by Arvael&Naomi&Yilsrana

Ez is eljött végre. Sok idöt felemésztö üldözés

után, végül egymással szemben álltak az

ellenfelek.

Az egyik oldalon Naraku és csatlósai,

míg a másikon egy kutyafülü hanyou csapata,

kiegészülve egy feltönen jókép telivér

kutyadémonnal.

Már épp egymásnak estek volna, mikor a

szomszédos domb tetején

felbukkant három alak.

Pontosabban három nő...

Naraku rájuk nézett, mire arcán átsuhant a

felismerés.

– Nocsak, nocsak – kezdte gúnyosan.

– Megtisztelnek bennünket Észak, Kelet és Dél

hercegnői?

A bal oldalt álló nő borostyánsárga szemei

dühösen megvillantak, ahogy ráemelte heves

tekintetét:

– Most meghalsz Naraku!

– Kik ezek? – kérdezte a piros ruhás félszellem.

A középen álló nő a ráfordította világoskék

pillantását.

– Yilsrana vagyok. Észak hercegnője. – felelte

fenségesen, miközben kisöpört egy hófehér

hajtincset az arcából.

Éles tekintete ekkor a hanyou előtt álló szellemre

siklott. És azonnal elakadt a lélegzete. Ekkor a

balján izgatottan toporgó, fekete hajú,

aranyszemű nő oldalba bökte:

– Te, Yils… ki az a kawaii... izé... a-akarom

mondani nagyon erős szellem? – kérdezte

ártatlannak szánt arckifejezéssel.

Azonban a kékszemű nő nem felelt. Némán állt,

és egyre csak az ezüsthajú szellemet bámulta.

Ekkor már a harmadik, sötétvöröses hajú nő is a

youkait szemlélve olvadozott.

A középen ténfergő hanyou döbbenten állt, és a

magas kutyadémont néző, álmodozó tekintetű

nőket figyelte.

Eközben Naraku magában morgolódott:

“Nem igaz!” gondolta dühösen. “Sesshoumarura

csak úgy ragadnak a nők! És velem mi lesz?!”

A félszellem csapatából ekkor kivált egy

sötétkékbe öltözött szerzetes, és odasétált a

hercegnőkhöz. Letérdelt előttük, majd

összegyűjtötte mindhárom hercegnő kezeit a

saját markába. Végül mélyen a tekintetükbe fúrta

a sajátját és átható hangon megkérdezte tőlük:

– Szép hölgyek, lenne valamelyikőtök a

gyermekeim anyja?

A három nő nagy nehezen abbahagyta a nagy

hatalmú inuyoukai bámulását, és a szerzetesre

tekintettek.

Aztán felfogták a kérdését is...

A kék szemű hercegnő félelmetes gyorsasággal

kapott áldozata torka felé. A másik kettő,

azonban még időben elkapta a kezét. A

szerzetes megkönnyebbülten felsóhajtott, de

öröme még korai volt, mivel a borostyánsárga

szemű kutyadémonnő megrázta hosszú, fekete

haját, azzal odasétált elé.

– Houshi-sama... én tennék fel neked egy

kérdést... – ujjaival hívogatta, mire az közelebb

hajolt. – Megtennéd, hogy elmész az útból? –

azonban, mikor a szerzetes még mindig nem

értette, mire céloz, kifakadt:

– Takarod a kilátást!!!

Olyan erősen kiáltott szegény pára fülébe, hogy

az azonnal le is bukfencezett a kis dombról, ahol

a démonnők nézelődtek. A meredek utazás rövid,

ámde fájdalmas megtapasztalás volt a férfi

részéről, s eme utazás után némi utalást érzett

az előkelő hölgyek válaszát illetően.

A szerzetes nagy nehezen feltápászkodott, ám

ekkor a kutyafülű hanyou csapatából kivált egy

szellemirtó nő, és fenyegetően a férfi felé indult.

– Végül is kik vagytok? – kérdezte ismét a piros

ruhás hanyou, elszakítva a tekintetét a

nőcsábászt verő nőtől.

A választ a kékszemű nő adta meg.

