Reménysugár by Yasha1

13.rész: Szenvedély és féltékenység


Inuyasha erősen szorította Kagome karját.
Így húzta végig szinte az egész palotán.
A lány megszólalni sem tudott.
Tisztán érezte, hogy most a yokai nagyon
is dühös és tudta azt is,
hogy nem is ok nélkül.
Túllőtt a célon.

„Sosem láttam még ilyen dühösnek.

Igaza van!”

Végül megállt a démon egy szoba előtt.
A mikó körbe nézett ezen a részén a kastélynak még sohasem járt.
Az inoyukai rántása ragadta ki gondolatmenetéből.
Szó szerint beperdítette az ajtón.
A nő már tudta, hogy a férfi szobájában van.
Mindent körbe lengett az ő illata.
A szoba díszesen berendezett volt.
Díszes kandallóval, szépen megmunkált íróasztal és hatalmas ágy.
A falakon szebbnél szebb festmények díszelegtek.
Merengése hirtelen véget ért,
mikor megragadta a démon és az ágyra dobta.
Hirtelen még a lélegzete is elállt.
Mikor ismét kitisztult a kép a férfi rajta
ült és a feje mellett lefogta a kezeit.

- És most végig fogsz hallgatni!
- súgta a nő fülébe.
- Eressz el!
- kiabálta vergődve a mikó.

Inuyasha egy szenvedélyes csókkal hallgattatta el.
Kagome testén végigfutott a bizsergés.
Teljesen leblokkolt.
Védekezhetett volna, de nem tette.
Átadta magát az érzésnek, melyre oly régóta várt.
Nyelveik hosszú csatát vívtak és testük egyre jobban felhevült.
Nem tudtak másra figyelni csak a vágyra, melyet
egymás iránt éreztek.
A yokai elszakította ajkait kedvesétől és
zihálva vetette magát a nő nyakára.
A mikó vágyakozó nyögéssel válaszolt.
A férfi lassan elengedte kezeit,
melyek szinte azonnal megindultak a szellem nyakánál.
Lassan és kínzó lassúsággal vetkőztették egymást.
Azután a lány már csak arra eszmélt,
hogy meztelenül feküdtek egymáson,
 de nem zavarta.
 Szerelme nyelve szántott végig testén,
 elidőzve egy-egy érzékeny résznél,
 mint a mellek és a köldök alatti rész.
 A yokai keze közben elérte csiklóját
 ,melyet körkörösen izgatva tevékenysége
 közben még nagyobb vágyat gerjesztett a nőben.
 Kagome már majdnem a csúcsra ért,
 mikor Inuyasha abbahagyta csiklója
 masszírozását és egy ujjával belé hatolt,
 miközben felmászott és egy
 csókot adott kedvesének.
A nő ágyéka szinte már
izzott és egyre mélyebb
 nyögések hagyták el ajkait, ahogy szerelme
 ujja egyre gyorsabban mozgott benne.
A mikó már-már eszét vesztette a kéjtől,
 mikor a férfi kihúzta az ujját
 és a lány lábai közé térdelt.
Mélyen Kagome szemébe nézett
melyben szerelem és szenvedély csillogott.
 Lehajolt és egy szenvedélyes csók közben
 már-már szétfeszülő férfiasságával szerelmébe hatolt.
Mindkettejük teste hirtelen megfeszült,
lány pedig a fiú szájába nyögött, ahogy átszakadt szűzhártyája.
Szinte alig érzett fájdalmat csak a tüzet,
mely elemésztette testét.
 Lassú mozgásba kezdtek.
Ahogy a nő is hozzászokott az új érzéshez,
úgy emelte térdeit egyre magasabbra,
hogy a férfi teljes mélységébe
kiélvezhesse együttlétüket.
Tempójuk egyre gyorsult és lassan szemük vörösre váltott.
 Mindketten egymás nyakába haraptak így
nyomatékosítva összetartozásukat.
Megjelölték egymást és nyögéseik betöltötték a szobát.
 Szinte fullasztó volt körülöttük a levegő,
ahogy egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban
száguldottak a beteljesülés felé.
Elemi erővel áradt szét testükön az orgazmus és
 Inuyasha magja szétáradt a nő testében.
Zihálva ölelték és csókolták egymást,
 majd a férfi kicsúszott a lányból és átkarolva mellé feküdt.

