Egy fájdalmas sóhaj hagyta el Yukari ajkait. Kopogtatás zavarta meg emlékezését. Egy fiatal szolgálólány siet be a szobába és alázatosan meghajolt úrnője előtt. A hime végigmérte és megállapította, hogy nagyon csinos. Hosszú barna haja a derekáig ért. Karcsú alakja, barátságosan csillogó barna szeme és igen szép nőies arca volt. Szolgáknak való sima barna kimonót viselt. Nem lehetett több 18 évesnél , bár ezt egy félszellemnél nehéz megállapítani.
„Biztos nehéz sora lehet, hisz félszellem, pedig milyen csinos.”
Igen? - kérdezte a hercegnő.
Imamoto sama kéri, hogy találkozzanak a gyakorló teremben vacsora előtt.
Köszönöm! Mondd meg neki, hogy ott leszek! - mosolygott rá Yukari kedvesen – Hogy hívnak?
Kaname, úrnőm! - mosolygott vissza a lány.
Szép név! Akkor ezentúl te vagy a személyes segítőm. Szólj Akira sama-nak ,hogy mától csak velem foglalkozol. - utasította a lányt.
Akira sama volta
a kastély házvezetőnője. Öreg bútordarab volt
, és tiszta vérű szellem lévén , nem szerette a korcsokat. Így mindig a félszellemek kapták a legrosszabb feladatokat.
Nem fog örülni neki! - szólt félénken Kaname.
Ha ezzel gondja lesz , küldd hozzám. Most pedig menj pihenni ma már nem lesz rád szükségem.
Köszönöm hime. - a szolgáló boldogságtól sugárzó arccal távozott.
Ekkor lépett a szobába Kagome.
Akkor mehetünk fürdeni? - kérdezte barátnőjét.
Ne haragudj , de találkozóm van a volt tanítómmal. Tudod évtizedek óta nem láttam, te addig menj el a könyvtárba. Tudom, hogy szeretsz olvasni. Addig sem unatkozol. Jó? - kérdezte Yukari.
Rendben , de vacsora előtt megyünk fürdeni. Rendben?
Közben Kaname elintézett mindent amit az úrnő kért és a központi épület egyik folyosóján haladt a szolgák szállása felé. Ekkor egy férfi állta az útját. A lány ijedten mérte végig a yokai-t. Egy fiatal sárkányszellem volt, hosszú ezüst hajjal és kék szemekkel. Arcán egy- egy kék méregcsík húzódott. Köztudott volt róla, hogy apja, Yamato nyugat első számú tábornoka. Még apját mindenki szerette és tisztelte , őt magát gonosznak és hataloméhesnek tartották, ezért féltek tőle. Főleg a fiatal lányok akik hallottak róla, hogy 1-2 szolgáló már belehalt a kegyetlenkedéseibe.
A démon élvezettel figyelte , ahogy a lányon elhatalmasodik a
félelem és teste remegni kezdett.
Milyen szép kislány, és csak így egyedül? Micsoda pazarlás! - vigyorgott és megragadta a lány csuklóját.
Kérem , ne! Engedjen el , könyörgöm! - sírta Kaname.
Ugyan miért? Nem akarlak én bántani! Főleg ha jó kislány leszel! - hirtelen magához rántotta a nőt.
Odahajolt a nyakához és végignyalta a bőrt, keze pedig a lány fenekébe markolt. A szolgáló ajkait
egy sikoly hagyta el. Teste már rázkódott az elfojtott zokogástól. Ekkor egy hang szólalt meg a hátuk mögül.
Azonnal ereszd el! - dörrent a nagyúr hangja.
Takahashi ijedten kapta arra a fejét. Lassan elengedte a lányt, aki a földre rogyott.
Takarodj, és keress más játékszert. Ehhez a lányhoz ne érj többet! - parancsolta.
A fiatal sárkányszellem kelletlenül meghajolt, majd eltűnt a folyosón. A lány lassan felállt és mélyen meghajolt.
Köszönöm Sesshoumaru nagyúr, hogy megmentett.
A férfi bólintott, majd belekezdett mondandójába.
Akira tudomásomra hozta, hogy te leszel Yukari hime szolgálója. Cserébe amiért most megvédtelek és védeni is foglak jelentesz nekem mindent amit a himéről megtudsz.
Hogy áruljam el az úrnőt? Azt nem tehetem! - hebegett a lány.
A nagyúr szeme vörösbe váltott és a nyakánál fogva a falhoz szorította Kanamét, aki alig kapott levegőt.
