14.rész: Taktikázás


Yukari a saját szobájába vezette Amirát.
Majd becsukta az ajtót.

- Majd veszünk neked új ruhákat,
addig remélem megfelel az enyém!
-kinyitotta a szekrényt.- Bármelyiket felveheted! - mosolygott

a megszeppent lányra.
- Köszönöm! - suttogta.
- Kedves Tőled! Igaz,hogy Takeshi Imamoto unokája?
-kérdezte félénken.
- Igen! Remélem rendbe hozzák a dolgaikat!
Úgy látom nagyon megkedvelted!
- nevetett a hime.

A macskaszellemnő elpirulva nézett egykori riválisára.

- Igen!
Látom egész jól megvagytok Sesshoumaruval!
Örülök!
Tudod sosem szeretett, és én sem, csak reméltem,
 hogy ha elvesz, akkor kiszabadulok a bátyám
elnyomása alól! Tudod semmibe sem vettek otthon!
Sesshoumaru viszont szeret téged!
Ezt biztosan tudom!
- mosolygott Yukarira.
- Tudod ő az egyetlen férfi, akiben maradéktalanul
megtudok bízni, de nem értem miért!
- suttogta a hercegnő.
- Mert szereted!
- nevetett Amira.
Azt viszont nem tudom, Takashi kedvel-e!
- mondta ismét piros arccal.
- Ne aggódj, majd kiderítjük!
És köszönöm!
- mosolygott rá a kutyaszellemnő kedvesen.





A következő két-három nap eseménytelenül telt.
 Amira és Takeshi sok időt töltöttek együtt és
lassan teljesen egymásba habarodtak.
A fiatal tigrisszellem elfoglalta helyét
az északi seregben és derekasan helyt állt.
Imamoto is megenyhült.
Kagome és Inuyasha élték szerelmes életüket.
Yukari és Sesshoumaru is kezdett egyre közelebb
kerülni egymáshoz.
Az esküvői előkészületek gyors ütemben haladtak, hisz
 a szertartásig csak három nap volt hátra.



Yukari éppen Sesshoumaru szobája felé tartott.
 Idegeit lassan felőrölte az esküvői herce-hurca.
Kezdett elege lenni az egészből.
Régi dadája is megjelent, hogy lássa az ő kis
drágaságát férjhez menni.
Ez végképp betette a kaput a himénél.
Dühösen csörtetett jegyese szobájáig.
Nem törődött az illemmel és feltépte az ajtót.
Odabent épp Imamoto és Takeshi tárgyalt nyugat urával.
Nem törődve vele mit is zavart meg becsörtetett az ajtón.

- Elegem van!
Ki volt az a félkegyelmű, aki Mariko-samát idehívta?
- szeme vörösen izzott.

Imamoto mosolyogva nézte a nő dühkitörését.

- Ugyan, hisz a dadád és tudod,hogy szeret.
„Nem lett volna szép dolog, ha nem hívod meg!”
- próbálta elrejteni feltörni
készülő nevetőgörcsét
 az öreg.
- Remélem azon is olyan jól fogsz mulatni,
hogy épp most ecseteli mindenkinek,
hogy nem csoda, hogy Takeshi olyan nagy nőcsábász
lett, hisz te fiatal korodban....
- mosolygott gúnyosan az öregre.


A tigrisszellem arca hirtelen váltott vörösre.
Unokája hangos nevetésbe tört ki a változás láttán.

- Megölöm!
- pattant fel az idős yokai és
kiszáguldott az ajtón.
- Takeshi, nevess csak, de ha véletlen elmondja
Amirának a kis hódításaidat, nem hiszem,
hogy még szóba áll veled!
- mondta unottan a hime.


A fiatal démon is követte nagyapját.
Sesshoumaru mosolyogva nézte a kis jelenetet
és széles vigyorral a képén fordult még mindig
dühös jegyeséhez.

- Miért zavar ennyire, hogy a dadád itt van,
csak nem félsz attól, hogy kifecseg valamit?
- kérdezte komolyan a kutyaszellem.
- Arra nem lesz alkalma!
- villant meg a nő szeme.

