<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Sesshoumaru -Shrine]]></title><description><![CDATA[Egy új sesshoumaru oldal.
fanficekel és képekel foglalkozik.de meg találod itt sesshy zenéjét is és movie 3-mat és 4-et.]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/sesshoumaru-shrine/image/1224960833.jpg</url><title><![CDATA[Sesshoumaru -Shrine]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[26.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713822</link><pubDate>2017-05-26 22:25:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[25.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713821</link><pubDate>2017-05-26 22:23:15</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[24.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713819</link><pubDate>2017-05-26 22:21:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[23.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713818</link><pubDate>2017-05-26 22:18:17</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[22.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713817</link><pubDate>2017-05-26 22:16:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[21.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713816</link><pubDate>2017-05-26 22:14:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[20.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713815</link><pubDate>2017-05-26 22:11:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[19.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713814</link><pubDate>2017-05-26 22:10:17</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[18.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713813</link><pubDate>2017-05-26 22:08:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[17.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713812</link><pubDate>2017-05-26 21:46:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[16.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713811</link><pubDate>2017-05-26 21:44:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[15.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713808</link><pubDate>2017-05-26 21:23:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[14.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713806</link><pubDate>2017-05-26 21:11:10</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[13.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713800</link><pubDate>2017-05-26 20:49:19</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[12.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713799</link><pubDate>2017-05-26 20:47:38</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[11.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713798</link><pubDate>2017-05-26 20:46:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[10.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713797</link><pubDate>2017-05-26 20:45:09</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[9.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713795</link><pubDate>2017-05-26 20:21:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[8.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713793</link><pubDate>2017-05-26 20:19:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[7.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713792</link><pubDate>2017-05-26 20:17:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[6.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6713790</link><pubDate>2017-05-26 20:16:47</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[5.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6518843</link><pubDate>2014-06-08 18:51:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[4.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6518842</link><pubDate>2014-06-08 18:44:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[3.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6518841</link><pubDate>2014-06-08 18:43:05</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6518840</link><pubDate>2014-06-08 18:41:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=31580301&amp;nid=6518838</link><pubDate>2014-06-08 18:40:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[14.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23768221&amp;nid=6331954</link><pubDate>2013-01-26 18:58:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	A múltárnya 

	&nbsp;

	14. rész: Hova lett Heian?

	&nbsp;

	Tavaszodót már az ágakon kipattantak az első rügyek,s 

	sakura virágzásának idején jártunk.

	Gyermekeink,Sesshoumaruval egyre idősebek 

	lettek,bár egy cseppet sem változtak.

	Aiji ugyan úgy el akar venni mindent a bátyától, mint 

	eddig, és ha nem sikerül neki, akkor akaratos 

	zokogásba tör ki. Most is egy ilyen pillanatnak lehetem

	tanúja.

	Kár hogy Sesshoumaru nem láthatja az ilyen mosolyra

	fakasztó jeleneteket.

	Már kezdet eldurvulni a civakodásuk,s odamentem a 

	fiúkhoz.

	Letérdeltem eléjük,és kedves,de még is szigortól ittas 

	szemekkel rájuk néztem.

	Gyermekeim feleszméltek s rám néztek,aminek nyomán

	abba hagyták a civakodást és elkezdtek felém mászni.

	Lábamhoz értek, és megfogták a lábam alsó szárát,s feltekintetek rám.

	Két aranyló szem nézet rám, ami nemes démon

	csemetéimé volt.

	Ölembe vetem, és lágyan keblemre öleltem aprócska 

	testüket.

	Ösztönszerűen kezdték el kutatni a melleimet.

	Addig keresték, míg rá nem találtak.

	Rövid etetés után jól lakottan elnyúltak a karomba, és 

	elnyomta az álom.

	Bementem a szobájukba és a bölcsőbe tetem a 

	porontyaimat.

	Gondosan betakartam őket és elhagytam a szobát.

	A gondozónő, aki egy kékróka volt ott állt az ajtóba és ki jövetkor rám tekintet.

	Úrnőm felügyeljem a hercegeket, míg távol lesz tőlük?

	Igen Aya hálás lennék érte.

	Egyébként hogy van a bátya?

	Mi is neve?

	Ayashi, úrnőm.

	Tudja mindig hű szolgálója volt az úrnak és az úrnőnek.

	Igen tudom, és igyekszem meghálálni a családotok 

	kitartását, amiért még ebbe a zűrös időkbe is mellettünk 

	álltok, mikor mindenki más már elhagyott.

	&nbsp;

	Rá néztem a kékróka hölgyre ,s bólintottam felé egyet,s

	ebből Aya már tudta&nbsp; hogy belegyezésemet adtam 

	ahhoz hogy a fiaim mellet maradjon,míg az eltávozásra&nbsp;

	készülődő Sesshoumarut felkészítem az útjára.

