10. fejezet:

A szabadságba született gyermekek II- Beköltözés a palotába

Bementünk a palota halljába szörnyű látvány fogadót, mindenütt több száz éves porhevert tele pók halókkal.

 Ide fogom szülni a gyerekeinket?

-          Futót át a fejemen.

Sesshoumaru észrevette aggodalmat és nyugtató tekintettel rám nézet.

 Ne aggódj, mire eljön az ídőd addigra itt minden más lesz.  bólintódtam egyet és tovább mentem a szobánk felé.

 Felmentünk egy nyikorgó lépcsőn és elfordultunk jobbra.

Egy tolóajtónál meg altunk és Sesshoumaru kinyitotta nekem az ajtót.

Az erkély ajtó be volt csukva és vaksötétség fogadót minket, ezért besettenkedtem és kinyitottam.

 Összeszűkítet szemekkel Sesshoumarura néztem és ara gondoltam, hogy keresnem kell egy jó hosszú nyelű portörlőt.

 Hagyd azt a szolgák majd meg teszik, csak még felkel kutatnom néhányat.

Kimentem az udvara- körbeszimatoltam és elindultam az istálló felé.  – meg álltam az ajtóba.

Elkiáltottam magam. –Yaken hol vagy?   Kis gnom kirohant az egyik karámból, és Sesshoumaru felé rohant.

A nagyúr haragosan ránézet a gnom térdre ereszkedve hajlongani kezdet.

 A nagyúr nem mondót, semmit csak lenézet a gnómra és mélyen dörgőhangon megszólalt.

- Menj el a legközelebbi keleti faluba és szegy össze néhány démonszolgát.

-          de nagyuram, Rinel mi lesz?

Sesshoumaru elmosolyodva Yakenre nézet- veled megy és ha valami baja esik akor a tulajdon két kezemmel foglak felaprítani.

A gnóm felállt és visszatért a karámhoz. - gyere rin dolgunk van. - mi Yaken mester?

Sesshoumaru nagyúrnak szolgákra van szüksége és minket  bízót meg azzal hogy keresünk neki  néhány szolgát a kelti falvakba.

-          rendbe akkor menjünk,- széles mosolyra nyílt a szája a kislánynak. - elindult kifelé.

Yaken zavartan a nagy ura nézet. de nagyuram, - és visszasétált a sárkány lóhoz.

Igen nagyuram, hálásan köszönöm-ne hajlong itt indulás gyerünk.

Némán lestem a lépteiket és eltűnődtem, hogy milyen rég is vanak velem.

A kezébe egy hosszú bot volt, amivel megpróbálta leszedni a pókhálókat.

Nem Sesshoumaru nem bírom elviselni ezt a förtelmes látványt.

Ragaszkodoan ránézet és egy váratlan mozdulatal magához rántota az aszonyát a megnyúlt prémje segitségével,és ajkára csokot lehelt.

-          pedig nem fogsz itt dolgozni.

-          alaposaban végig vizsgálta a szobát, hm, látom, haladsz ne segítsek gonosz vigyor ült ki Sesshoumaru arcára.

-          nagyon vicces drága nagyuram, de nincs szükségem segítségre.

A nagyúr csak bólintót egyet és eleresztette asszonyát.

Rendbe Sesshoumaru ahogy óhajtod, te kint aludhatsz,de én itt bent maradok.

Te azt csak gondolod édesem, -sejtelmesen elmosolyodót, és kiment a szobából.

Összeráncoltam a homlokom és tovább takarítóam a szobát.

               A nap kezdet   nyugovoratérni , s fáradtan leültem az egyik tatamira.

Nagyot sohajtoam,-na ezel is készen vagyunk ennyivel keveseb marad a szolgáknak.

Az udvar felöl hangokat halotam.-kimentem,és lenéztem az udvara.

               Mellettük volt még négy démon is.

                Akik vállalták hogy a nagyurat fogják szolgálni, életük végig.

