by Arvael&Naomi&Yilsrana

Ez is elj�tt v�gre. Sok id�t felem�szt� �ld�z�s

ut�n, v�g�l egym�ssal szemben �lltak az

ellenfelek.

Az egyik oldalon Naraku �s csatl�sai,

m�g a m�sikon egy kutyaf�l� hanyou csapata,

kieg�sz�lve egy felt�nen j�k�p teliv�r

kutyad�monnal.

M�r �pp egym�snak estek volna, mikor a

szomsz�dos domb tetej�n

felbukkant h�rom alak.

Pontosabban h�rom n�...

Naraku r�juk n�zett, mire arc�n �tsuhant a

felismer�s.

– Nocsak, nocsak – kezdte g�nyosan.

– Megtisztelnek benn�nket �szak, Kelet �s D�l

hercegn�i?

A bal oldalt �ll� n� borosty�ns�rga szemei

d�h�sen megvillantak, ahogy r�emelte heves

tekintet�t:

– Most meghalsz Naraku!

– Kik ezek? – k�rdezte a piros ruh�s f�lszellem.

A k�z�pen �ll� n� a r�ford�totta vil�gosk�k

pillant�s�t.

– Yilsrana vagyok. �szak hercegn�je. – felelte

fens�gesen, mik�zben kis�p�rt egy h�feh�r

hajtincset az arc�b�l.

�les tekintete ekkor a hanyou el�tt �ll� szellemre

siklott. �s azonnal elakadt a l�legzete. Ekkor a

balj�n izgatottan toporg�, fekete haj�,

aranyszem� n� oldalba b�kte:

– Te, Yils… ki az a kawaii... iz�... a-akarom

mondani nagyon er�s szellem? – k�rdezte

�rtatlannak sz�nt arckifejez�ssel.

Azonban a k�kszem� n� nem felelt. N�m�n �llt,

�s egyre csak az ez�sthaj� szellemet b�multa.

Ekkor m�r a harmadik, s�t�tv�r�ses haj� n� is a

youkait szeml�lve olvadozott.

A k�z�pen t�nferg� hanyou d�bbenten �llt, �s a

magas kutyad�mont n�z�, �lmodoz� tekintet�

n�ket figyelte.

Ek�zben Naraku mag�ban morgol�dott:

“Nem igaz!” gondolta d�h�sen. “Sesshoumarura

csak �gy ragadnak a n�k! �s velem mi lesz?!”

A f�lszellem csapat�b�l ekkor kiv�lt egy

s�t�tk�kbe �lt�z�tt szerzetes, �s odas�t�lt a

hercegn�kh�z. Let�rdelt el�tt�k, majd

�sszegy�jt�tte mindh�rom hercegn� kezeit a

saj�t mark�ba. V�g�l m�lyen a tekintet�kbe f�rta

a saj�tj�t �s �that� hangon megk�rdezte t�l�k:

– Sz�p h�lgyek, lenne valamelyik�t�k a

gyermekeim anyja?

A h�rom n� nagy nehezen abbahagyta a nagy

hatalm� inuyoukai b�mul�s�t, �s a szerzetesre

tekintettek.

Azt�n felfogt�k a k�rd�s�t is...

A k�k szem� hercegn� f�lelmetes gyorsas�ggal

kapott �ldozata torka fel�. A m�sik kett�,

azonban m�g id�ben elkapta a kez�t. A

szerzetes megk�nnyebb�lten fels�hajtott, de

�r�me m�g korai volt, mivel a borosty�ns�rga

szem� kutyad�monn� megr�zta hossz�, fekete

haj�t, azzal odas�t�lt el�.

– Houshi-sama... �n tenn�k fel neked egy

k�rd�st... – ujjaival h�vogatta, mire az k�zelebb

hajolt. – Megtenn�d, hogy elm�sz az �tb�l? –

azonban, mikor a szerzetes m�g mindig nem

�rtette, mire c�loz, kifakadt:

– Takarod a kil�t�st!!!

Olyan er�sen ki�ltott szeg�ny p�ra f�l�be, hogy

az azonnal le is bukfencezett a kis dombr�l, ahol

a d�monn�k n�zel�dtek. A meredek utaz�s r�vid,

�mde f�jdalmas megtapasztal�s volt a f�rfi

r�sz�r�l, s eme utaz�s ut�n n�mi utal�st �rzett

az el�kel� h�lgyek v�lasz�t illet�en.

A szerzetes nagy nehezen felt�p�szkodott, �m

ekkor a kutyaf�l� hanyou csapat�b�l kiv�lt egy

szellemirt� n�, �s fenyeget�en a f�rfi fel� indult.

– V�g�l is kik vagytok? – k�rdezte ism�t a piros

ruh�s hanyou, elszak�tva a tekintet�t a

n�cs�b�szt ver� n�t�l.