-Mint már mondtam, én Yilsrana vagyok, Észak

hercegnője. Ő – mutatott a kutyaszellemnőre

– Arvael, Kelet hercegnője. Ő pedig – mutatott a

vörös hajú nőre – Naomi, Dél hercegnője.

– És mi dolgotok Narakuval? – kérdezte egy

furcsa ruhába öltözött lány.

A három hercegnő ekkor már ismét a tisztavérű

kutyaszellemet nézve sugdolózott.

– Kérdezd meg a nevét! – javasolta Arvael.

– Miért én? Kérdezd meg te. – mondta Yilsrana.

– Ezeknek meg mi bajuk? – döbbent le a piros

ruhás hanyou, a sugdolózó, vihogó hercegnőket

figyelve.

Végül Kelet hercegnője volt az, aki elindult a

magas, jóképű inuyoukai felé. Még egyszer

visszapillantott két társnőjére, mielőtt

megköszörülte volna a torkát, azzal megállt a férfi

előtt:

– Azon tanakodtunk, hogy – nagy levegő, majd

rájön, mégse így kéne kezdeni és megrázza a

fejét, hogy kitisztítsa gondolatait. –

Megmondanád a neved?

A kutyaszellem fensőbbségesen végignézett

előbb Arvaelen, aztán a másik két hercegnőn

mielőtt válaszolt volna.

– Sesshoumaru vagyok.

Arvael gyorsan visszasietett Yilsrana és Naomi

mellé és azonnal összesúgott velük.

– Végül is mit akartok Narakutól? – kérdezte a

kutyafülű.

Arvael a hanyoura nézett, aztán vállat vont.

– Megölni – mondta egyszerűen.

– Bosszú – tette hozzá Naomi.

Yilsrana kék szemei hidegen megvillantak, mikor

tulajdonosuk Narakura tekintett velük.

– Ő ölte meg mindhármunk szüleit. – mondta

Észak hercegnője.

A szellemirtó lány odasétált a furcsa ruhás

halandó nő mellé, és a fülébe súgott valamit. A

lány válaszolt rá.

Arvael elnevette magát.

– Ti is halljátok, miről beszélgetnek? – kérdezte,

miközben fél szemmel még mindig

Sesshoumarut figyelte.

Naomi nagy nehezen elszakította tekintetét

Sesshoumaruról, és Arvaelre pillantott.

– Épp azon tanakodnak, hogy buta fruskák

vagyunk-e, vagy harcosok – mondta Yilsrana,

miközben kitartóan bámulta Sesshoumarut. –

Honnan szedhették, hogy nem vagyunk

harcosok?

– Nem is értem... – nézett végig először magán,

aztán társain Arvael, végül Naomi vetett fel egy

ötletet:

– Talán azért, mert eddig nem is tettünk mást,

csak azt a jókép...

– KI NE MONDD! – kiáltottak rá társai, ahogy

befogták a száját. A hercegnő kérdő tekintetére

azonban elsuttogták a választ neki:

– Szerintem minden szavunkat hallja – mondta

Yilsrana.

– Ja, főleg az a nagyon jóképű kutyaszellem –

tette hozzá még a másik nő is, aztán idegesen

vihogni kezdett, ahogy rájött, mit tett. – Hoppá...!

A három hercegnő elvörösödve pislogott

Sesshoumarura. A kutyaszellem a nőket figyelte

kiismerhetetlen tekintettel.

- Szerintem, hallotta. – jegyezte meg suttogva

Arvael.

- Biztosan. – mondta Yilsrana, és ismét az

inuyoukaira nézett. – Minek kell folyton jártatnunk

a szánkat?

- Most mit gondolhat rólunk? – kérdezte Arvael.

    * Ti, lányok, lehet, hogy hülye ötlet, de nem

kéne megölnünk Narakut? – kérdezte Yilsrana,

aztán ismét Sesshoumarut kezdte figyelni –

Bár…
    * Ráérünk. – jelentette ki nemes

egyszerűséggel Naomi hercegnő miközben

tekintete még mindig Sesshoumarun időzött.

    * Végül is igaz. – bólintott Yilsrana, és ismét

Sesshoumarura fordította a tekintetét. – Nem

sietünk sehova.

