Egy átlagos napnak indult a mai. A

pirkadtat fénye beragyogta a nyugati

palotát. A palota nagyura jóval az első

napsugarak előtt már fenn volt. Amikor

felébredt még odakint a Hold és a

Csillagok fénye mutatta az utat a

vándorlóknak. A palota Ura kilépett a

szobájából és egy szolga várt rá, mélyen

meghajolt és így köszöntötte:

- Jó reggelt Taisho nagyuram.

- Neked is jó reggelt Omar.

   A szolga odavezette az urát az

asztalhoz, hogy reggelizzen. Az asztal

körül rengeteg szolga sürgött-forgott,

hogy a nagyúrnak minden megfeleljen.

Amikor meglátták urukat, hogy belép az

ajtón minden szolga alázatosan letérdelt,

mélyen meghajtotta fejét és tisztelettel

köszöntötte:

- Jó reggelt kívánunk nagy uram.

- Nektek is Szép reggelt. Álljatok fel! -

mondta kissé haragosan a szellem.

Egyáltalán nem szerette, ha ennyire

megalázkodnak az alattvalói az Ő

jelenlétére.

- Igen is!- fegyelmezettséget és

engedelmességet lehetett észrevenni a

szolgák hangjában.  A nagyúr leült

reggelizni. Miután megreggelizett elment

tisztálkodni.

      A palotában volt egy hatalmas fürdő

Kör alakú, fokozatosan mélyülő a közepén

egy oszlop, ami tele volt lyukakkal, amiből

előtört a víz és különböző színű habfürdő

szerű folyadék. Kellemes illat töltötte be a

Termet. A szellem szép lassan bele

ereszkedett a finom langyos vízbe. Miután

végzet és felöltözött. kinézett az ablakon

és látta, hogy már a pirkadat első jelei

megcsillannak az égen. Taisho nagyúrnak

volt egy fia Sesshomaru. Akitől elvárta, hogy, ha a pirkadat teljessé válik rendbe

téve ágyát és felöltözve várja apját a

rendbetett szobájában.

    A nagyúr felment a saját szobájába, a

szolgák már rendbe tették az ágyát,

máshoz nem nyúltak. – bement felvette

páncélját a prémmel együtt és elindult fia

Sesshomaru szobája felé. A pirkadat már

rég teljesé vált. Amikor Taisho nagyúr oda

ért a szobához benyitott fiához. Nagy

kellemetlenségére látta, hogy

Sesshomaru még alszik. A szellem

iszonyú dühös lett és szó szerint ráüvöltött

a fiára:

- SESSHOMARU! TE MÉG ALSZOL?!

:@   - Sesshomaru erre hirtelen felriadt,

és mint a villám kipattant az ágyból,

olyannyira igyekezett, hogy hasra esett az

apja előtt. Sesshomaru észrevette a

pirkadat sugarait a padlón.- Oh, a fenébe

a pirkadat, ezért most szíjat hasít a

hátamból. – gondolta magában. Aztán

apjára nézett remegő tekintettel.

- Kérlek, ne haragudj – mondta

megbánással. – A szellemnek szúrós

tekintette volt. Hiszen érthető nagyon

haragudott a fiára, amiért feledékeny

merészelt lenni és csak kiabált…..

- HALGAS!!! Hogy merészeled

megszegni a parancsomat Te Kölyök?!

- De, De…. - A szellem ekkor

fenyegetően feléje indult.

-  AZT MONDTAM HALGASS !!!...

Sesshomaru megremeget –Jajj fogd be a

szád, mert ennek verés lesz a

vége.(mondta magában)

-  NÉZZ A SZEMEMBE! - Sesshomaru

bár félve,de belenézett apja szemébe.

- Te az ÉN fiam vagy! A leendő nyugati

tartományok örököse NEM engedheted

meg magadnak,hogy elkéss vagy a

megszabott/kiszabott időre ne végezd el a

kötelességedet. Egy nagyúr pláne egy

örökös nem viselkedhet, ily meg nem

engedet módon…. Sesshomaru ekkor

lehajtotta a fejét és remegő hangon ezt

mondta apjának:

- Bo.. Boo… Bocsáss Meg- Sesshomaru

arcán könny csordult le. Ezután apjára

nézett

- HOGY MERÉSZELSZ BELEVÁGNI A

SZAVAMBA?!!!  :@ Taisho nagyúr olyan

nagy pofont kevert le, hogy Sesshomaru a

padlóval találta magát szembe,elkezdett

zokogni.

Felült a földön és sírt,hátrább csúszott

karjával arcát takarta Sesshomaru a földön

ülve hátrafelé csúszkálva hátrált, és

amikor hátát beverte a falba észrevette,

hogy nem tud tovább hátrálni a lábait előre

fele rugdosta közbe nyomta a falat hátha

több teret tud magának csinálni. Apja a

hátrálása közben végig feléje haladt,

mikor Sesshomaru észrevette, hogy hiába

erőlködik zokogva,könnyes, szemmel,

lehajtott fejjel, kissé kiabálva a félelemtől

ezt mondta apjának, hogy:

- BOCSÁNATOT KÉREK  Mi… MMi…

MINDENÉRT…. – Sesshomaru csak

egyre  csak sírt és sít…. –De ez a

nagyurat nem hatotta meg

- A FELEDÉKENYSÉGEDNEK

KÖVETKEZMÉNYE VAN…..- üvöltötte a

szellem fenyegetően. Sesshomaru

rettenetesen megijedt lábait maga alá

húzva és sírva könyörgött apjának:

- Apa, KKKérlek Ne verj meg Kérlek… -

kuporogva arcát a padlóra téve zokogot

néha-néha megtörölte a könnyes arcát.

-EZÉRT….  - Sess  ekkor alig halhatóan:

NNNe, Ne (remeget és sírt)- Most olyan

verést kapok,hogy… (gondolta magában,

de nem tudta tovább, mert össze szorult a

szíve)

- NEM HAGYHATOD EL  A PALOTÁT az

ÉN ENGEDLYEM NÉLKÜL! -4 hónapig

engedélyt SE kérhetsz rá,mert NEM

MÉSZ SEHOVA.

- HA Mégis Megpróbálod, Ne várd, Meg

Míg a Szemem elé Kerülsz…..

MEGÉRTTED?!!! .......... NM

HALLOM………….

- IGEN APÁM!..... Értettem…

- NE MERSZELJ ELLENSZGÜLNI A

PARAMCSOMNAK- fenyegette meg fiát.

– Ekkor Omar ment el az ajtónál,de be, se

mert nézni, hiszen már a folyosó elején

hallani lehetett, hogy fejmosáson  ment

keresztül a Kölyök. Taisho nagyúr

természetesen észrevette Omart és szólt

neki:

- OMAR – kissé mérgesen,de nem

Omarra  volt mérges, hanem a fiára. Omár

rögtön ott termet és így felelt:

IGEN! Taisho nagyuram?!!! -kérdezte

kissé félve,de alázatosan.

Folytatás Következik…

By : Khensai