A v�laszt a k�kszem� n� adta meg.

-Mint m�r mondtam, �n Yilsrana vagyok, �szak

hercegn�je. � – mutatott a kutyaszellemn�re

– Arvael, Kelet hercegn�je. � pedig – mutatott a

v�r�s haj� n�re – Naomi, D�l hercegn�je.

– �s mi dolgotok Narakuval? – k�rdezte egy

furcsa ruh�ba �lt�z�tt l�ny.

A h�rom hercegn� ekkor m�r ism�t a tisztav�r�

kutyaszellemet n�zve sugdol�zott.

– K�rdezd meg a nev�t! – javasolta Arvael.

– Mi�rt �n? K�rdezd meg te. – mondta Yilsrana.

– Ezeknek meg mi bajuk? – d�bbent le a piros

ruh�s hanyou, a sugdol�z�, vihog� hercegn�ket

figyelve.

V�g�l Kelet hercegn�je volt az, aki elindult a

magas, j�k�p� inuyoukai fel�. M�g egyszer

visszapillantott k�t t�rsn�j�re, miel�tt

megk�sz�r�lte volna a tork�t, azzal meg�llt a f�rfi

el�tt:

– Azon tanakodtunk, hogy – nagy leveg�, majd

r�j�n, m�gse �gy k�ne kezdeni �s megr�zza a

fej�t, hogy kitiszt�tsa gondolatait. –

Megmondan�d a neved?

A kutyaszellem fens�bbs�gesen v�gign�zett

el�bb Arvaelen, azt�n a m�sik k�t hercegn�n

miel�tt v�laszolt volna.

– Sesshoumaru vagyok.

Arvael gyorsan visszasietett Yilsrana �s Naomi

mell� �s azonnal �sszes�gott vel�k.

– V�g�l is mit akartok Narakut�l? – k�rdezte a

kutyaf�l�.

Arvael a hanyoura n�zett, azt�n v�llat vont.

– Meg�lni – mondta egyszer�en.

– Bossz� – tette hozz� Naomi.

Yilsrana k�k szemei hidegen megvillantak, mikor

tulajdonosuk Narakura tekintett vel�k.

– � �lte meg mindh�rmunk sz�leit. – mondta

�szak hercegn�je.

A szellemirt� l�ny odas�t�lt a furcsa ruh�s

haland� n� mell�, �s a f�l�be s�gott valamit. A

l�ny v�laszolt r�.

Arvael elnevette mag�t.

– Ti is hallj�tok, mir�l besz�lgetnek? – k�rdezte,

mik�zben f�l szemmel m�g mindig

Sesshoumarut figyelte.

Naomi nagy nehezen elszak�totta tekintet�t

Sesshoumarur�l, �s Arvaelre pillantott.

– �pp azon tanakodnak, hogy buta frusk�k

vagyunk-e, vagy harcosok – mondta Yilsrana,

mik�zben kitart�an b�multa Sesshoumarut. –

Honnan szedhett�k, hogy nem vagyunk

harcosok?

– Nem is �rtem... – n�zett v�gig el�sz�r mag�n,

azt�n t�rsain Arvael, v�g�l Naomi vetett fel egy

�tletet:

– Tal�n az�rt, mert eddig nem is tett�nk m�st,

csak azt a j�k�p...

– KI NE MONDD! – ki�ltottak r� t�rsai, ahogy

befogt�k a sz�j�t. A hercegn� k�rd� tekintet�re

azonban elsuttogt�k a v�laszt neki:

– Szerintem minden szavunkat hallja – mondta

Yilsrana.

– Ja, f�leg az a nagyon j�k�p� kutyaszellem –

tette hozz� m�g a m�sik n� is, azt�n idegesen

vihogni kezdett, ahogy r�j�tt, mit tett. – Hopp�...!

A h�rom hercegn� elv�r�s�dve pislogott

Sesshoumarura. A kutyaszellem a n�ket figyelte

kiismerhetetlen tekintettel.

- Szerintem, hallotta. – jegyezte meg suttogva

Arvael.

- Biztosan. – mondta Yilsrana, �s ism�t az

inuyoukaira n�zett. – Minek kell folyton j�rtatnunk

a sz�nkat?

- Most mit gondolhat r�lunk? – k�rdezte Arvael.

    * Ti, l�nyok, lehet, hogy h�lye �tlet, de nem

k�ne meg�ln�nk Narakut? – k�rdezte Yilsrana,

azt�n ism�t Sesshoumarut kezdte figyelni –

B�r…
    * R��r�nk. – jelentette ki nemes

egyszer�s�ggel Naomi hercegn� mik�zben

tekintete m�g mindig Sesshoumarun id�z�tt.

    * V�g�l is igaz. – b�lintott Yilsrana, �s ism�t

Sesshoumarura ford�totta a tekintet�t. – Nem

siet�nk sehova.

