A gyönyörűen díszített szobában a két yokai még mindig elmerülten beszélgettek, mikor egy szolgáló kopogtatott az ajtón és szakét vitt be nekik. Mindketten ittak, majd Imamoto belekezdett ismét a történetbe.
Yukari és Taruka közti ellentétek sokkal mélyebbre hatolóbbak voltak semhogy egy kis háború összefogásra késztethették volna őket.
Ezt mégis, hogy érted? - kérdezte a nagyúr.
Taruka viselkedése okozta kettejük közt ezt a hatalmas szakadékot. Amíg Yukari nagyon kicsi volt, ő közönyös volt iránta, később, ahogy nőtt és nővé érett egyre jobban hasonlított az anyjára. Taruka próbálta gyűlölni, de később csak az őrült vágy maradt. Az az őrült vágy amit az anyja iránt is érzett egykoron, hogy birtokolja és , hogy csak ő létezzen számára. Majdnem beleőrült a tudatba, hogy az a nő visszautasította és helyette Arashi barátomat választotta. A lányában is ezt látta és fokozatosan a történelem megismételte önmagát.
Értem, de miért mondott le a trónról?
Őszintén szólva nem tudom. Az összes nemes és katona , észak egész népe őt támogatta volna. Mikor Arashi halálhíre megérkezett hallottam, ahogy Taruka örömét fejezi ki és azt mondja, végre eljött az ő ideje. Yukari jól helyrerakta, de aztán mégis kötöttek egy megállapodást, amit gondolom már ismersz. A hercegnő pedig nem sokkal rá elment.
És? - kérdezte Sesshoumaru.
Nincs semmi és! Azóta se láttam és nem is beszéltem vele, de remélem most majd lesz alkalmam az esküvőn. - fejezte be a tigrisszellem.
Észre sem vették, hogy elkezdett lemenni a nap, sugarai bevilágította a szobát. Minden tárgyon tükröződtek a nap vöröses sugarai. Hirtelen egy szolga tört be a szobába nem kis zajt csapva ezzel, a két férfi arra kapta a fejét.
Imamoto sama, Imamoto sama! - lihegett a fiatal halandó.
Mi történt már megint? - kérdezte unottan az öreg.
Yukari hime hamarosan megérkezik. Egy őrjárat látta nem messze innen. - majd sebtében meghajolt és rohant szólni a kastélyban mindenkinek.
Az egész vár felbolydult. Sesshoumaru szemében furcsa fény csillant. Ekkor rontott be Inuyasha is.
Hallottad bátyám? - kérdezte.
Fivére csak bólintással felelt. Az idős démon érdeklődve figyelte az eseményeket.
Eközben Yukari és Kagome egy csodás erdőn haladtak át. A fákat és útjukat hó borította. Hiába
ment le a nap a hó fehéren világította meg előttük az utat.
Váltsunk alakot! - mondta Yukari.
Rendben! Azután szellemgömbként utazunk tovább? - kérdezte Kagome.
Igen! Már nagyon közel vagyunk!
Mindkettejük testét fény ölelte körül és sziluettjük változni kezdett. Mire a jelenség eltűnt két yasha állt a mikók helyén. Hamar szellemgömbbé alakultak így száguldottak a palota felé.
Mindjárt oda érünk! - szólt Yukari.
Pompás! - fintorodott el a másik.
Szélsebesen szálltak. Alattuk a havas táj száguldott.
A kastélyban közben hatalmas nyüzsgés támadt. A nyugatiaknak meg kellett állapítaniuk,hogy őket királyi pompával fogadták, de most az északiak sugárzó arccal várták úrnőjüket. A palota fénybe burkolózott és nevetés hallatszott minden felől.
Mindenki a kertbe vagy az erkélyekre tódult, hogy lássák a jövevényeket. Két szellemgömb landolt a bejárat előtt. Minden jelenlévő elámult a két szellemnő láttán. Yukarinak hosszú ezüst haja lengett a szélben, zöld szemei úgy csillogtak mint két smaragd, arca két oldalán lilás méregcsíkok húzódtak, homlokán egy lilás csillag látszott. Törékeny alakját egy vastag zöld kimonó ölelte körbe, ezüst virág díszítéssel. Királynői megjelenése még a nyugatiakat is ámulatba ejtette. Hallottak szóbeszédeket észak örököséről, de úgy gondolták, hogy csak túloznak. Yukari mellett Kagome állt. Hosszú ébenfekete tincsei erős kontrasztban álltak a fehéren világító havas kerttel. Arcán 2-2 szürke méregcsík, még homlokán egy ezüst deltoid mutatta erejét. Sötét piros kimonó volta rajta szürke mintákkal. Érdeklődő tekintetek követték mozdulataikat,
mind a férfiak, mind a nők körében.
Eközben két pár arany szempár féltékenyen figyelte az eseményeket az egyik erkélyről.
Megérkezett a jegyespár is , és forró öleléssel köszöntötték vendégeiket.
Úgy örülök, hogy itt vagytok. - mondta Ayana, miközben erősen szorította magához unokanővérét.
Én is örülök, de ha így szorítasz , nem sokáig örülhetünk a viszontlátásnak! - nevetett Yukari.
Jaj, ne haragudj!
Nem haragszom! Pár törött borda, ezt még túlélem!
Mindketten jót nevettek rajta, majd bevezetették őket a kastélyba. Amerre mentek mély meghajlással köszöntötték úrnőjüket.
Szükséges ez? - kérdezte Yukari mosolyogva.
Hisz még mindig te vagy az úrnőjük. - felelte komolyan Ayana.
Yukari arca elkomorodott.
Valami baj van? - kérdezte Asato.
Nem, csak........... Hagyjuk! - felelte a hime.
