasó!
Halk kopogás szakította félbe a beszélgetést, Sesshomaru pedig elvigyorodott, amikor egy aprócska gyerek lépett be a résnyire nyílt ajtón.
- Én�- kezdte halkan- én� azért� csak�
Sesshomaru megforgatta a szemét és Kagoméra pillantott, aki megértve a célzást a kisfiúhoz sétált és köszönt neki:
- Szia! Kagome vagyok. Gyere, ne félj, senki nem fog bántani.
- Ők�- nézett félve a démonokra- Ők sem?- kérdezte.
- Nem. Gyere, ülj mellém, és mondd el, miért vagy itt.
- Egy� egy nagy macska volt először, azt hittem, meg fog enni, de aztán� átváltozott és azt mondta, jöjjek ide�
Sesshomaru elégedetlenül morgott:
- Tényleg nem annyira idióta.
- Azt mondta, hogy� adjak át egy levelet� itt� itt van- kotorta elő a derekára kötött kis bőrerszényből az üzenetet.
Kagome elvette tőle és odaadta Sesshomarunak, aki rögtön olvasni kezdte.
A kisfiú halkan felsóhajtott és megkérdezte:
- Elmehetek?
Kagome megsimogatta a fejét és bólintott. Amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is ment. Néhány perc múlva Inu no Taissho megkérdezte idősebb fiától:
- Nos? Mit ír?
Sesshomaru halkan motyogta:
- Vissza akarja kapni a menyasszonyát, aztán elengedi Rint� de ha nem kapja meg Satsut, akkor megöli a kislányt, nem mintha lenne értelme.
- És akkor most mihez kezdjünk?
- Semmihez- vont vállat- Azt írta, hogy idejön.
- Mikor?
- Holnap�
- Sesshomaru�- kezdte Satsu, de férje elhallgattatta egy intéssel.
- Nem fogja bántani. Azzal, hogy elrabolta, elkövetett egy nagyon súlyos hibát.
- De�
- Nem fogja bántani, mert nem lesz rá ideje.
- És�
- Satsu, nyugi!
- Van valami ötleted is, vagy csak meg akarsz nyugtatni?- fakadt ki a lány.
- Ha annyira tudni akarod, van ötletem, de nem fogom megmagyarázni- jelentette ki Sesshomaru és felállt.
Már tudta, hol keresse Tetsutsumét� de ezt nem akarta a többiek orrára kötni.