Reménysugár by Yasha1


3 rész: A sors kereke mozgásba lendül




Hatalmas reccsenéssel, nyikorgással nyílt a kapu melynek méreteit leírni nem lehet. A nyugati kastély bejárata megnyílt és a seregnyi démon kik felsorakoztak előtte megindultak. Nagy zaj kísérte őket, hisz megszámlálhatatlan sok démonkatona menetelt végzete felé. Az élen urukkal nyugat jogos birtokosával Seshoumaruval. Mellette öccse Inuyasha haladt. Nem is igen figyelte merre mennek. Tudta, hogy észak felé és nem érdekelte igazán az út. Gondolatai máshol jártak. Hol a múlton rágódott, hol Kagoméra gondolt.
Már vagy egy napja menetelhettek mikor bátyja hangja megállította a sereget:

Itt megállunk! Letáborozunk! Őrség a helyére!

Rövid időn belül a tábor állt. A közepén egy hatalmas sátor kapott helyet ahol Sesshoumaru nagyúr megpihenhetett. Mikor már minden a helyére került vacsora idő lett. A közkatonák hatalmas
tábortüzek körül étkezte, vígan, beszélgetve.
Eközben a legnagyobb sátorban Seshoumaru és legbizalmasabb emberei közösen fogyasztották vacsorájukat és megbeszélték a teendőket a csata előtt. Inuyasha is ott ült, de nem volt étvágya és nem is tudott odafigyelni arra amiről a társalgás folyt. Erre nyugat ura is felfigyelt:

rAz öcsém mostanában nagyon furcsa lett. Mióta nincs mellette az a halandó lány nem igazán önmaga. Mindegy, jobb neki így. Végre nevet szerzett magának a szellemek közt.r1;

Inuyasha nem várta meg a vacsora végét, hanem sétálni indult és egy közeli tónál állt meg. Nem vette észre, hogy valaki mellé ér. Oldalra nézett és bátyjával nézett farkasszemet.

Ideje lenne elfelejtenek azt a halandót! - hangja ridegen csengett.
Elküldtem magam mellől! Már soha nem lehet velem! Számodra ez nem elég? - szeme vörösre váltott egy pillanatra.

Sesshormaru nem szólt. Visszaindult a táborba. Öccse pedig lefeküdt a fűbe és bámulta a csillagokat. Másnap kora reggel a hadsereg tovább indult.

r30;............................................................................................................................................................

Eközben valahol az északi határ mentén egy kicsiny falu várta , hogy új nap virradjon .Semmivel nem különbözött a korabeli településtől kivéve, hogy az ottani emberek mindig boldogan néztek egy új nap elé. A környék lélegzetelállítóan szép volt. A kis falucskában semmi feltűnő nem volt kivéve egy nagyobb templomot, amit egy papnő őrzött már évek óta. Fiatal kora ellenére a falusiak szerették és tisztelték és mióta ő volt a falu őrzője egy szellem sem támadott rájuk. Amelyik mégis megpróbálta az úrnő hatalmas erejével azonnal elpusztította.
A falu mellett hatalmas erdő terült el közepén egy csodálatos tóval, melyet az asszonyok erdejének neveztek és férfi soha nem léphetett be oda. A falusi férfiak ismerték ezt a törvényt és soha nem szegték meg inkább körbementek.

Yukari úrnő! Yukari úrnő! - kiabált egy 10 éves forma kislány.
Mi a baj Keiko? - kérdezte szelíden a nő.
Igaz, hogy a nyugati sereg erre tart? Mindenki erről beszél a falunkban.
Nem tudom kicsim! - arca elkomorult.

r Kértem segítséget Kagométól, de nem tudom, hogy ide ér-e időben!r1;

A nő hirtelen felkapta fejét. Egy ismerős aurát érzett.

rIgen ez Kagome! Nemsokára ideér. Hála a kamiknak .r1;

Hirtelen hatalmas sóhaj hagyta el ajkait. Az esély szikrája gyúlt szemében.

rTalán így sikerül megmenteni a falut és lakóit a pusztulástól. Egyedül nem sikerült volna, de Kagoméval van esélyünk, Egy démonhadsereg ellen egyedül nem lett volna értelme ellenállást tanúsítani, de talán kettőnk együttes pajzsa kibírja a támadásokat , akár hosszú távon is. Bár nem hinném, hogy nyugat ura foglalkozna egy kis faluval. Remélem nem!r1;

Pont egy tisztáson állt , gyönyörű virágok vették körül és Keiko körülötte ugrándozott egy pillangót kergetve. A kislány alakját a felkelő nap világította meg. Nehezére esett elhinni, hogy e vidék hamarosan egy véres háború színtere is lehet.

Képzeletében már látta , ahogy az egész falu tűz martalékává lett és a lakói: férfiak , nők és gyerekek szétkaszabolt holtteste borított mindent. Akik túlélték azokra keserves rabszolgasors vár nyugaton.

rNem ez nem történhet meg!!! Soha!!!!r1;

Az északi nagyúr békén hagyta ezt a települést, ezért mindig béke honolt itt. Okkal. Igen okkal. Yukarit megrohanták az oly rég óta nem látott emlékek.

r30;............................................................................................................................................................