	Elvileg apámnak kéne megérkeznie és Sesshoumaru 

	csatlakozik hozzájuk.

	Ez a terv, de mi fog belőle megvalósulni?

	Mert apámnak már két napja itt kellene lennie,s még 

	egy hírnököt sem küld,amibe leecseteli nekem azt, hogy

	történt e bármi,mert akkor nem aggódnék annyira.

	Szoba erkélyén bámultam ki mi közbe ez járt a fejembe.

	Az ajtó széttárult és a dadus, aggódó szemei néztek 

	rám.

	Úrnőm nagyon sajnálom de, a hercegek eltűntek a

	kiságyból.

	De hogyan?

	Nem tudom úrnőm.

	Az ajtóba Ayashi úr jelent meg.

	Hosszú kék haja fel volt copfozva, hosszú frufruja a 

	szemöldökét verte.

	Bizonyára kimásztak a kiságyból.

	Ugyan már Ayashi hogy tudna két olyan csöppség 

	onnan kimászni?

	A hogy te is hugicám, amikor még pólyás voltál.

	Elkuncogtam magam, mi közbe elképzeltem,Aya kisbaba

	kori mását,és a cselekményt.

	Akkor váljunk szét és keressük meg a fiaimat.

	Nem tudnak, túl sok helyre eljutni ezzel az apró testel.

	Mindenki a fiúk keresésére indult,s akár hogy is 

	kutakodtam a palota falai között nem találtam meg őket.

	&nbsp;

	Már csak abba reménykedtem, hogy a dadus és a 

	bátya jutott valamire.

	A távolba megláttam Ayat ,s hozzá sietem.

	Na, megtaláltad őket?

	Én nem, de a bátyám az egyik ikret megtalálta.

	Vajon hól lehet a másik?

	Dadus elmosolyodott.

	Van egy olyan érzésem a nagyúrnál megtaláljuk.

	Valómban ott volt Sesshoumarunal mind a kettő és az 

	apjukat nyúzták a játékkal.

	Nagy meglepetésemre Ayashi úr is ott volt, aki pont 

	akkor emelte fel az egyik gyermeket a földről.

	Aya kitért a hitéből mikor meg látta, hogy bátya a 

	ruhájánál lógatva tartja az egyik herceget.

	Rá néztem Sesshoumarura, rosszallóan, miért nem 

	alította le a férfit,de a nagyúr átnézet rajtam.

	Nagy zaj szűrődött be a dolgozó szobába, ami 

	mindannyian kitoldottunk az erkélyre,s Sesshoumarut&nbsp; 

	bepasszírozva középre néztünk le az udvara.

	Egy férfi állt ott, aki nem volt más, mint apám, aki épp

	azt bizonygatta az őrnek, hogy ö kicsoda.

	Váratlan pillanatban eszembe jutottak a fiúk,s 

	kimásztam a tömegből ,vissza a dolgozó szobába.

	Még jó hogy visszatértem, mert a két rosszcsont már 

	Sesshoumaru íróasztalánál matatott.

	Elindultam feléjük, s alig tetem meg egy lépést, már is 

	arcom elé emeltem kezem.

	Fiúk kiöntötték a tintát, és minden tiszta tintás lett, még 

	az írat is amit Sesshoumaru olyan gondosan megírt!

	Fiúkhoz sietem, s gyorsan behívattam Ayat.

	Mi történt itt úrnőm?

	Úgy látszik a fiúk, meg akarnak tanulni írni.

	Vid el a gyerekeket Aya, és öltöztesd át.

	Addig összetakarítom ezt, kupit, amit csináltak.

	Gondozó nő meghajolt előttem, és elvitte a fiúkat.

	Addig kerestem &nbsp;egy törlőruhát, amit nem találtam 

	sehol.

	Csoda lenne, ha ilyen dolgokat tartana magánál 

	Sesshoumaru.

	Kimentem a szobából és megkerestem Sakuyat akit 

	nem rég kezdtünk el alkalmazni.

	Meg láttam a hálónkba, épp takarította.

	Sakuya &#8211;san. -A lány felém fordult.

	Igen asszonyom? Kérhetnék egy törlő ruhát?

	Minek az asszonyomnak? Tudtom szerint a takarítás az én dolgom.

	A nagyúrnál kiborult a tinta, szeretném fel törölni, 

	nehogy az asztalra száradjon.

	Lány rosszindulatú vigyorral a száján felém nyújtotta a 

	rongyot.

	Lehet, hogy már elkéset, és már rá is száradt.

	Nem vetem magamra rosszindulatú szájának szavait.

	Sarkon fordultam, és kiléptem a folyosóra.

	Folyóson igyekeztem a legnagyobb csendbe haladni, 

	ne hogy észrevegye bár ki a cselédek közül, hogy itt 

	vagyok.

