Reggel gyönyörű napsütésre ébredtek. Mindenki korán kelt és készülődtek az utolsó vendégek fogadására. Yukari mint mindig késésben volt. Egy gyönyörű zöld selyemkimonót vett fel ezüstös mintákkal, a haját pedig kontyba fogta. Lassan elindult kifelé. Megállt a mellette lévő szoba ajtajánál és bekopogott. Kagome ajtót nyitott.
A bejáratnál már érezték a közeledők auráját. Az egész kert és a
kastély is teljes díszében pompázott. Virágok és lampionok díszítettek mindent. Hiába volt tél, a virágok mégis teljes díszükben pompáztak. Asato, hogy boldoggá tegye Ayanát jól megfizetett egy szellemasszonyt, aki virágokat varázsolt mindenhová! Sesshoumaru, Inuyashaval és a főbb katonatisztekkel már megérkeztek. Imamoto és a jegyespár is a jövevényekre vártak. Hamarosan több szellemgömb landolt az udvaron. A déliek uralkodó klánja a macskaszellemek voltak. Az északiak és nyugatiak nem nagyon kedvelték őket. Elől Kawaramaru és Amira állt. A férfinak hosszú vörös haja, fekete szeme és arcán 2-2 méregcsík volt. Mellkasán páncélt viselt dél címerével. Finom szövésű fekete kimonót viselt, az oldalán szépen megmunkált díszes kard lógott. Sötét szemei hidegen mérték végig a fogadóbizottságot. Húga nagyon hasonlított rá. Neki is hosszú és vörös haja volt, melyet kontyba feltűzve hordott. Szép vonalú arcát 2-2 vörös méregcsík övezte,szeme ugyanolyan fekete volt. Karcsú alakját egy vörös kimonó ölelte körbe, mely kiemelte nőies idomait. Ahogy meglátta
nyugat urát kacér mosolyra húzta ajkait. A két férfi illendően biccentéssel üdvözölte egymást, de vágni lehetett köztük a feszültséget. A jegyespár szívélyesen fogadta vendégeiket. Igaz csak azért hívták meg őket, hogy ne legyen belőle sértődés. Amira hirtelen Sesshoumaruhoz rohant és a
nyakába csimpaszkodva lehelt egy csókot ajkaira. A férfi nem viszonozta, lassan lefejtette magáról a nő karjait és eltolta magától. Épp ekkor érkezett meg észak úrnője és Kagome.
„Ez a kis...... csókolgatja? De, miért is érdekel ez engem? Játszom a szerepemet amíg muszáj!Ennyi!”
Yukari lassan a társasághoz sétált és illedelmesen meghajolva köszöntötte őket.
-Üdvözlöm önöket!És bocsássák meg késésemet!
Kawaramaru szeme furcsa fényben csillogott, ahogy végigmérte a démonnőt. Ezt látva Sesshoumaru fa képnél hagyva Amirát Yukari mellé sétált és átkarolva a nő derekát szólt a déliekhez.
-Gondolom a menyasszonyomat nem kell bemutatnom!
Amira arcára kiült a döbbenet, bátyja arca viszont a dühtől izzott.
-Ezt mégis, hogy értsük?-kérdezte dühösen dél ura.
Az inoyukai gúnyosan elmosolyodott ellenfele dühét látva, míg a jelenlevők lélegzetüket
visszatartva várták a végkifejletet.
-El is felejtettem, a többi vendég előtt már hivatalosan bejelentettük az eljegyzésünket, de mivel később érkeztetek, még biztos nem is tudtátok!-mondta a yokai.
Kawaramaru már mozdult volna, hogy kardot rántson, de Amira karjába karolt.
-A szobáik már készen állnak - intett egy szolgálónak Yukari, mentve ezzel a helyzetet.
-Kérem kövessék a szolgálót. Az esküvői ceremónia pár óra múlva kezdődik!-mosolygott a hime.