Ha nem teszed azt amit mondok, akkor mégis csak Takahashi- nak adlak , és ha azt túléled , utána a katonáimnak doblak oda. Nos? - sziszegte az elkerekedett szemű , remegő lány arcába.
Igenis, Sesshoumaru sama! - adta be a derekát.
A férfi szemei ismét arany színben pompáztak. Elengedte a lányt és elsétált.
Kagome kezdett dühös lenni, mire nagy nehezen megtalálta a könyvtárat. Bekopogott, de nem kapott választ, így bement. A szoba a többivel ellentétben kör alakú volt. Hatalmas ablakok és nagy erkély övezte, melyen nap közben a fény csak úgy áradt be. Körös körül magas polcokon különböző könyvek sorakoztak. Középen egy kis asztal és két szék volt. Leemelt egy verses kötetet és leült olvasni.
Inuyasha is pont erre a folyosóra tévedt. Nem nagyon figyelte merre megy, csak Kagome járt a fejében. Egyszer csak szinte varázsütésre bekúszott orrába egy kellemes , ismerős illat.
„ Ez Kagome. Beszélnem kell vele. Muszáj vele megértetnem mennyire szeretem.”
Gyorsította a lépteit és megállt a könyvtár előtt, aztán benyitott. A yasha hirtelen kapta fel a fejét. Annyira belemerült az olvasásba, hogy nem vette észre az inuyokai közeledtét.
Mit akarsz? - kérdezte dühösen.
Beszélnünk kell! Kérlek hallgass végig! - kérte a
fiú.
A nő most tudta rendesen végigmérni az átváltozása után a férfit. Igen sokkal férfiasabb lett. A kutyafüle eltűnt , arcán 1-1 cikkcakkos lila méregcsík húzódott. A teste még férfiasabb lett. Fehér alapon piros mintás kimonót viselt, mellkasát szépen megmunkált mellvért volt. Vállán szőrme díszelgett. Meg kellett állapítania, hogy így még vonzóbb , és most igencsak hasonlított a bátyjára. Sóhajtott egy nagyot, majd letette a könyvet.
„ Nem tudok rá haragudni igazán! Még mindig szeretem. Most mit tegyek.”
Rendben ! Mit akarsz megbeszélni? - kérdezte végül.
Én nagyon sajnálom! Nem akartalak elhagyni, de........ Én szellem lettem, te pedig halandó vagy! Féltem, ha elmondom szeretlek....... - sóhajtott, és megpróbálta összeszedni gondolatait – Nem volt bátorságom ezt az utat választani. Nem tudtam volna elviselni, hogy megöregszel és meghalsz , és ha gyerekünk született volna? Nem kívánnék senkinek olyan gyerekkort , mint az enyém volt! Sajnálom! Féltem és féltettelek még magamtól is. Nem tudlak kiverni a fejemből. Szeretlek! Kérlek Kagome!- odasétált a lányhoz, kinek elkerekedtek szemei.
Meglepődött. Soha nem beszélt neki a férfi az érzéseiről és most itt van , bocsánatot kér és azt mondja szereti. Szemébe könnyek gyűltek. Ő azt hitte nem szereti, csak az ékkő megtalálására és összeolvasztásához kellett neki.
Inuyasha! Én is szeretlek! - felállt és a férfi karjaiba vetette magát.
Kagome! - suttogta a lány fülébe.
Forró csókban forrtak össze. Hosszú szerelmes csókjuknak a levegőhiány
vetett véget, majd leültek megbeszélni a külön töltött éveket.
Yukari lassú léptekkel haladt a kihalt folyosókon. Megérkezett a bejárati kapuhoz, kiment rajta, át a kerten. A kert egyik sarkában hatalmas épület volt látható, amely a gyakorlóterem volt. A hercegnő bement. Régi tanítója már várta.
Késtél, mint mindig! - morogta Imamoto.
Tudom! Csak ezért hívtál ide?
Hát nem gyakorolni! Láttam a mozgásodon, hogy sérült vagy ! - komorodott el az öreg.
Kawaramaru! - suttogta
a hime.
Szóval meglátogatott dél ura? 17 éves voltál mikor feleségül kért, de apád akkor azzal utasította vissza, hogy túl fiatal vagy! Mit akart tőled? - kérdezte a férfi.
Azt, hogy hozzá menjek! Északot akarja! Bár szerintem az egész világ is kevés lenne neki! - morogta a hercegnő.
Akkor te és Sesshoumaru egy cipőben jártok! - nevetett a tigrisdémon.
Ezt , hogy érted! - húzta fel a szemöldökét a nő.