	Majdnem a szobánál voltam,s már egy ideje követet 

	valaki,de mikor megfordultam nem láttam semmit.&nbsp;

	Készültem kinyitni az ajtót és egy kéz fogta be a számat.

	Szemeim elnehezültek, és onnantól kezdve az álmok 

	birodalmába léptem be.

	Semmit nem éreztem, még azt sem mikor kivitek a 

	palotán kívülre.

	***

	Távol a palotától tértem magamhoz.

	Egy magas lilla hajú férfi ült a földön, nekem hátal.

	Felé fordultam, és szólni készültem hozzá, de abba a 

	minutumba megfordult, rám mosolygót álszent módjára,

	Jaj, nekem pont egy ilyen alaknak kellet elvinnie.

	Még ha legalább olyan szép lenne, mint drága férj 

	uram, vagy mint a bátyám, még tán bűnbe is esnék 

	vele.

	Megráztam a fejem.

	Micsoda becstelen gondolatok ezek tőlem, s 

	elszégyellve magam a zöld pázsitra néztem.

	Magához tért hercegnő?!

	Igen magamhoz tértem álszent idegen.

	Ezt most nekem mondta vagy a földnek?

	Bevörösödtem, szégyennel teli mérgembe.

	Hogy merészeli ezt a hangot megengedni magának, 

	velem szembe?!

	Maga elfajzott korcs?

	Felnéztem rá, és a szemébe néztem, és a némi düh, ami

	forrt bennem tiszttelensége miatt, egyre jobban 

	fokozódót.

	Ne legyen ilyen dühös. Mi kígyók nem szeretjük a nyugtalan nőket.

	Kikerekedtek a szemeim. - Ez úgy beszél, rólam mintha 

	szeretők lennénk!

	Sűrű bozótban idegen démonokat éreztem. Levegőbe 

	szimatolva, nem volt nehéz megalapítani, nekok 

	közelednek, szinte egy kisebb hadsereg, s egy foglyot 

	fogtak közre.

	Nem láttam túl jól, de az illatát megéreztem.

	Bátyám volt az Yoshiro.

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	Ayashi bejött az erkélyről. &#8211;Hova tűnhetett az úrnő és 

	Aya?

	Aya pont akkor nyitotta ki a tolóajtót és besétált rajta.

	&nbsp;

	Nem láttad az úrnőt Ayashi?

	Nem.

	Hol jártál húgocskám?

	Visszafektetem a hercegeket a bölcsőbe.

	El is aludtak azonnal.

	Ezek szerint nem volt szükség altatóra.

	Nem bizony, de az úrnőt az óta sem láttam.

	Nagyuram kérem, jöjjön be az erkélyről fontos 

	közlendőm van. &#8211; Sesshoumaru bejött az erkélyről.

	Nagyuram nagyon sajnálom de Heian úrnő eltűnt.

	Mindenkit ki kérdeztetek?

	Nem nagyuram.

	Szolgálókat még nem kérdeztük végig.

	Bátyám kiment és halottam, ahogy végi trappol a 

	folyosón, és mintha az élete függne az úrnőtől úgy 

	rohant le a szolgák hálórészlegéhez.

	Követem öt, tisztes távolságból. Benéztem minden 

	egyes szobába és helyiségbe.

	Végül csak bátyámra találtam rá kétségbe esetten, a 

	földön térdelve, kezét arcába temetve, s azt kiáltozta, - 

	Hol vagy úrnőm.

	&nbsp;

	Folytatása Következik.

	Most mi lesz az ikrekkel?

	Vajon tényleg beváltja fenyegetőzését Yoshiro?

	A következő részből ez is kiderül.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Inuyasha movie 4 -A vörösen lángoló haurai sziget]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29481461&amp;nid=6185009</link><pubDate>2012-04-21 21:06:03</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34995270&amp;nid=6175283</link><pubDate>2012-04-04 18:40:50</pubDate><author><![CDATA[Khensai]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egy átlagos napnak indult a mai. A 

	pirkadtat fénye beragyogta a nyugati 

	palotát. A palota nagyura jóval az első 

	napsugarak előtt már fenn volt. Amikor 

	felébredt még odakint a Hold és a 

	Csillagok fénye mutatta az utat a 

	vándorlóknak. A palota Ura kilépett a 

	&nbsp;

	szobájából és egy szolga várt rá, mélyen 

	meghajolt és így köszöntötte:

	&nbsp;

	- Jó reggelt Taisho nagyuram.

	&nbsp;

	- Neked is jó reggelt Omar.

	&nbsp;&nbsp; A szolga odavezette az urát az 

	asztalhoz, hogy reggelizzen. Az asztal 

	körül rengeteg szolga sürgött-forgott, 

	hogy a nagyúrnak minden megfeleljen. 