    * Igen, igen. – bólintott Arvael, miközben

elmélyülten bámulta Sesshoumarut. – Naraku

nem szalad el.

Így a három hercegnő ismét Sesshoumaru

bámulásába fogott.

    * Mi olyan érdekes a bátyámon? – kérdezte a

piros ruhás hanyou kicsit arrébb.

    * Milyen szerencsés Sesshoumaru. – jegyezte

meg álmodozva a sötétkék ruhás szerzetes. –

Egyszerre három ilyen gyönyörű nő!

Erre a megjegyzésre a szellemirtó lány ismét

kézbe vette a bumerángját, és az álmodozó férfi

felé kezdett sétálni vele.

A szerzetes csak akkor vette észre a veszélyt,

mikor a bumeráng a fején csattant.

- Au! – kiáltott fel. – Sango, ezt most miért kaptam?

- Mert folyton csak nőzöl Miroku! – fakadt ki Sango. – Most nem ez a legfontosabb!

Miroku végignézett a három hercegnőn.

- De igen. – mondta határozottan. – Most ez a

legfontosabb.

Sango bumerángja ismét Miroku fején csattant…

Eközben Sesshoumaru gondolatai is a

jövevények körül forogtak

"Nő létükre erősek, legalábbis az illat… szaguk

alapján. Viszont nem viselkednek hercegnőkhöz

méltóan, még ha a kinéztük azt is sugallja.

Szerencsére nem ellenségek, mert lenne velük

bajom rendesen, meg aztán nem szívesen ölnék

meg ilyen gyönyör…nagy hatalmú

démonokat…és egy félszellemet."

Míg Sesshoumaru gondolkozott, addig a piros

ruhás hanyou tovább morgolódott.

    * Mi a fenéért bámulják annyira a bátyámat?

– kérdezte.
    * Talán, mert tetszik nekik. – vetette fel a furcsa

ruhás lány.
    * Kagome, a szaguk alapján az egyik nő

inuyoukai, a másik kitsuneyoukai, és a harmadik,

pedig félig torayoukai. – mondta a kutyafülű. –

Biztos vagyok benne, hogy minden szavunkat

hallják.

A halandó lány gyorsan a három hercegnő felé

kapta a tekintetét, aztán mérgesen a piros

ruhásra nézett.

- Miért nem szóltál előbb Inuyasha? – kérdezte

Kagome dühösen.

Az Inuyashának nevezett hanyou megvonta a

vállát.

    * Nem kérdezted. – mondta aztán.

    * Inuyasha… - kezdte fenyegető halkan

Kagome. – Fekszik!

Inuyasha egy fájdalmas nyögés kíséretében

elterült a földön.

    * Kagome. – sétált oda a még mindig dühös

lány mellé Sango, aki úgy látszik, már

abbahagyta Miroku püfölését.

    * Igen Sango? – nézett fordult a szellemirtó

felé Kagome.
    * Szerinted, nem hasonlít valakire Yilsrana?

– kérdezte Sango.

    * Kire? – kérdezte Kagome.

    * Midorikora. – mondta Sango – Ha halandó

lenne, szerintem pontosan úgy nézne ki, mint

Midoriko.
    * Most, hogy mondod… -pillantott a fehér hajú

hercegnőre Kagome. – Ha nem lenne ott az a

három kék csillag a homlokán és az a két kék

méregcsík pár az arcán, és fekete lenne a haja

és a szeme, tényleg kiköpött Midoriko lenne.

    * Még az öltözete is ugyan olyan, mint

Midorikonak volt. – jegyezte meg Sango.

    * Nem felejtettetek el valamit? – kérdezte egy

ingerült hang. – Vagy inkább valakit?

Mindenki a hang irányába fordult, ahol megláttak

egy nagyon dühös Narakut.

    * Ez már tényleg sok tőled! – fakadt ki Arvael.

– Nem láttad, hogy nem érünk rá!

    * Igen. – mondta Naomi ingerülten. – Most

pont nem veled foglalkoztunk!

    * Most tényleg véged! – jelentette ki Yilsrana,

és szemeiben gyilkos fény villant.


vége