Vízszintesen elterülő asztalhoz, vezetet minket és hellyel kínált.

Azt gondoltam, hogy apám is itt lesz, de nem találtam az ebédlőbe.

A hangulatom még mindig változó volt és ezt Sesshoumaru nem tudta mire vélni. Minden percbe rám nézet szeme sarkából hogy minden rendbe van. De nem volt minden rendbe olyan érzésem volt mintha múltam egy darabját újra élném. Megpróbáltam néhány falatot lenyomni a torkomon.

 Néhány falat lement az ételből, igaz elég kínkeservesen.

Sesshoumaru is csak néhány falatot evet.

Épp felállni készültem az asztaltól mikor az egyik ajtó elhúzódót és belépet rajta Hiroshi nagyúr

. Már is mész kedves lányom?

Kérdezte tőlem az apám kisé érzéketlen hangon.

Igen megyek apám.

Befejeztem az étkezést.

 És felszegtem kicsit fejem.

De még mielőtt elmennék, intéznék hozzád egy kérést.

Igen és mi lenne az.

Nem fogsz neki örülni.

Nem számit.

Van az istállóba egy halandó kislány, szeretném, ha külön szobát kapna itt a palotába, Közvetlenül az én szobám mellet.

Hiroshi nagyúr nagyon mérges lett és szúrós tekintettel lányára nézet.

Hogy gondolod ezt édes lányom. Itt semmi keresni valója egy halandónak.

Jól van, ahogy gondolod akkor majd én, kimegyek az istállóba, és vele alszok. Nekem mindegy.

Kimentem az ebédlőből és elkezdtem szelni a folyosót.

Makacs önfejű lány.

 Igazán szót fogadhatna nekem.

Egy asszony lépet be az ebédlőbe. Gyönyörű hosszú fehér haja volt és könyörületes szemei.

Ne várd el tőle, hogy szót, fogadjon.

Sok időt ki hagytál életéből.

Sakura kedvesem.

Azt gondoltam ma se foglak látni.

De itt vagyok Hiroshi.

Azért jöttem le hogy láthassam Heiant, de úgy látom elment.

Akkor inkább én is visszamegyek a szobámba.

Sakura kérlek, maradj, ne menj el.

Hiroshi nagyúr hangjából lágy szomorúságot lehetet észre venni.

Majd fent találkozunk kedvesem, és kajánul rá vigyorgott Hiroshira.

Olyan ritkán találkozunk, mért nem maradsz egy kicsit.

Dühösen fiára nézet az asszony.

Yoshiro ne bosszants fel, egyszerűen nem akarok itt maradni.

Jó anya, ahogy akarod.

Felállt és ott hagyta anyát és vendéget. Akkor én is megyek. Sakura meg fordult és kisétált az ajtón.

Ez mind nagyon érdekes volt nagyuram.

Törte meg a csendet Sesshoumaru.

Felelne egy kérdésemre?

Igen és bólintót, egyet a nagyúr.

Ez a nő volt Heian anya?

Nem. Sakura az első feleségem és nem tudja hogy ki volt a valódi anya Heianak.

Csak én.

Él még?

Nem.

Akkor jó csak ennyit szeretem, volna tudni.

Sesshoumaru felállt és ott hagyta a nagyurat.

Hiroshi nagyot sóhajtót és leült az asztalhoz.

Ez nagyszerű megint egyedül vacsorázok.

 Ugyan úgy, mint az elmúlt párszáz évben.

Pedig de nem szeretek egyedül enni.

Na nézzük mi mardt itt.

hm elég sok minden.

 Akkor neki látunk a vacsorának.

****

Kimentem az ebédlőből és elindultam a folyóson.

Csak mentem, míg vége nem lett és egy ajtóba botoltam.

Nem tudtam meg állni, hogy ki ne nyissam és meg ne lesem, vajon mi van az ajtó túloldalán.

Nem gondolkodtam rajta sokáig és elhúztam a tolóajtót.

 Egy kisebb lépcső vezetet le a tornáchoz és még egy lépcsősor egy csodálatos kertbe. Az utat fák szegélyezték.

 Mindegyik sakura fa volt.

Az út, amin haladtam egy tóhoz vezetet, amin tavi rózsák úszkáltak.

 Meg álltam  a tószélén és elkezdtem nézni vizet.

Midőn ott ültem újra észre, vetem a csillagos égboltot és az ezüstös teli holdat, ahogy visszatükröződőt a víz mozdulatlan felszínén.

Még nem is sejtetem hogy egy árny követet a palotából és figyelte minden mozdulatomat.

Az árny közelebb lopózót Heianhoz és szorosan átölelte derekát.

Ettől annyira meg ijedtem, hogy elkezdtem sikítani.

 Pedig élesek voltak a megérzéseim, de most cserbe hagytak.

Nem éreztem magam veszélybe, biztonságba voltam a palota falain belül.

Meg dermedtem az erőtől, ami ebből a férfiből jött már csak az volt a kérdés vajon ki lehet az.

Bár csak Sesshoumaru lenne mormoltam magamba, de amilyen szerencsétlen vagyok biztos nem Sesshoumaru lesz, hanem egy másik férfi.

Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy észre sem vetem, hogy a férfi keze egyre lejebb és lejebb csúszik.

 Hol van ennek a keze.

Egy váratlan pillanatba megfordultam és pofon vágtam a férfit.

 Felnéztem rá és akkor tudatosult bennem, hogy ki is valójába.

Yoshiro?

Meglepődtem a viselkedésén.

Nem gondoltam volna, hogy ere vetemedik, bár tisztába voltam, azzal hogy vonzódik hozzám.

Kérdően rám nézet.

Most mért pofoztál fel?!

Nem pofoztalak fel, csak kaptál egy pofont a szemtelenségedért.

 Ne mond, hogy nem élvezted a helyzetet.

 Képzeld nem.

 Mondtam neki, felszeget, fejel.

 Sajnálatos.

 De nem fogok rólad lemondani még a nyugati ficsúr kedvért sem.

 Pedig jób ha lemondasz rólam, mert nem érzek irántad szerelmet.

Egy darabig csak némán álltunk egymás mellet.

Nem bírta megállni, hogy meg ne fogja ajkamat, és meg ne csókoljon.

Én erősen tiltakoztam és ellöktem magamtól, de ez őt nem érdekelte és tovább csókolt.

A körmei mélyen bele fúródtak érzékeny bőrömbe és patakzani kezdet belőle a vér. Riadtan néztem rá, mert a szemébe a szenvedély tűzét láttam, és nem tudtam, hogy mit is tegyek ebe a helyzetbe.

Gondolkodj Heian. ez nem igaz, hogy ennyire felkeltetem benne a szenvedélyt tűzét.

Mélyen szemembe nézet és szeremtől ittasan ezt mondta nekem.

Szeretlek.

Legszívesben itt helybe aszonyomá  tennélek.

De nem tehetem.

Még nem.

Ha leszámolok a nyugati ficsúral azonal az aszonyom leszel akár akarod akár nem.

Akkor most jól figyelj yoshiro nagyúr.

Nyugaton nevelkedtem de, keletről származom.

 az én szívem mindig nyugaté marad, még ha ezt a te egod nem is tudja elfogadni.

 A vér nem mindig kötelez.

Ki szabaditotam magam karjaiból és elmentem.

 Folyt.köv