	Amikor meglátták urukat, hogy belép az 

	&nbsp;

	ajtón minden szolga alázatosan letérdelt, 

	mélyen meghajtotta fejét és tisztelettel 

	köszöntötte:

	- Jó reggelt kívánunk nagy uram.

	- Nektek is Szép reggelt. Álljatok fel! - 

	mondta kissé haragosan a szellem. 

	Egyáltalán nem szerette, ha ennyire 

	megalázkodnak az alattvalói az Ő 

	jelenlétére.

	- Igen is!- fegyelmezettséget és 

	engedelmességet lehetett észrevenni a

	szolgák hangjában.&nbsp; A nagyúr leült 

	reggelizni. Miután megreggelizett elment 

	tisztálkodni.

	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A palotában volt egy hatalmas fürdő 

	Kör alakú, fokozatosan mélyülő a közepén

	egy oszlop, ami tele volt lyukakkal, amiből 

	előtört a víz és különböző színű habfürdő 

	szerű folyadék. Kellemes illat töltötte be a 

	Termet. A szellem szép lassan bele 

	ereszkedett a finom langyos vízbe. Miután 

	végzet és felöltözött. kinézett az ablakon 

	és látta, hogy már a pirkadat első jelei 

	megcsillannak az égen. Taisho nagyúrnak

	volt egy fia Sesshomaru. Akitől elvárta, hogy, ha a pirkadat teljessé válik rendbe 

	téve ágyát és felöltözve várja apját a 

	rendbetett szobájában. 

	&nbsp;&nbsp;&nbsp; A nagyúr felment a saját szobájába, a 

	szolgák már rendbe tették az ágyát, 

	máshoz nem nyúltak. &#8211; bement felvette 

	páncélját a prémmel együtt és elindult fia 

	Sesshomaru szobája felé. A pirkadat már 

	rég teljesé vált. Amikor Taisho nagyúr oda 

	ért a szobához benyitott fiához. Nagy 

	kellemetlenségére látta, hogy 

	Sesshomaru még alszik. A szellem

	iszonyú dühös lett és szó szerint ráüvöltött

	a fiára:

	- SESSHOMARU! TE MÉG ALSZOL?! 

	:@&nbsp;&nbsp; - Sesshomaru erre hirtelen felriadt, 

	és mint a villám kipattant az ágyból, 

	olyannyira igyekezett, hogy hasra esett az 

	apja előtt. Sesshomaru észrevette a 

	pirkadat sugarait a padlón.- Oh, a fenébe 

	a pirkadat, ezért most szíjat hasít a 

	hátamból. &#8211; gondolta magában. Aztán 

	apjára nézett remegő tekintettel.

	- Kérlek, ne haragudj &#8211; mondta 

	megbánással. &#8211; A szellemnek szúrós 

	tekintette volt. Hiszen érthető nagyon 

	haragudott a fiára, amiért feledékeny 

	merészelt lenni és csak kiabált&#8230;..

	- HALGAS!!! Hogy merészeled 

	megszegni a parancsomat Te Kölyök?!

	&nbsp;

	- De, De&#8230;. - A szellem ekkor 

	fenyegetően feléje indult.

	-&nbsp; AZT MONDTAM HALGASS !!!... 

	Sesshomaru megremeget &#8211;Jajj fogd be a 

	szád, mert ennek verés lesz a 

	vége.(mondta magában)

	-&nbsp; NÉZZ A SZEMEMBE! - Sesshomaru 

	bár félve,de belenézett apja szemébe.

	&nbsp;

	- Te az ÉN fiam vagy! A leendő nyugati 

	tartományok örököse NEM engedheted 

	meg magadnak,hogy elkéss vagy a 

	megszabott/kiszabott időre ne végezd el a

	kötelességedet. Egy nagyúr pláne egy 

	örökös nem viselkedhet, ily meg nem 

	engedet módon&#8230;. Sesshomaru ekkor 

	lehajtotta a fejét és remegő hangon ezt 

	mondta apjának:

	- Bo.. Boo&#8230; Bocsáss Meg- Sesshomaru 

	arcán könny csordult le. Ezután apjára 

	nézett

	- HOGY MERÉSZELSZ BELEVÁGNI A 

	SZAVAMBA?!!!&nbsp; :@ Taisho nagyúr olyan 

	nagy pofont kevert le, hogy Sesshomaru a 

	padlóval találta magát szembe,elkezdett 

	zokogni.