Mérgesen távozott a nagyúr szobájából.



Inuyasha szobája felé tartott,
 mikor megérezte Kagome illatát.
 Megállt a lány lakosztálya előtt.
Lassan benyitott. Rögtön elöntötte a vágy,
ahogy meglátta kedvesét, ahogy épp leveszi ruháját.
Átöltözni készült.
Már csak egy leheletfinom alsóruha volt rajta.
 Ahogy meglátta szerelme vágytól izzó tekintetét
kacér mosolyra húzta ajkait.
A férfi lassan az ágyhoz sétált,
majd leült, úgy nézte tovább a nőt, aki lassú
léptekkel közeledett felé.
Finoman lehúzta róla a felsőt.
Lágy csókokkal borította izmos mellkasát.
Eldöntötte az ágyon és nyelvével cirógatta
a férfi érzékeny bőrét, fokozatosan haladt
egyre lejjebb.
Kioldotta nadrágot tartó övet, majd egy
gyors mozdulattal lerántotta a yokairól.
Inuyasha már alig bírt magával, de belement a játékba.
A yasha lassan a merev férfiassághoz hajolt
 és kezébe véve érzékien végignyalta,
majd finoman a szájába vette és ütemesen mozgatva
fejét mély nyögéseket csalt ki a démonból.
Hosszú percekig kínozta áldozatát.
Mindig mikor a kutyaszellem a csúcsra ért
 volna abbahagyta tevékenységét.

- Kagome kérlek! - nyögte verejtékben úszva a szellem.

A mikó megkönyörülve rajta feljebb
mászott és vadul megcsókolta, közben
ágyékát a férfi merevedéséhez dörzsölte.
A férfi elveszítette önuralmát hirtelen
felült ölében a nővel és megragadta annak fenekét.
Szenvedélyesen csókolta majd durván merevedésére rántotta.
Sikoly hagyta el szerelme ajkait, melyet
kéjes nyögések váltottak fel amint
 a démon emelgetni kezdte magán.
Egyre gyorsabb tempóba váltottak
és még a démon szerelme fenekét markolta,
addig a nő keze finoman szántotta szerelme hátát.
Közeledve az orgazmushoz Inuyasha Kagome
mellét szívva még izgatóbb
nyögésekre sarkalta őt.
Vad tempójuk hatására perzselni
kezdett a levegő körülöttük.
Testükön gyöngyöződő izzadságcseppek indultak meg.
Ágyékuk egyre vadabban kezdett csapódott egymáshoz,
ahogy kezdett testükön eluralkodni
az extázis.
A mikó hirtelen hátravetette
fejét és teste megfeszűlt.
Hüvelyének folyamatos összehúzódásai
még perzselőbb élményt nyújtottak
kedvesének aki még vadabbul hajszolta
magát a beteljesülésig.
Ajkát hangos, mélyről jövő nyögés hagyta
 el és a férfiasság lüktetve spriccelte nedvét
 a nőbe.
Kagome percek óta szinte öntudatlanul
kapaszkodott szerelme nyakába
még ő is bevégzi dolgát.
Szinte levegőhöz alig jutottak.
Vadul,zihálva próbálták szívüket lenyugtatni.
Kagome lassan lemászott szerelméről és a
párnára vetette magát hasra feküdve
úgy pihegett tovább.
Inuyasha gúnyos mosollyal szemlélte
a meztelen női teste, majd lassan
fölé mászott és a lány füléhez
hajolva ágyékát a nő fenekéhez
nyomta,majd a fülébe súgott.

-Ugye nem gondolod,hogy ennyivel megúszod!
Te is kínoztál engem, most rajtam a sor!
- mondta rekedten,
majd megemelte szerelme fenekét,
hogy térdelésbe kényszerítse.

