Harc…

 Ahogy egyszerre több mint 3macska támad rá, már feloszlott a hadrend. Mindenki csatázott valakivel, a lány haladt Ses felé. 3 Macska elállta az útját, előhúzta a kardját, de amikor látta, hogy Sesshoumarura egy rátámad hátulról, hideg borzalomfutót végig, rajta ahogy a sok macska a nyakának esik. Nem bírta nézni, valamit tennie kellet, olyan volt számára mintha őt támadnák. Ahogy őt akarnák megölni. Kardjával neki esett a macskáknak, közben a 3macska követte. Kardjával megölte az egyiket, Sesshoumaru ki tudott szabadulni. Most 2őjükre 6macska nézett, Szireisz elkezdet átváltozni. Ses nézte, majd rájött hogy kicsoda a lány, megérezte a szagáról, amikor a kutyakén tért vissza a földre. Elé állt, hátra fordult és dühösen rámorgott. Szireisz csak figyelte. Kicsit megilletődve. Amikor a szelem hátra fordult, a macska szellemek neki estek, egyet, elkapót és ellökött, de a többi karmolni és harapni kezdték, Szireisz mellé állt, és a macskaszemeknek támadt, kettő viszonozta. Most már csak páran voltak essen, ledöntötték a lábáról, ő meg harapott, és meg is ölt egy kettőt. De miközben 2ő a nyakán lógott, Szireiszhez szaladt és a macskáknak eset, aki őt akarták bántani. De még több jött, Sesshoumarut megint ledöntötték, miközben megmentette a lányt, a többitől. És megölte őket. De ő már földön volt, lefogva egy macskát, harapta a torkát, de az nem akart meghalni, közben egyre több eset neki. Szireisz nem bírta nézni, tudta hogy azt üzente neki, most azonnal menjen innen, vagy ő maga öli meg. Könnyek jelentek meg ezüst szemeibe, és Sesshoumaruhoz ugrott, letépkedte a szellemeket róla, de azok neki estek. Sesshoumaru gyorsan talpra állt, pedig ereje fogyott. Egymásnak háttal voltak, mindenhonnan macskák vették körbe őket. Szireisz nem számolta hányadiknak esik neki. Közben Sesshoumaru megfordult, és míg hátulról támadták, ő csak a lánynak segített. Amikor látta, hogy a lánynak 3szelem neki esik, oda akart ugrani, de neki ugrott vagy 10macska, a földre teperve. Harapdálták, ahol érték, fel akart állni de nem tudott. Nézte, ahogy a lány szenved, közben nem is érdekelte öt hányan tépik, minden erejét bele, adta abba hogy felálljon, de akkor még többen rágyűltek. Közben Szireiszre egy macska ráugrott, a torkára próbálta lelökni de nem tudta. Szerencsétlenül a földre dőlt. Majd egy utolsó vonyítással, Sesshoumarura nézve elmondta neki, hogy szereti, és mindig is fogja, akárhova jut. Sesshoumaru megkövülten nézte, ahogy a szelem elharapja a torkát, a lány meg hamuvá válik. Leszálltak róla a szellemek, Sesshoumaru fájdalmat nem érezve kezdet előke te pusztítani, nem hitte el, hogy a lány meghalt. Hogy nincs többé. Elvesztette ez eszét, mindenkit megölt, akit maga körül talált. Nem tudott különbséget tenni a bánatok. Megölt minden szelemet. Amikor a csatatéren nem volt már senki, akit megöljön. Sírva rogyót a hamu mellé. Kezdet ember alakúvá változni. Nyakához nyúlt, csupa vér volt. Egy nyakláncot szedet elő, amin egy gyűrű volt. Átkozott mindent. A Tenssaigat is, tudta hogy hamut nem tudja életre kelteni. Kezébe vette a hamut, könnyei rácsordultak. Egy alak jelent meg előtte, sírt, de boldog volt.

-         Öröké veled! Öröké akárhol szeretni foglak - suttogta sírva a szelemnek. – Égesd semmivé a hamut. És akkor nem csak a szívedbe leszek, ha nem életre is kellek, és újra szerethetlek. Akkor ad majd nekem azt. – nézett sírva a gyűrűre. Lassan halványodni kezdet, de már a szellem lőtt állt.

-         Még ne! – parancsolat. A lány oda hajolt és utoljára megcsókolta, és elhalványodott közben. – Szeretlek! – suttogta maga elé sírva.

Úgy tett, mint a lány mondta, a gyűrűt eltette. A hamut semmivé égette. De amikor évek múlva sem talált rá. Szíve megkeményedet, nem tudott tovább várni inkább kiverte a fejéből.

Epilógus…

Gyilkolással, utálattal. Azt hitte, ha gonosz lesz, elfelejti. De nem… mindig ott élt benne…

Mindenkit, akit szeretett ahhoz kegyetlen lett. El akart felejteni szeretni. Azt hitte az csak fájdalommal, jár. Ezért inkább mindenkit meggyűlöltetett magával. Nem gondolt a lányra… legalábbis ezt mondta magának, de minden percben öt kereste. Mindenbe öt akarta látni. Egy valakit szeretett… és fog is szeretni… akiért még sírni is tudott. Könnyeket naponta hullajtott, amikor senki nem látta. Kívül kegyetlen és kőszívű volt. Belül ő is érzet, de nem akarta kifejezni, amikor ez legutóbb megtörtént, akkor fájlommal járt neki, hogy nem bírta volna ki megint… a nagy és sebezhetetlen Sesshoumaru Nagyúr…

Szireisz