	Felült a földön és sírt,hátrább csúszott 

	karjával arcát takarta Sesshomaru a földön

	ülve hátrafelé csúszkálva hátrált, és 

	amikor hátát beverte a falba észrevette, 

	hogy nem tud tovább hátrálni a lábait előre

	fele rugdosta közbe nyomta a falat hátha 

	több teret tud magának csinálni. Apja a 

	hátrálása közben végig feléje haladt, 

	mikor Sesshomaru észrevette, hogy hiába

	erőlködik zokogva,könnyes, szemmel, 

	lehajtott fejjel, kissé kiabálva a félelemtől 

	ezt mondta apjának, hogy:

	- BOCSÁNATOT KÉREK&nbsp; Mi&#8230; MMi&#8230; 

	MINDENÉRT&#8230;. &#8211; Sesshomaru csak 

	egyre&nbsp; csak sírt és sít&#8230;. &#8211;De ez a 

	nagyurat nem hatotta meg

	- A FELEDÉKENYSÉGEDNEK 

	KÖVETKEZMÉNYE VAN&#8230;..- üvöltötte a 

	szellem fenyegetően. Sesshomaru 

	rettenetesen megijedt lábait maga alá 

	húzva és sírva könyörgött apjának:

	- Apa, KKKérlek Ne verj meg Kérlek&#8230; - 

	kuporogva arcát a padlóra téve zokogot 

	néha-néha megtörölte a könnyes arcát.

	&nbsp;

	-EZÉRT&#8230;.&nbsp; - Sess&nbsp; ekkor alig halhatóan:

	&nbsp;

	NNNe, Ne (remeget és sírt)- Most olyan 

	verést kapok,hogy&#8230; (gondolta magában, 

	de nem tudta tovább, mert össze szorult a 

	szíve)

	- NEM HAGYHATOD EL&nbsp; A PALOTÁT az

	ÉN ENGEDLYEM NÉLKÜL! -4 hónapig 

	engedélyt SE kérhetsz rá,mert NEM 

	MÉSZ SEHOVA.

	- HA Mégis Megpróbálod, Ne várd, Meg 

	Míg a Szemem elé Kerülsz&#8230;.. 

	MEGÉRTTED?!!! .......... NM 

	HALLOM&#8230;&#8230;&#8230;&#8230;.

	- IGEN APÁM!..... Értettem&#8230;

	&nbsp;

	- NE MERSZELJ ELLENSZGÜLNI A 

	PARAMCSOMNAK- fenyegette meg fiát. 

	&#8211; Ekkor Omar ment el az ajtónál,de be, se 

	mert nézni, hiszen már a folyosó elején 

	hallani lehetett, hogy fejmosáson&nbsp; ment 

	keresztül a Kölyök. Taisho nagyúr 

	természetesen észrevette Omart és szólt 

	neki:

	- OMAR &#8211; kissé mérgesen,de nem 

	Omarra&nbsp; volt mérges, hanem a fiára. Omár 

	rögtön ott termet és így felelt:

	&nbsp;

	IGEN! Taisho nagyuram?!!! -kérdezte 

	kissé félve,de alázatosan.

	
		- OMAR kérlek, figyelj arra, hogy a Fiam semmilyen indokkal NE hagyhassa el a Palotát&#8230;
	
		- IGEN IS URAM !!!! &#8211; Taisho ezután a 
	
		fiára nézet és így szolt:
	
		- INDÍTS Reggelizni!!!!
	
		A nagyúr látta , hogy fia mondani akar 
	
		valamit sejtette, hogy mit hiszen pizsamába volt&#8230;.
	
		- FOGD BE A SZÁD !!! Azt mondtam 
	
		Menj Reggelizni.
	
		- Igen apám! a fiú elindult Taisho ránézett 
	
		Omárra és a Szolga tudta mi a dolga, az 
	
		örökös után kell mennie&#8230;
	
		Amikor, Omár is távozott a&nbsp; szobából 
	
		Taisho elindult a szobája felé...


	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatás Következik&#8230;

	&nbsp;

	By : Khensai
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Világhóditás kardjai]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29481455&amp;nid=6173531</link><pubDate>2012-04-01 16:26:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[13.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23768221&amp;nid=6173488</link><pubDate>2012-04-01 14:53:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Múltárnya

	&nbsp;

	13. rész: Újra otthon -Yoshiro esküvője.

	&nbsp;

	Ez a nap is elérkezet, mikor a bátyám fejét bekötik, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk a mai nap.

	Hatalmas hóviharba kellet elindulnunk Sesshoumaruval a keleti palota felé.

	Ah&nbsp; unt magunkkal vittük a hosszú útra. 

	Ilyen viharba nem tudtunk volna az eget szelve gyorsabban eljutni apámhoz. 

	Ah un hátán ültem,s nézelődtem. 

	Csodáltam a fákat, amiért nem szakadnak meg a hatalmas hótömegtől, ami rájuk nehezedet.

	Sesshoumaru valahol elöl halat,s csak homályos alakját lehetet észrevenni.

	Az út, hosszú és tán fárasztó is volt olyan szempontból,nem gyalogolhattam a frissen hullót hóba,s ezért inkább a bátyámra haragudtam, amiért pont a télvíz közepére tette az eljegyzését.