Őt Amirával, Kawaramaru húgával akarják összeboronálni! Ha ez így lesz északnak és nekünk végünk! Kawaramaru elpusztítana mindent. Bár nem hinném , hogy nyugat ura csak így lemondana északról. - sóhajtott a
yokai.
Az elmerült beszélgetésben nem vették észre, hogy valaki hallgatózik! Kaname fájó szívvel, de azt tette amit nyugat ura parancsolt.
Yukari mélyen gondolataiba merült és csak most nézett szét rendesen. A gyakorlóterem semmit nem változott az évek során. Hatalmas volt a padló és a falak szép cseresznyefa borításúak, a bal oldalon a fal végig tele volt különböző fegyverekkel. Hogy rendesen lehessen benne gyakorolni , és ami még főbb biztonságosan, védővarázslat védte a belsejét így a legerősebb yokai támadásai sem tettek semmiben sem kárt.
Min gondolkozol ennyire?
- idős barátja hangja hozta vissza a valóságba.
Semmin! Ne haragudj rám, de Kagoméval megbeszéltük, hogy elmegyünk fürdeni vacsora előtt!
Rendben! - mondta a szellem, majd szomorúan nézett a hercegnő után.
Kaname gyorsan beszaladt a kastélyba és a nagyúr szobájába indult, hogy jelentést tegyen.
Yukari bement a kastélyba és Kagome keresésére indult. A könyvtár előtt megtorpant.
„Még mindig itt lenne? De hisz ez Inuyasha szaga. Mit csinálnak itt együtt? „
Lassan benyitott és a látványtól földbe gyökerezett a lába. Barátnője és az ifjú kutyaszellem szenvedélyesen csókolózva álltak a szoba közepén. Megköszörülte torkát,mire a fiatalok szétreppentek.
Yukari? - kérdezték egyszerre.
Figyelek! - mondta mosolyogva a yasha.
Az úgy volt......... - kezdték egyszerre.
Jó, jó! Ne kezdjetek bele egy mesébe. Kibékültetek! Boldog vagyok! - megölelte barátnőjét.
Köszönjük! - mondták.
Most viszont menjünk! Át kell öltöznünk a vacsorához. - komorodott el Yukari.
Mindenki elindult készülődni. A fiatalok csókkal búcsúztak egymástól.
Kaname felért a harmadik emelet központi folyosójára, ahol nyugat és észak ura lakott. Bekopogott az ajtón.
Gyere! - mordult az úr.
A szolgáló meghajolt.
Mondd , mit tudtál meg! - dörrent Sesshoumaru hangja.
A lány beszámolt neki mindenről amit a gyakorlóteremben hallott.
Rendben! Menj Yukari himéhez és mondd meg neki, hogy hívatom! -majd intett a lánynak, hogy távozhat.
„Az a mocsok Kawaramaru Yukarit akarja. Ha kell még erőszakkal is , hisz megtámadta. Ezt megkeserüli! Ő az enyém lesz ! Nem lesz más választása mint hozzám jönni. Ez a mocsok megkönnyítette
A szolgálólány szaporázta lépteit, úgy haladt a hime szobája felé. Közben Yukari és Kagome megbeszélték, hogy Kagome Inuyashával megy a vacsorára. A hercegnő felvette a
ruhát melyet kiválasztott az estére. Egy gyönyörű fehér selyem kimonót választott ezüst hímzéssel. Haját kontyba feltekerte és egy díszes fésűvel tűzte fel. Arcán halovány festék volt. Királynői megjelenését egy szinte átlátszó hosszú uszályos, bő ujjú felső réteg tette teljessé.
Kaname bekopogott és mikor bebocsátást nyert majdnem tátva maradt a szája.
Az úrnő gyönyörű! - szólalt meg a nagy nehezen.
Köszönöm! - mosolygott – Mintha azt mondtam volna, hogy menj pihenni, nem? - vonta kérdőre a lányt.
Sesshoumaru sama hívatja a szobájába a himét!
„ Miért pont őt küldte? Rávette, hogy kémkedjen? Ezért még megkapja a magáét!”
Rendben, de most már tényleg menj pihenni! - utasította a szolgálót.
Köszönöm úrnőm! - Kaname meghajolt és távozott.
Yukari elindult a nagyúr szobája felé. Kívülről nyugodtnak látszott, de belül tajtékzott a dühtől.
Hirtelen már csak arra eszmélt, hogy
az ajtó előtt állt. Bekopogott.
- Jöjjön be! - hallatszott egy mély érzéki férfihang.
Ha regisztráltok az oldalra,kérlek titeket írjátok be a Chatbe,mert nem mindig nézek be az e-mail fiókba!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