A yasha szemei döbbenten kerekedtek el
, ahogy a yokai hátulról vadul testébe hatol.
Felsikoltott.
Hüvelye teljesen kiszáradt
és égetően hatott rá a behatolás.
A démon őrült tempót diktálva
nyomult egyre mélyebben belé.
Kagome rongybabaként vergődött
a férfi alatt.
Kezei a lepedőt markolták,
feje a párnán pihent még melleit az
ágy masszírozta a durva lökések következtében.
Csak nyögdicsélni tudott.
Nem hitte volna,hogy ilyen amikor
a férfi démonvérét igazán szabadjává engedi.
Fájdalmas mégis kéjes fájdalom volt ez.
Gyönyörű kín.
Egész testén bizsergés lett úrrá.
Orgazmus melyet több hosszú percen keresztül érzett.
Teste teljesen elzsibbadt és elernyedt.
Inuyasha vadul belemarkolt szerelme csípőjébe
 és követhetetlen tempót diktált.
Szeme vörössé vált és amilyen mélyen
csak tudta a nőbe lövelte magját.
 A mikó teljes testében remegett és
belseje szinte égett.
Nem volt képes megmozdulni,teljesen kimerült.
A férfi melléfeküdt és átkarolta kedvesét.

- Megörjítesz!
- csókolt a nyakába.
- Szeretlek!
- Én is Téged!
 - suttogta a mikó,majd szinte azonnal el is aludt.



Dél ura a dolgozószobájában ült.
Egyszerűen volt berendezve.
Polcok könyvekkel, egy hatalmas asztallal
melyen most tucatjával álltak a térképek és a jelentések.
A démon szokatlanul sápadt volt, látszott rajta,
hogy mostanában nem sokat pihent.

„Bárcsak több időm lenne!
Ha így folytatom tovább teljesen legyengülök.”

Egy köpenybe burkolózott alak lépett a szobába.

- Többet kellene pihenned!
- nevetett Takahashi.

Kawaramaru egy morgással válaszolt.

- Pont pihenésre van most időm!
- mordult a jövevényre.
- Jó híreket hozok!
Két héttel elhalasztották az esküvőt
és engem küldött ide a nagyúr kémkedni!
Úgyhogy, ha nem gond kérnék egy itt egy szobát,
 úgy egy hétre.
Addig kitalálhatod mit kell
Sesshoumarunak mondanom és pihenhetünk
és szórakozhatunk is egy kicsit!
- mosolygott a sárkányszellem.
- Pompás ötlet!
Legalább nyertem még egy kis időt!
- mosolygott a macskadémon.


Sesshoumaru rótta a folyosókat.
Jegyesét kereste, de sehol sem érezte jelenlétét.
Hirtelen egy egyszerű fekete
kimonós öreg szellemnőbe ütközött.
Ráemelte tekintetét.
Alacsony vizidémonnő volt
ősz haját kontyba hordta és barna szeme
 barátságosan csillogott.
Az idős asszony meghajolt nyugat ura előtt.

- Örülök,hogy végre megismerhetem
az én drágaságom jegyesét!
A nevem Mariko.
- Yukari dadája?
- kérdezte szárazon a férfi.
- Igen!
Gondolom őt keresi.
- mosolygott a nő.
- Igen!
Nem érzem az auráját sehol!
- nézett a vizidémonnőre.
- Biztos a palotán kívül van!
- felelte az idős hölgy egykedvűen.
- Kívül?
- mordult rá.
- Igen!
Nem is mondta?
Ha nagyon megunja az itteni légkört, akkor
elszokott menni egy csendes helyre.
Rengeteg rejtett alagút vezet ki a palotából,
de szerintem az itt élők is csak a felét ismerik.
Yukari persze mindet.
-nevetett.
- Emlékszem az apja hányszor kerestette hiába.

Ne aggódjon majd előkerül!
- majd meghajolt és távozott.

„Már megint titkolózik!
Lesz miről beszélgetni,ha előkerül!
Pont most mikor így veszélybe lehet!
Testőrök nélkül csak úgy kimegy!
Megölöm, csak kerüljön a elő!
És mi van ha megszökik az esküvőről?”