	Valahol félúton megálltunk, mintha valami gyanúsnak ítélt aurát figyeltünk meg.

	Tán maga a macskák kéme lehetet, mert egy szempillantás alatt eltűnt a hóviharral egyűt.

	Egy teljes napba tel, míg elértük a keleti határt, ami apám birodalmának kezdet,s a bátyám öröksége is egybe. 

	Nem vágytam örökségre, semmire, csak arra, hogy békébe élhessek Sesshoumaruval és a fiúnkkal.

	Az örök meg alítottak minket a kapu előtt és mikor jóban szemügyre vetek minket, vették észre hogy kivel is állnak szembe. 

	Heian hercegnő Sesshoumaru nagyúr kérem, fáradjanak be. 

	Kapu kinyílt nekünk, s bementünk a palota udvarára.

	Nagyováció közepette üdvözöltek minket,s a palota ura apám Hiroshi nagyúr az erkélyen állt ,mellette a bátyám . 

	Mind kettőjükön díszes mellvért volt a keleti címerrel ellátva.

	Légy üdvözölve Sesshoumaru nagyúr a keleti palotába.

	Apám tekintete rám szegeződőt &#8211; téged is üdvözöllek drága lányom Heian.

	Remélem jó utaztatok a téli zimankóba.

	Bementünk a palota belsejébe.

	Szinte semmit nem váltózót az óta hogy itt hagytam.

	Szolgáló megmutatja a szobátokat, s az esti ceremóniára várlak titeket.

	Bementünk Sesshoumaruval a szóbába. Most is erkélyes szobát kaptuk,s mint minden szobai erkély a kertre nyílt.

	Tavalyi emlékek jártak át amint kimentem az erkélyre.

	Sesshoumaruval sok szép emlékünk kötődik ehhez a kerthez.

	Lágyan átöletem magam, s csak remélni tudtam, hogy a fiam jól van a dadussal, és nem csinál semmi huncutságot, bár még mindig túl kicsi ahhoz, hogy rossz fát tegyen a tűzre.

	Már előre vetítetem magamba azt az időszakot mikor majd kamaszodni fog és a lányokat fogja hajkurászni, de addig is sok szép nap áll még előttünk.

	Léptek közelítetek felém.

	Elmosolyodtam mikor meg éreztem Sesshoumaru karját derekam körül, ahogy átfonta és összekulcsolta kezét előttem.

	Miért öl leleled magad, ez nem az én dolgom volna?

	Ne vedd zokon, de hiányzik kicsit a fiúnk, pedig tudom, hogy jó kezekbe hagytuk a palotába.

	Sesshoumaru felé fordultam és meg simítottam bársonyosan sima arcát, s hozzá bújtam.

	Folyóson lassan közelítet valaki,s megállt az ajtónk előtt.

	Heian bemehetek?

	Meg halottam a bátyám hangját egyből az jutót eszembe, tán megint valami olyat akar tőlem, amit nem teljesíthetek neki.

	Szemem sarka Sesshoumarura leset.

	Láttam benne a mély megvetést és gyűlöletet, amit fivérem iránt érez.

	Sesshumaru engedj el. 

	Kibontottam magamat az öleléséből.

	Ne aggódj, nem lesz semmi baj.

	De ha próbálkozik, kiálts.

	Bólintottam egyet.

	Rendbe megígérem, szólok, ha próbálkozni merészel.

	Gyere be Yoshiro.

	Invitáltam be a bátyámat.

	Két kutyadémon némán ment el egymás mellet.

	Sesshoumaru az ajtóba érve megfordult, egy utolsó pillantásra.

	Itt leszek az ajtó előtt.

	Yoshiro halkan jött ki az erkélyre,s mellém sétált.

	Aba reménykedtem nem jössz el Sesshoumaruval az esküvőmre.

	Yoshiro te még mindig?...

	Igen Heian, s mondtam neked, még ha meg is nősülök soha nem mondok le rólad.

	Ilyet nem mondhatsz, hisz az arád biztos szép és szereted is öt, ha feleségül veszed.

	Szépnek szép, de nem szeretem, mert nem szerelemből veszem el, hanem feledésből, és mert apa akarja.

	Ostoba vagy Yoshiro így sosem leszel boldog.

	Még te beszélsz nekem boldogságról mikor, te tettél engem boldogtalanná azzal, hogy elmentél a nyugati örökössel!

	Elfordultam tőle. &#8211; úgy teszel, mintha én tehetnék az érzelmeidről.

	Azokról csak te tehetsz, senki más. 

	Maga felé fordítót és zavarba ejtő szemekkel nézet bele szemeimbe.

	Csak egy utolsó csókot még mi előtt megnősülök.

	Az ajkát ajkamhoz közelítette mire válaszul elfordítottam a fejem, és összezártam a szemem.

	Nem érdekel akkor is lopok tőled egy utolsó csókot.