Ahogy haladtak a folyosón egyre biztosabban érezték nyugat urának közeledtét. A folyosó végén hamarosan fel is tűnt a nagyúr, Inuyasha és Imamoto társaságában. Mikor a két társaság találkozott, tapintható csend borult rájuk. Sesshoumaru végigmérte Yukarit.
„Gyönyörű! Még szebb mint a többi formájában. Eldöntöttem ez a nő kell nekem, de nemcsak rövid ideig, hanem örökre. Ő lesz a feleségem.”
Inuyashának még a szava is elállt a látványtól amit Kagome jelentett.
„Ezt nem hiszem el ! Ez tényleg ő lenne? Szebb mint álmaimban. „
Imamoto boldogan csillogó szemmel nézte Yukarit.
„Igazi nő lett! Szebb mint az édesanyja és erősebb mint az apja. Nem csoda, ha Sesshoumaru beleszeretett. Érdekes pár napnak nézünk elébe.”
Ahogy Yukari eléjük ért mélyen meghajolt egykori tanítója és nyugat ura előtt. A körülöttük lévők feszülten figyelték az eseményeket.
Örülök, hogy nyugat urát itt üdvözölhetem. Imamoto sama örömmel tölti el a szívemet, hogy jó egészségnek örvend és újra láthatom! - mondta a nő illemtudóan.
Ugyan , nekem kéne fejet hajtanom úrnő! - szabadkozott a tigrisszellem – Hisz rangban ön áll énfelettem.
Igen! - emelkedett fel a kutyaszellemnő – De példamutatásban ön áll énfelettem! - mosolygott az öregre.
Nyugat ura szinte köpni – nyelni nem tudott, nem erre számított. Biccentett a nő felé.
„Ez a nő kiismerhetetlen! Most a jólneveltség mintaképe! Hihetetlen!”
Mint, mindig milyen diplomatikus. - kacagott Imamoto.
Tényleg ilyen kiismerhető lennék? - mosolygott Yukari, majd ismét meghajolt – Remélem megbocsájtják nekünk, de eléggé fárasztó utunk volt.
Tovább mentek még el nem értek a nekik kijelölt szobákig. Yukari és Kagome egymás melletti szobát kaptak az északi szárnyban. A két szoba szinte egyforma volt. Díszesen, mégis barátságosan berendezett. Hatalmas szekrény tele ruhákkal, egy szép ágy és nagy erkély melyen keresztül a hold és csillagok bevilágítottak a helyiséget. Volt a szobában még egy öltözködőasztal és paravánnal elkerített rész az öltözéshez.
A hime és barátnője megbeszélték, hogy átöltöznek és elmennek fürdeni a vacsora előtt. Észak úrnőjének akaratlanul is elszorult a szíve a gondolatra, hogy pár napot itt kell töltenie. Újra átélte gondolatban a múltat. A múltat mely fájdalommal és keserűséggel töltötte el.
Yukari reggel óta edzett. Több sérülést sikerült elszenvednie. Már késő délután volt mikor apja azt mondta pihenhet. Teljesen legyengült és minden tagja sajgott. Arashi sama és a katonák elmentek utánanézni egy szellem csapatnak akik észak nyugati határvidékén garázdálkodtak. A hercegnő felment a szobájába és lefürdött majd egy lenge hálóruhát vett fel. Egyszer csak az ajtó kivágódott és nagybátyja állt ott.
Yukari drágám, nagyon csinos vagy. - szeme az őrület fényében égett és megindult unokahúga felé.
Azonnal tűnj el innen! - kiáltott rá a lány.
Ugyan nem fog fájni, na jó talán egy kicsit. Különben sincs erőd ellenkezni. - mondta a férfi gúnyos vigyor kíséretében.
Elérte a lányt és magához szorította a törékeny testét és erőszakosan megcsókolta, majd az ágyra dobta és fölé feküdt.
Eressz el! Segítség! - kiabálta Yukari, kinek elméjén kezdett eluralkodni a félelem.
Hiába kiabálsz! Apád elment és a
katonák is, a szolgák pedig nem mernek beleszólni a dolgaimba. - majd megint megcsókolta és keze felfedező útra indult a lány testén.
Keze már a nő belsőcombjánál járt és egyre haladt felfele. A hercegnő már zokogott mikor egy hatalmas csattanás hallatszott és nagybátyja a szoba másik felébe repült. Akkor látta, hogy Imamoto álla az ajtóban és kezében egy kék gömbvillám világít. Az idős szellem arcát eltorzította
a düh úgy üvöltött Tarukára.
Takarodj innen még szépen mondom!
Taruka letörölte arcáról a vért mely kiserkent szája sarkából a támadás miatt, felállt és elindult kifelé. Mielőtt kiért volna a szobából még hátraszólt Imamotonak.
Nem leszel mindig mellette , hogy megvédd! - mondta gúnyosan.
De igen itt leszek!
- mordult rá az öreg.
Miután Taruka távozott Yukari a mestere karjaiba vetette magát és zokogott.
Nem tudtam ellökni! - sírta a lány.
Semmi baj! El kell mondanod apádnak. - suttogta a tigrisszellem.
Nem, nem kell! Van így is elég baja. - mondta a hime miután sikerült lenyugodnia.
Kérlek esküdj meg , hogy nem mondod el senkinek sem soha! Kérlek! - kérlelte mesterét.
Az öreg nézte a lányt és látva szenvedését és kérlelő könnyes szemeit bólintott egyet és úgy válaszolt.
Rendben! Megesküszöm, de ezentúl teszek róla, hogy mindig legyen valaki aki vigyáz rád.
Köszönöm! - mondta a hercegnő, majd ismét megölelte a tigrisdémont.
AJÁNLOM AZ OLDALT