80 éve , északon................

Yukari hime! Yukari hime! - kiabálta egy küldönc.
Mi történ? - kérdezte egy fiatal yasha, kinek gyönyörű karcsú alakja, hosszú ezüst haja és elbűvölően csillogó zöld szeme volt. Arcán mindkét oldalon egy- egy lilás méregcsík mutatta nemesi származását, homlokán pedig egy lilás csillag látszott.

Arshi nagyúr halott! Megvédte a birodalmat a zendülőktől, de ő maga r30;....... - a küldönc nem folytatta.
Értem! - szemében könny látszott.

A hír hozója meghajolt és távozott.

Nocsak kedves unokahúgom, hát bátyámat is elérte a végzet? - hallatszott a háta mögül.

Hirtelen fordult hátra és szemét vörösre festette a düh. Nagybátyjával nézett farkasszemet. Gyűlölködve nézte az inuyokai-t aki bárhogy is utálta nem volt csúfnak mondható és , nem is a gyengébb fajtából való. Erős férfias testalkata, markáns mégis nemes vonású férfias arca, hosszú fekete haja és gonoszan fénylő vörös szeme volt. Arcán mindkét oldalán egy r11; egy vörös méregcsík húzódott, homlokán neki is egy vörös csillag volt. Izmos felsőtestét nemesi címerrel ellátott páncél takarta.

Taruka! Végre megkaptad amit akartál, nem? - vágta a férfi arcába dühösen .
Igen, végre eljött az én időm! Vagy meg akarod nehezíteni a dolgomat? - szemei összeszűkültek úgy méregette unokahúgát.
Nem, én nem vágyom arra , hogy északot irányítsam, de feltételeim vannak, ha nem akarsz kirobbantani egy polgárháborút! - ajkait gúnyos mosolyra húzta.

A kutyaszellem aurája egy pillanatra rosszat sejtetően megváltozott. A yasha még mindig mosolyogva nézte nagybátyja készülő dühkitörését, ami hirtelen abba maradt, ahogy az északi nemesek sorban megjelentek részvétüket nyilvánítani észak leendő úrnője előtt.
Két óra múlva Yukari fáradtan haladt a kastély egy néptelen folyosóján. Hirtelen megállt a folyosó végén álló szoba előtt és elhúzta az ajtót. Bent már várták. Egy vele egyidős yasha, kinek karcsó alakját finom szövésű zöld kimonó ölelt körül, hosszú barna haját kontyba kötve hordta és vörös szeme barátságosan mosolygott az érkezőre. Arcán egy-egy vörös méregcsík és homlokán a vörös csillag mutatta a vérségi köteléküket.

Ayana r11; köszönt neki
Yukari, most engem is gyűlölsz? Tudod, hogy engem nem érdekel a hatalom, csak apám........ - lehajtotta fejét és arcán könnycseppek gurultak alá.
Őszinte részvétem!! Tudod mennyire szerettem apádat , hiányozni fog!! - szólalt meg ismét már a sírás határán.
Köszönöm , Ayana! És ne mondd ezt a! Az unokahúgom vagy és én szeretlek , de nem maradhatok itt.

r30;............................................................................................................................................................

rAkkor magam mögött hagytam mindent. Ez vagyok én ! Egy bukott hercegnő! Apám biztos forog a sírjában. Azért, mert ott hagytam mindent a bácsikámnak , a hely ahol letelepedtem védelmet kapott és én megvásároltam a nyugalmamat. Nem érdekelt, nem vágyok egy hercegnő életére, de ez a háború. Még Taruka sem lehet olyan ostoba, hogy azt hiszi győzhet!
Soha nem volt épp ésszel megáldva, de ez már túlzás!r1;

Ekkor egy lány alakja bontakozott ki a rét szélén.

r Kagome. Alig két éve ismerem és mégis. Több dolog köt minket össze mint hinném. Mindent elmesélt...... Inuyasha.............Ő is itt lesz . Vajon mi lesz? Drága barátnőm három év alatt nagyon megkomolyodott, igazi nő lett. Mikor Kaede anyó megkért, hogy tanítsam azt hittem viccel, de nagyon jó tanítványnak bizonyult, de Inuyasha viselkedése örökre nyomot hagyott benne. És még mindig szereti , akárhogy is próbálja leplezni.r1;

Yukari r11; ölelte meg ahogy mellé ért .
Kagome! Úgy hiányoztál! - szorította magához rég nem látott barátnőjét.
Hogy vagy?
Jól, és te? Inuyasha is erre tart ! Nem félsz?
Nem ő is már csak egy szellem !! - Kagome lehajtott fejjel folytatta- Ha megtámadja a falut pusztulnia kell!
Nem vagyok biztos benne, hogy képes leszel erre!! - adott hangot Yukari kétségeinek.
Ne hidd!! Megkeserüli még amit velem tett! Én mindenemet neki adtam, támogattam, szerettem és meghaltam volna érte erre ő..................
Nem lesz ez így jó- suttogta Yukari

Majd mindannyian elindultak vissza a templomba , hogy felkészüljenek a legrosszabbra.