Ayana idegesen közeledett nyugat urának szobája felé. Mikor oda ért bekopogott.
Gyere be Ayana! - szólt ki egy öblös férfihang.
A nő illedelmesen meghajolt.
Ülj le! - intett egy szék felé az inuyokai.
Miben állhatok a rendelkezésedre? - kérdezte halkan a yasha.
Volna egy kérdésem! Teljes őszinteséget várok tőled, de előre szólok, hogy erről a beszélgetésről nem szólhatsz senkinek! - villantak meg a démon szemei.
Értem! - bólintott félve a démonnő.
Miért fél Yukari a férfiak közelségétől? - a férfi hangja szárazon csengett.
A szellemnő szemei elkerekedtek a megdöbbentő kérdés hallatán, szívét pedig körbefogta a fagyos félelem. A nagyúr is észrevette a yasha reakcióit.
„ Mi lehet a titok ami ennyire kiborította? Most már muszáj megtudnom!”
Én nem....... - hebegte a nő.
Válaszolj! Az ő érdekében! Tudnom kell! - mordult rá a remegő démonnőre.
Rendben, de nem tudhatja meg, hogy tudod! Nekem sem szabadna tudnom róla! - nézett kérlelőn a démonra.
Értem! Nos? - ült le szembe a démonnővel.
Ez úgy 90 éve lehetett! Yukarit az apja reggeltől estig edzette. Teljesen kimerült és több sérülése volt. A nagybátyám és a katonák elmentek egy csapat szellemnek utána nézni akik a nyugati határvidék tájékán garázdálkodtak. Elindultam Yukari szobája felé, mikor hallottam, hogy apám is ott van. Bemenekültem egy szomszédos lakosztályba. - Ayanát a sírás kerülgette. - Az apám....... Az apám majdnem megerőszakolta őt. Tudta jól, hogy nincs ereje védekezni. - A yasha szeméből már patakokba folyt a könny. - Imamoto mentette meg. Megeskette, hogy senkinek nem mondja el. Arashi sama se tudta meg soha. Az unokanővérem azt mondta, hogy van elég más baja , de tudtam, hogy miattam nem akarta elmondani.
Mire a beszámoló végére ért a szellemnő már szinte zokogott. Sesshoumaru nem tudta elrejteni döbbenetét.
Yukari a szobájában volt és egy levelet olvasott éppen. Már a végére ért, amikor kivágódott az ajtó és Imamoto állt ott.
Ezt nem gondolhatod komolyan! - arcán a kétségbe esés látszott.
Miért? Az unokád! Meghívtam és kész! - mosolygott a hime.
Tekeshi csak szégyent hoz rám! - mordult az öreg.
Ugyan , csak kinőtt már belőle! - kuncogott a nő.
Úgy gondolod? - roskadt le a tigrisszellem egy székre.
A hercegnő hangos nevetésbe tört ki látva idős tanítója arckifejezését. Ekkor nyugat ura lépett a
szobába. Megkövülten bámulta a nevető nőt.
„ Hogy tud mindig ilyen vidám lenni? „
Amikor észrevették jelenlétét belekezdett mondandójába.
Közölni akartam, hogy Amira nemsokára megérkezik. Itt fog lakni velünk egy ideig és Imamoto szeretném ha nagyon vigyáznál, mert valószínű, hogy a bátyja az életére tör majd az árulásáért.
A tigrisszellem kikerekedett szemmel nézett, még Yukari továbbra is feltörni készülő nevetését próbálta visszafojtani, több kevesebb sikerrel.
Szerinted ez vicces? - kérdezte duzzogva az idős démon.
Ha látnád
a képedet te is szórakoztatónak találnád! Hidd el! - nevetett tovább a yasha.
Na én inkább megyek. Yukari amiről beszéltünk azt jól gondold meg kérlek! - búcsúzott a yokai.