- Mit is akartál mondani? - kérdezte mosolyogva Kagome.
- Már nem is emlékszem! - nevetett Inuyasha.

Nem beszéltek többet.
Arcukon mosollyal léptek be az álmok birodalmába.


Yukari alig várta, hogy véget érjen az étkezés.
Aggódott Kagoméért.
Bár tudta, hogy nem tudnák egymást bántani,
mégis.....Ahogy végeztek egyből elindult kifelé.

„Megkeresem őket!”

Mielőtt azonban tovább mehetett volna,
egy kéz kulcsolódott a csuklója köré,
 majd megrántotta. Hirtelen egy férfi
mellkasa feszült hozzá ő pedig döbbenten
és kérdőn pislogott támadójára.
Jegyese állt hozzásimulva.
Sesshoumaru látva a nő kérdő tekintetét a
nyakához hajolva válaszolt fel nem tett kérdésre.

- Folytatnunk kellene amit a múltkor elkezdtünk!
 - mondta túlfűtött hangon.

A yasha felkacagott,
 majd mosolyogva súgta a választ.

- Ejnye nagyúr!
Most evett és máris éhes?
- szinte dorombolt a férfinak.

A férfi elmosolyodott majd egy csókban egyesültek.
 Már épp belefeledkeztek volna,
mikor valaki megköszörülte a torkát mellettük.

- Imamoto?
- kérdezte az inoyukai.
- Most érkezik Amira és a te vendéged is!
- mondta durcásan a himének.

Nyugat ura kérden nézett az öregre.

- Rám ne nézz! Ebből kimaradok!
- mondta a tigrisszellem szárazon.
- Kimaradsz? Hiszen nyakig benne vagy! - nevetett a nő.

Majd ahogy jegyesére nézett és
 annak arckifejezésére gyorsan hozzáfűzte.

- Majd később mindent elmondok!
- majd egy csókot lehelt ajkaira.
- Miért nem most? - erősködött a yokai.
- Mert most Amira vár! - mondta szárazon a nő.

A férfi gúnyos mosolyra húzta ajkait.

- Csak nem féltékeny vagy?
-kérdezte jegyesét.
- Kéne?
És különben is.....Ha mégis ő
kell neked akkor legalább megúszom az esküvőt!
-mosolygott ördögien a démonra.

A férfi hirtelen szorosabbra fogta
karjait a yasha dereka körül és nyakába csókolt.

- Arra ne is számíts!
- lihegte a nőhöz simulva.

A démonnő megint felkacagott.

- Akkor menjünk és fogadjuk a vendégeket!
- jegyese karjába karolva indultak el a kapu felé.

Imamoto már épp menekült volna onnan,
mikor a hime hirtelen utánakapott
és elkezdte húzni maguk után.



Közben Kagome és Inuyasha ébredezni kezdtek.
A yokai csókkal ébresztette szerelmét.

- Drágám! Kelnünk kéne!
- súgta a yashának.
- Sokat aludtunk? Yukari biztos aggódik! - szólt álmosan a mikó.
- Talán egy órát! Nem lesz gond.
- felelt a démon.

Gyorsan kapkodták magukra a ruhákat.
Mikor végeztek a férfi átölelte kedvesét.

- Szeretlek!
Ezentúl az én szobámban alszol!
- mondta az inoyukai.
- Én is szeretlek, de szerintem túl sok
időt töltesz a bátyáddal.
Nem vagyok az ágyasod a saját szobámban maradok.
- felelte durcásan Kagome.
- Ne kezdd megint!
Egyrészt mindenki tudni fogja mi történt köztünk!
Érezni fogják!
Másrészt úgy költözz a szobámba mint menyasszonyom!
Hozzám jössz? -
mélyen a lány szemébe nézett.