              Sesshomaru épp a hátsó kertbe gyönyörködöt mikor meg halotta a gnóm szolga hangját.

             méltoságteljesen kiment a főkapun,ránézet Yakenre - nagyúram ezek a szolgák vállalják a szolgálatot és örök hűséget esküdnek neked. - nem kell nekem hűséget fogadni. - de nagyúram?!

Még útoljára végig mértem a szolgákat aztán elindultam befelé.

Meg fordultam és dühösen a lányra tekintete m.-  Yaken ! villágosicsd fel a kisasszonyt   aról hogy mit lehet és mit nem. - igen is nagyúram. hajlongot   Yaken és a szolgák felé fordult.

szolgák válaszként megbicenteték a fejüket – tehát holnap kezdetek első feladatotok az lesz hogy kitakaritsátok a palotát.

Estére mindenek fényleni kell föleg a nagyúr és az úrnő halószobájának ,és ha nem akartok a szabadba aludni akor menjetek az istálóba. ezel  yaken magukra hagyta a szolgákat.

A szolgák elvonultak az istáloba és bevonultak egy tiszta karámba.

Ma itt fogunk aludni, de biztos van szólga szállás is a palotába. majd holnap kitakaritjuk,-mondta egy határozot de szolgálat kész hang.-de apám hogy sűlyedhetél ilyen mélyre hogy szólgának álits be minket!! –háborod fel egy vékony kecses kisé arogáns hang. a családfő mérgesen lányára nézet. Sértő ez hang nem kisasszony?! nem tehetünk aról hogy elszegényedtünk és most szólgaként kell léteznünk. anyád úgyan úgy szenved mint a bátyád,de egy hangjukat nem halani. törödj bele sorsodba. a lány elgondolkodot.-de apám-igazad van.-mint mindig. meghajolok bölcseséged elöt. te most gunyolodsz velem Sayako? nem apám. széles mosoly jelent meg a lány arcán. na jó hagyuk lányom. mi van enni? – hát nem tudom-és anyára tekintet. katsuyo mi a vacsora? Ismételte meg a kérdést a családfő. Katsuyo elkezdet matatni a kis összekötőt zsákjukba. –egy kis szellem kennyér. ami természetesen sokba különbözőt az emberi kenyértől-de nekik, ez kenyérnek számitot. a szaga emberi érzékeléssel számítva förtelmes volt ahogy az íze is-de nekik a mennyország. mindenki kapot egy darabot belőle és vidáman elkezték majszolni. miútán jól bevacsoráztak ,elnyúltak a meleg,puha szalmán ami hamar álomba ringatta a családot.

Titkon reménykedet bene tán elaludt és akor könnyedén ki tudja majd vinni a kertbe ahol már yaken és Rin mindent elrendezet és a tűz is ropogót.

Heian ott feküdt a tatamin öszegömbölyödve és mélyen aludt-ekor Sesshoumaru váratlanul a karjába kapta és lement vele a kertbe. –óvatosan lefektette a földre és gondosan betakarta.

Rin nagyot nyújtózót és odabújt Heianhoz , hogy ne fázón az éjszaka folyamán.

Sesshoumaru leült a tűz mellé és sejtelmes szemekel nézte a lángjait-azon járt a feje vajon minden rendbe lesz- folyton azon agodot hogy vajon nem találnak e –rájuk a nekok. egy ideig töprenget, aztán felnézet, az égre ahonnan milliónyi csillag nézet rá vissza- Végre itthon vagyok gondolta magába.

Visszatekintet a tűzre aztán Heian mögé feküdt, szoros könnyedséggel átkarolta és közbe a tűz kialvó izzóparazsára tekintet-feje visszadőlt a földre mély álomba szenderült.

Másnap reggel kinyitottam a szemem, meglepődve tapasztaltam, hogy kint fekszem a kertbe.

Óvatosan felkeltem és elindultam a palota írányába,feléptem a teraszra és bementem a palotába.

a szólgálók már serényen dolgoztak a konyhába kétt démon-aki meglátak és méyen meghajoltak.

bicentetem a fejemel és megkérdeztem tölük hogy áll a szobánk.

selytelmesen elmosolyodtam-mégszép hogy nem volt amennyit tudtam annyit leszedtem.