    * Igen, igen. – b�lintott Arvael, mik�zben

elm�ly�lten b�multa Sesshoumarut. – Naraku

nem szalad el.

�gy a h�rom hercegn� ism�t Sesshoumaru

b�mul�s�ba fogott.

    * Mi olyan �rdekes a b�ty�mon? – k�rdezte a

piros ruh�s hanyou kicsit arr�bb.

    * Milyen szerencs�s Sesshoumaru. – jegyezte

meg �lmodozva a s�t�tk�k ruh�s szerzetes. –

Egyszerre h�rom ilyen gy�ny�r� n�!

Erre a megjegyz�sre a szellemirt� l�ny ism�t

k�zbe vette a bumer�ngj�t, �s az �lmodoz� f�rfi

fel� kezdett s�t�lni vele.

A szerzetes csak akkor vette �szre a vesz�lyt,

mikor a bumer�ng a fej�n csattant.

- Au! – ki�ltott fel. – Sango, ezt most mi�rt kaptam?

- Mert folyton csak n�z�l Miroku! – fakadt ki Sango. – Most nem ez a legfontosabb!

Miroku v�gign�zett a h�rom hercegn�n.

- De igen. – mondta hat�rozottan. – Most ez a

legfontosabb.

Sango bumer�ngja ism�t Miroku fej�n csattant…

Ek�zben Sesshoumaru gondolatai is a

j�vev�nyek k�r�l forogtak

"N� l�t�kre er�sek, legal�bbis az illat… szaguk

alapj�n. Viszont nem viselkednek hercegn�kh�z

m�lt�an, m�g ha a kin�zt�k azt is sugallja.

Szerencs�re nem ellens�gek, mert lenne vel�k

bajom rendesen, meg azt�n nem sz�vesen �ln�k

meg ilyen gy�ny�r…nagy hatalm�

d�monokat…�s egy f�lszellemet."

M�g Sesshoumaru gondolkozott, addig a piros

ruh�s hanyou tov�bb morgol�dott.

    * Mi a fen��rt b�mulj�k annyira a b�ty�mat?

– k�rdezte.
    * Tal�n, mert tetszik nekik. – vetette fel a furcsa

ruh�s l�ny.
    * Kagome, a szaguk alapj�n az egyik n�

inuyoukai, a m�sik kitsuneyoukai, �s a harmadik,

pedig f�lig torayoukai. – mondta a kutyaf�l�. –

Biztos vagyok benne, hogy minden szavunkat

hallj�k.

A haland� l�ny gyorsan a h�rom hercegn� fel�

kapta a tekintet�t, azt�n m�rgesen a piros

ruh�sra n�zett.

- Mi�rt nem sz�lt�l el�bb Inuyasha? – k�rdezte

Kagome d�h�sen.

Az Inuyash�nak nevezett hanyou megvonta a

v�ll�t.

    * Nem k�rdezted. – mondta azt�n.

    * Inuyasha… - kezdte fenyeget� halkan

Kagome. – Fekszik!

Inuyasha egy f�jdalmas ny�g�s k�s�ret�ben

elter�lt a f�ld�n.

    * Kagome. – s�t�lt oda a m�g mindig d�h�s

l�ny mell� Sango, aki �gy l�tszik, m�r

abbahagyta Miroku p�f�l�s�t.

    * Igen Sango? – n�zett fordult a szellemirt�

fel� Kagome.
    * Szerinted, nem hasonl�t valakire Yilsrana?

– k�rdezte Sango.

    * Kire? – k�rdezte Kagome.

    * Midorikora. – mondta Sango – Ha haland�

lenne, szerintem pontosan �gy n�zne ki, mint

Midoriko.
    * Most, hogy mondod… -pillantott a feh�r haj�

hercegn�re Kagome. – Ha nem lenne ott az a

h�rom k�k csillag a homlok�n �s az a k�t k�k

m�regcs�k p�r az arc�n, �s fekete lenne a haja

�s a szeme, t�nyleg kik�p�tt Midoriko lenne.

    * M�g az �lt�zete is ugyan olyan, mint

Midorikonak volt. – jegyezte meg Sango.

    * Nem felejtettetek el valamit? – k�rdezte egy

inger�lt hang. – Vagy ink�bb valakit?

Mindenki a hang ir�ny�ba fordult, ahol megl�ttak

egy nagyon d�h�s Narakut.

    * Ez m�r t�nyleg sok t�led! – fakadt ki Arvael.

– Nem l�ttad, hogy nem �r�nk r�!

    * Igen. – mondta Naomi inger�lten. – Most

pont nem veled foglalkoztunk!

    * Most t�nyleg v�ged! – jelentette ki Yilsrana,

�s szemeiben gyilkos f�ny villant.


v�ge