Yukariék kiértek a kertbe, ahol megdöbbentő látvány
fogadta őket.
 Amira és Takeshi felszabadultan beszélgettek és nevetgéltek.
Sesshoumaru kérdőn nézett Imamatora.
Az öreg tigrisszellem csak durcásan fordult a himéhez.

- Én megmondtam!
- morogta a nőnek.

A hercegnőből kitört a nevetés.
Ekkor vette észre a páros, hogy már nincsenek egyedül.
Amira elpirulva nézett a fogadóbizottságra.
Takeshi, a fiatal tigrisszellem mosolyogva közeledett Yukari felé.
Nyugat ura féltékenyen mérte végig a jövevényt.
Hosszú zöld haja, ibolya színű szeme és izmos
férfias teste volt.
Barátságos arcát 2-2 zöld méregcsík keretezte.
Mellkasán katonai vért volt észak címerével.

- Yukari olyan rég láttalak!
- mosolyogva ölelte meg a yashát.

A démonnő látva jegyese elsötétülő tekintetét
gyorsan felé fordult.

- Takeshi!
 Ő itt nyugat ura, Sesshoumaru!
A jegyesem!
- mutatta be a férfit.

A fiatal szellem meghajolt az inoyukai előtt, majd
 tekintete találkozott Imamotóéval.

- Nagyapa!- biccentett felé.
- Takeshi!- viszonozta az öreg.

Amira közben köszöntötte a kutyaszellemet,
de erre a párbeszédre szinte lefagytak.

- Nos akkor talán menjünk beljebb!
- mondta a hime megtörve a kínos csendet.

Bementek az előcsarnokba.
A hercegnő mosolyogva fordult
Amirához aki még mindig nem kerekedett felül
első megdöbbenésén.

- Amira, gyere keresek neked egy szobát és ruhákat!
 Addig itt hagyunk titeket.
- nézett a 2 tigrisszellemre.
-Szerintem van mit megbeszélnetek.
- majd elkezdte húzni maga után a macskaszellemnőt.



Imamoto megunva a csendet elindult a kertbe.
Takeshi csalódottan nézett utána.
Sesshoumaru egyre kíváncsibb lett.

- Igyunk valamit és beszélgessünk!
- szólt a fiatal démonhoz.

Az csak biccentett és elindult nyugat ura után.
A könyvtárszobába mentek, útközben szóltak egy
szolgálónak aki szakét vitt be nekik.
Kényelmesen elhelyezkedtek és az inoyukai
egyből a lényegre tért.

- Szóval te Imamoto unokája vagy?
- kérdezte szárazon
- Igen!
- keserűen felnevetett.
- Miért van így kiakadva rád?
- kérdezgette tovább a fiatal démont.
- Fiatalabb koromban túl
sok rossz fát tettem a tűzre!
- nevetett.
- Yukarival együtt nőttem fel.
Nagyapa katonának szánt, de engem jobban
érdekelt a szórakozás.
Jobban mondva a nők!
Azt mondja, hogy csak szégyent hozok rá!
- Szóval már megkomolyodtál?
És Amira?
- faggatta tovább a nagyúr.
- Meg,de nagyapa nem tudott megbocsátani!
Amira kedves lány, út közben futottam bele.
Elmondott mindent.
Két déli katona megakarta ölni.
Megmentettem.
- fejezte be mondandóját a tigrisdémon.
- Értem!
Te és Yukari?
- húzta fel szemöldökét a kutyaszellem.
- Nem nem!
Soha nem volt köztünk semmi!
Olyan mint a húgom!
Bár szerintem nagyapám is boldogabb
lenne, ha ő lenne az unokája. -mosolyodott el az ifjú.