Kawaramaru dühe mintha elpárolgott volna, ahogy a hercegnőre nézett, majd bólintott, és elindultak a szobáik felé. A déliek után mindenki más is ment a dolgára, hogy minél hamarabb elkezdődhessen az esküvő. Már csak Yukari és leendő férje álltak ugyanott.
-Most már igazán elengedhetnél!-fordult a férfi felé.
-Ugyan miért? - lihegte a nő nyakába - Miért avatkoztál bele?
A szellemnő hirtelen kitépte magát az ölelésből és szikrázó szemekkel nézte a démont.
-Hogy miért? Tőlem ölhetitek egymást, nem érdekel, de ma van az unokahúgom esküvője és azt nem fogja két kakaskodó barom tönkretenni! - sziszegte yasha, majd elindult a szobája felé.
Az inoyukai mosolyogva nézett jegyese után.
”Dühösen még vonzóbb, de be kell látnom, igaza van. Még nem jött el az ideje! Nem hagyom, hogy az a mocsok még egyszer egy újjal is hozzáérjen!”
Yukari dühösen ment vissza a szobájába. Legnagyobb bánatára meg kellett állapítania,hogy valaki már vár rá. Belépett a szobába.
-Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte a rá várakozótól unottan.
-Tudod jól! - mordult a nőre a macskaszellem.
-Kíváncsi vagy, hogy igaz-e az eljegyzésünk!-mondta szárazon.
-És?-csattant türelmetlenül a yokai.
-Igen! Akkor mindent megbeszéltünk. Akár mehetsz is! - intett az ajtó felé a démonnő
A férfi hirtelen mozdult a yasha felé és magához rántotta. Yukari nem félt. Tisztán érezte, hogy valaki az ajtó előtt áll és hallgatózik.
„Kaname! Már megint? Gondolhattam volna, hogy ezentúl még jobban figyeltet majd.”
-Tudod jól, hogy szeretlek! Mióta annyi éve megláttalak azon a bálon! Még csak 16 éves voltál!Apád akkor túl fiatalnak talált a házassághoz, de most... Miért mondtál igent annak a nyugati ficsúrnak? - lihegte a nő fülébe.
-Mert szeretem! És ez ellen nem tehetsz semmit! - lökte el a férfit!
-Sesshoumaru vagy elveszi a húgomat, vagy meg fog halni! - mordult a férfi,majd kiviharzott a szobából.
A szellemnő csak döbbenten nézett utána,aztán elkezdett készülődni az esküvőre.
Közben Sesshoumaru is a szobája felé tart. Őt is vendég várja. A nagyúr fáradtan fújja ki a levegőt, úgy lép a szobájába.
-Amira!Mit keresel itt? - hangja hidegen csengett
-Régen nem voltál ilyen rideg! Emlékszel még? -
duruzsolta érzéki hangon
-Régen minden más volt! - felelte a férfi szárazon
-Kérlek! Régen te és a bátyám barátok voltatok. Egyszerűen nem értem, most miért ágálsz az ellen, hogy elvegyél? Emlékszel még?-odament a yokaihoz és átkarolta nyakát.
-Az öleléserekre, a csókokra? - majd lágyan megcsókolta a démont. Az inoyukai nem viszonozta. Lassan eltolta magától a yashát, aki csalódottan nézett rá.
-Sesshoumaru könyörgöm! Láttad őket! Kawaramaru akármilyen dühös Yukari rámosolyog és minden dühe elszállt! Ha ő a
bátyám mellett lenne, visszakapnád a barátodat én meg a bátyámat!
A gondolatra a nagyurat elöntötte a harag.
- Hallgass!-mordult a nőre vörös szemekkel.
A yasha egy pillanatra megijedt és hátrált pár lépést.
-Szereted,igaz? - kérdezte csalódottan.
A démonnak sikerült lenyugtatnia magát. Immár aranyban pompázó szemekkel válaszolt.
-Most jobb ha mész! - mondta hidegen.
A nőnek könny csillant a szemében és elhagyta a szobát.
Lassan minden vendég összegyűlt az esküvői ceremóniára. Yukari nyugat urának szobájához ment.
Bekopogott.