Már meggondoltam. Nem lesz semmi baj! Ígérem! - mosolygott rá a démonnő.
Az idős démon hatalmas sóhajjal az ajkán távozott.
Mi volt ez? - kérdezte az
inuyokai.
Semmi! - felelte szárazon a nő.
„ Most nem kellene veszekednem vele. Ha már legalább ennyire elfogadta a helyzetet és közel engedett magához. Ha készül valamire azt úgy is megtudom!”
Rendben! - mondta a férfi.
Van még valami? - kérdezte a hime.
Nincs! - felelte a nagyúr majd távozott.
A hercegnő egyedül maradt gondolataival.
„ Amira! Pompás! Már csak ő hiányzott! Elárulta a bátyját a szerelméért. Ez olyan megható és ez a kutya , hogy félti a kis védence életét! Szánalmas.”
„ Nem mint ha nagyon hiányozna. Még azt az ostoba kutyát sem tudta az ujja közé csavarni. Használhatatlan nőszemély. Bár mit is vártam. Yukari ellen semmi esélye. Régen sem sok volt, de így.......... Meg kell akadályoznom az esküvőt! Ő az enyém! Ha pedig nem lehet az enyém , nem lesz senki másé sem!”
Ekkor valaki kopogott az ajtón. Az egyik katonája sietett elé, majd meghajolt ura előtt.
Megtaláltátok? - dörrent a hangja.
Nem uram! Sajnálom,de még keressük, és egy nyugati akar önnel beszélni, valami tábornok! - hadarta el a démon.
Ereszd be! - aztán intett, hogy távozzon.
„Végre csakhogy megjelent a kémem. Nem adja olcsón az információkat, de megéri!”
Gondolataiból egy újabb kopogás rántotta ki.
Gyere! - mondta a macskaszellem.
Egy hosszú köpenybe burkolózott alak lépett be az ajtón.
Csakhogy megjelentél! Mi híreket hoztál Takahashi? - kérdezte az érkezőt.
A fiatal szellem ledobta az őt borító leplet. A sárkánydémon után nők százai epekedtek. Hosszú ezüst haja szinte világított. Kék szeme a tenger színében csillogott, szép finom vonású arcán 1-1 kék méregcsík húzódott. Ahogy ráemelte dél urára szemét kegyetlen mosolyra húzta száját és kivillantak meghosszabbodott szemfogai.
Kawaramaru! A húgodat hiába keresed! Szerintem mostanában érkezik meg az északi palotába!
Küldött egy levelet Sesshoumarunak és védelmet kért tőle! -mondta kellemesen férfias hangján.
A macskadémon szemei dühösen megvillantak.
Értem! Akkor ő is meghal vele együtt, úgy sem vettem semmi hasznát.- morogta.
A palota őrségét megkettőzték! A hadsereg pedig készen áll! A csatarendet még nem tudom,de szerintem napok kérdése! - folytatta beszámolóját a sárkányszellem.
Rendben! Akkor üzenj ha tudsz valamit! A fizetség a szokásos! - majd intett, hogy végzett.
Az északi palota könyvtárában Sesshoumaru éppen térképeket tanulmányozott és a hadsereg összeállítását próbálta összerakni. Elméjét egyre gyakrabban egy kép uralta. Yukari amint nevetve áll a szobában. Egyszerűen nem volt képes másra gondolni. Megunva, hogy a tervekkel semmivel sem jut előrébb az erkélyhez sétált és a kertet kezdte bámulni.
A kert csodálatos látványt nyújtott. A nap rásütött a befagyott kerti tóra, mely így a szivárvány összes fényében pompázott. A kerti sövényeket hó fedte ahogy a hatalmas fákat is. Lassan teljes nyugalom telepedett az inoyukai elméjére, mikor hangos nevetésre lett figyelmes. Menyasszonya, Ayana és Kagome nevetve hógolyóztak kint a kert közepén.