	Durván megfogta állam, és az ajkunkat összetapasztotta.

	Hegyes körme ismét felhasította bőrömet, és a vér lassan csurgót le az arcomról.

	Még annyi időm sem volt, hogy Sesshoumarunak kiáltsak.

	Az ajkunk elvált egymástól, és fenyegetően rám nézet. 

	Ha jót akarsz magadnak Heian akkor többé nem jössz ide, mert akkor már nem fogom tudni vissza fogni szenvedélyem viharát.

	Úgy hangzót bátyám szájából, mint egy fenyegetés,s most bebizonyosodót számomra is ugyan azokat a hibákat képes lenne elkövetni, amit egykor apám is elkövetet.

	Yoshiro elindult az ajtó felé és kiment rajta.

	Sesshoumaru bejött és rám tekintet.

	Érezte a levegőbe a feszültséget,és a riadt szemeim sok mindent elárultak neki.

	Mondtam neked ,hogy szólj ha baj van.

	Ugyan már miből gondolod, hogy bár mi is történt.

	Szemeid nem csillognak már olyan fényesen.

	Sesshoumaru átlátót rajtam, nem tudtam letagadni, a valóságot.

	Közelebb sétált, és jobban szemügyre vette az arcom.

	Meg is sebzett.

	Nem számit Sesshoumaru estére már nyoma sem marad.

	&nbsp;

	***

	&nbsp;

	Hamar ránk alkonyodót, s lassan el kelet indulnom Sesshoumaruval együtt a ceremóniára.

	Egyáltalán nem volt kedvem ismét találkozni a bátyámmal, a délutáni beszélgetésünk után.

	Nézegetem magamat tükörbe vajon minden rendbe van e rajtam, de ekkor megláttam a vérfoltot, amiről teljesen megfeledkeztem.

	Levetem azt a csodás kimonót, amibe jöttem, és eldöntöttem magamba nem megyek a ceremóniára. Egy száll alsó szoknyába és felsőbe vártam Sesshoumaru visszatértét.

	Ilyenkor is mély beszélgetéseket folytatót apámmal.

	Bejött a szobába, és kérdően rám nézet.

	Miért veted le a kimonód?

	Magam elé tetem a kezem és elfordítottam a fejem.

	Véres lett a kimonóm, így nem megyek a ceremóniára.

	Sesshoumaru otthagyott és már sejtetem, mibe sántikál.

	Kisidő elteltével visszatért kezébe egy csodás kimonóval,és néhány szolgálóval,akik,gondolom a kiegészítőket hozták.

	Átöltöztetek, s már is készen álltam a ceremóniára.

	Olyan jó lett volna nem részt venni rajta, de ha puszta kötelességként fogom fel nem lesz gondom vele.

	Sesshoumaruval kiléptünk az ajtón és egy szolgáló kíséretébe a helyszínre vittek minket. 

	Egy csodás szentélybe léptünk be, ami a kertbe volt jól elrejtve.

	Leültünk a tatamira. 

	Míg Sesshoumaru mereven nézet előre, addig én érdeklődve körbe néztem a többi démon között.

	Váratlan síron túli csend lett és megjelent Yoshiro s mögötte a mennyasszonya.

	Elkezdődőt a szertártartás. Sesshoumarut egy cseppet sem érdekelte, csak üres tekintettel nézte őket, ahogy Yoshiro belehazudja az arra szemébe, hogy mennyire szereti.

	Szertartás után még volt egy kis fogadás, vacsorával egybe kötve.

	Mindenki elment vissza a saját kis szobájába.

	Igazából senki nem beszélt velem, ott álltam Sesshoumaruval mint egy darab fatönk és néztük a sok ismeretlent. 

	Beleuntunk a várakozásba és elmentünk gratulálni az ifjú párnak. 

	Összenéztünk és úgy döntöttünk visszatérünk a szobánkba.

	Az valahogy kellemesebbnek hatot, mint a sok ismeretlen kint a kertbe.

	Már rég ránk esteledet, s végig sétáltunk a Sakura fasoron, ami tavasszal ragyogó rózsaszínbe szokót pompázni. Most élettelenek tűntek, csak a kopasz ágaik nyúltak az ég felé.

	Szobába érve levetem a kimonót és úgy döntöttem meglátogatom a kertbe lévő régi forrást.

	Sesshoumaru eljössz fürdeni?

	Értetlenül nézet rám.

	A forráshoz megyek, ahol már nagyon régen jártam.

	Később utánad megyek.

	Bólintottam egyet, és egy száll yukatába elindultam a forráshoz.

	Lesétáltam a lépcsőn,s onnan a hátsó kertbe mentem ahol még javába tartót az ünnepség.

	Mikor odaértem levetem magamról a yukatát, és belemártottam magam a gőzölgő forrás vízébe.

	Felüdülés volt számomra, ahogy átjárta minden porcikámat a forró víz.