-Gyere be! - szólt ki a démon.
A férfi végigmérte a nőt, és alig tudta megfékezni testét és vágyát. Közben Yukari tisztán érezte a szobában Amira szagát.
-Jól szórakoztál dél urának társaságában? - kérdezte gúnyosan a nőtől.
-Csak amennyire te Amira társaságában! - mosolygott angyalian az inoyukaira a hercegnő.
A démon gyorsan a yasha előtt termett a kijelentésre és magához rántotta. Dühét melyet a nő kijelentése okozott egy vad és szenvedélyes csókban vezette le. Sokáig álltak így. Yukarit annyira meglepte ez a szenvedély a férfi részéről, hogy még ellenkezni is elfelejtett.
Eközben Kagome is elkészült mikor Inuyasha belépett az ajtón.
-Gyönyörű vagy! - mosolyogva ment oda a mikóhoz és átölelte. A nő viszont kibújt az ölelésből és hidegen nézett a férfira.
-Mi a baj? - kérdezte az inoyukai.
-Semmi!Induljunk! - válaszolta a yasha szárazon
-Kagome! - húzta magához a lányt.
-Eressz! - sziszegte a démonnő - Meguntalak!
-Én szeretlek! Mi történt veled? - kezdett a férfi dühös lenni
-Ó most már szeretsz! Most, hogy már nem vagyok halandó! Előtte meg eldobtál, mint egy használati tárgyat, amire már nincs szükséged! Most én doblak el téged! Már kiszórakoztam magam! Meguntalak! - majd gúnyosan a démonra mosolygott és otthagyta a szobában.
Végül mindenki megérkezett az esküvőre. A ceremónia gyönyörű volt. Asato és Ayana voltak a legösszeillőbb pár akit valaha látott a vendégsereg. Yukari nem tudott az esküvőre figyelni, mert látta Kagome és Inuyasha viselkedését. Ezt Sesshoumaru is észrevette és kérdő nézett jegyesére. Az csak vállat vont és megrázta a fejét. A férfi biccentéssel jelezte, megértette, hogy ő sem tud többet.
Az esketés befejeződött és elvonultak a vendégek az ünnepi ebédre. Mindenki gratulált az ifjú párnak majd megkezdődött a lakoma. Az étkezés eseménytelenül telt, majd átmentek a bálterembe, ahol a tánc és az estig tartó mulatság folytatódott. A terem órási méretével a kastély legdíszesebb része volt. Hatalmas ablakok és hosszú erkély szegélyezte. Finoman megmunkált fa padlója volt, és finom selyem függönyök díszítették. A falakon a nagy északi ősök képei és díszes címerek sorakoztak. Gyönyörű csillárok lógtak le, melyeken ezernyi gyertya világította meg a vendégsereget. Mindenki önfeledten mulatott kivéve egy yokait, kinek szeme sötéten csillogva figyelte
nyugat urának és észak úrnőjének párosát, ahogy azok táncolni kezdtek. Az inuyokai átkarolta jegyese derekát és szinte teljes összhangban mozogtak. A férfi lassan a nő nyakához hajtotta fejét,melytől a démonnőt kirázta a hideg. Ekkor Kawaramarunál elszakadt a cérna és odarohant hozzájuk kivont karddal, melyet a démonnak szegezett. Hirtelen mindenki elcsendesedett és így várták a folytatást.
-Megöllek! - kiáltotta a macskaszellem.
Erre a kutyaszellem csak elmosolyodott és előkapta kardját. Így néztek farkasszemet egymással. A hime finoman jegyes kezére tette kezét és mindkét férfihoz szólt.
-Kérlek hagyjátok abba! Ez az unokahúgom esküvője!
A két démon a nőt nézte, majd a vendégeket. Mindketten biccentettek egymás felé, majd a déli küldöttség kivonult a teremből és elhagyták
északot is. Mindenki tudta, hogy ez háborút jelent.
Ha regisztráltok az oldalra,kérlek titeket írjátok be a Chatbe,mert nem mindig nézek be az e-mail fiókba!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