„Mint a gyerekek! Mégis olyan.......szép! Boldogok! Nyugodtak és vidámak. Háború közeleg, de ők mégis a nyugalmat és a vidámságot sugározzák!”
A gondolatra elmosolyodott, és mikor az őrökre nézett azok arcán is egy-egy mosoly látszott.
Nyugodt merengéséből kopogtatás ragadta ki.
Tessék! - mondta unottan.
Egy idősebb sárkányszellem lépett a szobába. Hosszú ezüst haja lófarokba volt kötve. Barátságosan csillogó kék szemei gondterheltnek mutatták. Markáns férfias arcát 1-1 kék méregcsík övezte. Erős testét páncél borította mellkasánál, melyen nyugat címere díszelgett. Kékes fehér kimonót viselt, oldalán díszes kard csillogott, melynek markolatán egy fehér sárkány díszelgett.
Yamato! - szólította meg a kutyaszellem.
Sesshoumaru! Beszélni szeretnék veled! -mondta gondterhelten a démon.
Mi a baj? - kérdezte nyugat ura.
A fiam Takahashi! - mondta, majd leült.
Ezt hogy érted? - kérdezte őszintén csodálkozva a fiatalabbik.
Mindenhol kerestem, de eltűnt. Mostanában többször előfordult. A szagát mindig dél felé tudtam követni egy darabig.- sóhajtott a sárkánydémon.
Értem! Szerinted ő az áruló? - kérdezte szokatlanul nyugodt hangon.
Attól tartok! Mindig is hataloméhes volt. Hisz ismered. Sajnos az anyjára ütött. - horgasztotta le fejét az öreg.
Rendben! Ezt felhasználhatjuk,de tudod mi a büntetése az árulásnak,ugye? - villantak meg a nagyúr szemei.
Tudom! Hiába a fiam. Már minden megpróbáltam,de......Ez volt az utolsó aljasság amit elkövetett.- keményedtek meg vonásai.
Sajnálom tábornokom! Mindig hűséges barátom és harcostársam voltál! Nekem és az apámnak is! A fiad bűneiért pedig ne okold magad! - az inoyukai hangja barátságosan csendült
Az Én fiam! Az én felelősségem! - mondta a démon.
Már nem gyerek! Tisztában van a tettei következményeivel! Most pedig menj, és üzenj ha visszatért! - intett a kutyaszellem.
Az idősebb yokai felállt, meghajolt majd nagyot sóhajtva távozott a könyvtárból.
„Egyel kevesebb gond! Az áruló megvan! Sajnálom Yamatót, de a fiának halnia kell, de előtte hamis információkat juttatok el Kawaramaruhoz.”
Lassan ebédidő lett. A három nő teljesen átázott a kertben így a fürdő felé vették az irányt. Megfürödtek és átöltöztek, hogy illendően jelenjenek meg az étkezésnél.
Ahogy kijöttek a fürdőből Ayanát Asato, még Yukarit Sesshoumaru várta, hogy az ebéd helyszínére kísérjék őket. Elindultak mikor Kagome karját Inuyasha ragadta meg.
Beszélnünk kell! - mondta a nőnek.
A miko kérlelően nézett barátnőjére. A hime már épp szólni akart mikor jegyese megszólalt.
Az ebédnél találkozunk! - azzal elkezdte maga után húzni a menyasszonyát.
Mikor már a palotába voltak a hercegnő megállt.
Ez most mire volt jó? - kérdezte dühösen a yasha.
Előbb utóbb úgy is meg kell beszélniük! -
mondta nyugodtan a férfi.
Igen,de.... - nem tudta folytatni, mert Sesshoumaru egy lehelet finom csókkal elhallgattatta.
Bízz bennem! Nem lesz semmi baj! - súgta a nőnek.
Ha regisztráltok az oldalra,kérlek titeket írjátok be a Chatbe,mert nem mindig nézek be az e-mail fiókba!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