A szólgák szeme kikerekedet,-de hát úrnőm ilyen állapotba nem is szabadna dolgoznia.

Elmosolyodtam-lehet, de nekem jól eset-már csak ki kell festeni és új paravánokat kell hozzatni-új ágyak és mi egymás, ami egy felújításra váró palotához kell.

Szóval még sok dolog vár ránk.-a palota védelmét is meg kell szervezni-ere majd egy férfira lesz ö szükség neki kell démonokat és embereket toboroznia.

Ezt mind meg kell még csinálnunk szörnyedt el Katsuyo és az arcához kapta a kezét.

úgyan már anyám ne szörnyedj, el-inkább néz a tejre mingyá kifut.

Elkuncogtam magam-ne veszekedjenek még a végén bajuk lesz tovább mentem a szobánk felé.

megáltam a tólóajtó elöt kinyitotam-bementem rajta. egy fiatal fiú volt ben aki épp ara készült hogy valami szint agyon a szobának.

Ah, úrnőm-mélyen meghajólt elötem.-remélem ez a szin jól lesz a nagyúrnak és az úrnőnek is.

Még a mainap rendezék be a szobát újbutrokal-igen meg lesz úrnőm.

a többi az ráér azal nem kell annyira sietni, mert még 4-hónapom van hátra a szűlésig de adigra mindenek készen kell lennie.

Elindultam vissza a kertbe. sesshoumaru még biztos lustálkodik, futo át a gondolat a fejemen és tovább balagtam a terasz felé. kimentem a kertbe és követve Sesshoumaru és Rin illatát rájuk találtam.

Ilyen ötösöm hogy lehet –Sesshoumaru még húzta a lóbört és Rin is aludt.rinen nem csodálkzom de sesshoumaru?! Mindig elöb fen szokot lenni minit én most még mindig grr ez nem igaz.letérdeltem elé és ránéztem.-sesshoumaru érzékelte, hogy megjötem és kinyitota az egyik szemét.

Összeszükitete szemét felnézet az égre. a nap valóban magasan járt már gondterhelten vete tudomásul hogy átaludta az egész délelötöt. Rin ekor elkezdet mocorogni és kinyitota szemét.

Jó reggelt és nyújtózót, egyet. Nem jó reggelt mondta Sesshoumaru a kislánynak és ekkor Yaken is meg mozdult és felkelt. De rossz a hangulata Sesshoumaru nagyúr-nem mondot semmit csak szótlanul felállt és rendbe szedte magát. Rin a prémemről szállj le! Oh, elnézést nagyuram és lement a prémről a kislány. Sesshoumaru felvette és visszahelyezte a vállára. Yaken maradj itt és csinálj rendet, ugyan már Sesshoumaru én már megnéztem őket és mindent rendbe találtam.

Nagyszerű helyettem rendezkedtél? Igen miért baj? Nem, nem baj.

Ma estére kész lesz a szobánk, és végre szobába fogunk aludni, felcsillantak aranyló szemeim.

Megnéztük a szobánkat már csak a bútorok hiányoztak belöle azok még az udvaron voltak ,de már el kezdték őket felhordani. elégedet, szemel ránéztem a szobára aztán pedig Sesshoumarura.

Lementünk az udvara felkapót az ölébe és a levegőbe emelkedtünk.

Hova megyünk? Kérdeztem tőle kíváncsian, de nem felelt csak titokzatosan mosolygót.

aggodva néztem az égre nem sokára lemegy a nap mondtam neki de ere megint csak egy mosoly volt a válasz . leereszkedtünk egy hatalmas hegy csúcsára amin csak épp hogy elfértünk ketten.

Ott álltam a hegy tetején Sesshoumaru mögöttem állt és erősen átfogta derekamat közbe maga felé húzzot. nem igazán tudtam miért is hozzot el ere helyre. aztán el kezdtem nézni a tájat és a lemenő nap sugarait. Megértetem mit akart mondani. megengedte nekem, hogy bepillantsak a szívébe és ott megláthattam mind azt ami ö maga.