	Apró neszt hallottam meg a távolból mi közbe elnyúlva egyé váltam a forrás vízével.

	Beleszimatoltam a levegőbe, s komor arckifejezéssel a nesz irányába fordítottam a fejem.

	Yoshiro gyere, elő tudom, hogy itt vagy!

	Bátyám előjött a fák mögül, és mereven nézet rám.

	A hold most meg világítva árnyékot vetet rá.

	Felálltam és forró vizes testemre magamra húztam a yukatát.

	Elmenni készültem, s még azt sem mondtam neki, viszlát.

	Utánam kiáltót.

	Heian!

	Várj egy pillanatra.

	Sajnálom, amit a szobába mondtam.

	Nem gondolod, már túl késő bocsánatot kérned kedves bátyám?

	Ott hagytam a gondolataival együtt.

	Visszafelé tartottam Sesshoumaruhoz, s bár kisé csalódót voltam, mert nem jött ki a forráshoz.

	Emelgetet férj uram meg jött. A távoli szelek elhozták nekem az illatát, s a kezébe ott volt egy vastagabb kimonó és a vállamra terítette.

	Ideje visszatérni Heina.

	Holnap reggel visszatérünk a nyugati határhoz.

	Nem mondtam semmit, mert kezdtem már elálmosodni,s alig vártam, hogy visszaérjünk a szállásunkra.

	Másnap reggel mikor felkeltünk, hamar készen álltunk a visszatérésre.

	Egyedül apámtól búcsúztam el.

	Az erkélyen állt, s nézte a kora reggeli napfelkeltét.

	Oda sétáltam hozzá és mellé álltam.

	Apa mennem kell.

	Megöleltem apát.

	Hiányozni fogsz nekem Heian.

	Tudom apa, de te is tudod,Sesshoumaruval mi összetartozunk.

	Igen tudom lányom.

	Kérhetek valamit apa?

	Neked bármit édes lányom.

	Tartsd rajta szemed Yoshiron.

	Apa bólintót, egyet és egy mosolyt küldőt felém.

	Egy csókot adtam az arcára és szép lassan eltávolodtam tőle.

	Heian elkísérlek a nagykapuig titeket, így biztos nem fog útközbe próbálkozni a bátyád.

	Együtt léptünk ki a hátsókertbe és az udvara érve eltűnt mellőlem.

	Felnéztem a nagykapura, ott állt, mint egy rendíthetetlen hadúr, kinek szemébe szomorúságot láttam.

	Míg el nem homályosodót alakja a nagykapu tornácán, addig szüntelen integetem neki.

	Nehéz szível hagytam itt, de tudtam ennek így kell lennie.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[12.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23768221&amp;nid=6173487</link><pubDate>2012-04-01 14:52:02</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	A múltárnya

	&nbsp;

	12.rész

	&nbsp;

	A macskák tikos szövetségese

	&nbsp;

	&nbsp;

	Valahol a nyugati tartomány legnyugatibb csücskébe egy hatalmas ódon kastély állt ahol egykor még Inu Taishou birodalmának fénykorába épült. 

	Ez volt Taishou egyik büszkesége fián kívül. 

	Most már csak egy letűnt birodalom egykori hírnöke. 

	Mióta a macskák tanyáznak benne az óta nem nézet rá Sesshoumaru. 

	Inkább választotta a vándor életmódot, mint hogy apja egykori birodalmáért harcoljon.

	Tán nem is volt rá esélye. 

	Gyermekeim sírása térítet magamhoz abból a rövid visszaemlékezésből, amit még a birodalom bukásának vége felé tapasztaltam meg.&nbsp; 

	Sesshoumaru pont akkor jött be a szobába, és hozta a karján a két csöppségünket. 

	Felém vette az irányát és mikor hozzám ért átadta őket. 

	Biztos éhesek vagytok mondtam Sesshoumarunak és ragaszkodó tekintettel rá néztem. 

	Kint a táj fagyos volt, ahogy az december közepéhez illik. 

	Minden honnan jégvirágok és hófehér havas táj köszöntőt. 

	Az ágyunkhoz mentem és leültem rá.&nbsp; 

	Sesshoumaru kimennél? 

	Miért kérdezte meg tőlem drágaságos férj uram. 

	Meg akarnám etetni a gyerekeket. 

	De ez téged mióta zavar Heian? 

	Mostantól,meg egyébként is zavart. 

	Látom, hogy sokszor kísértésbe ejted magad, utána meg szenvedsz, hogy vissza fogd a vágyaidat. 

	Sesshoumaru megértette az érveimet és sarkon fordult &#8211;úgy is van némi elintézni valóm. 

	Az ajtóhoz ment, kinyitotta és magára hagyta a feleségét a gyerekekkel egyűt. 

	Sesshoumaru lemasírozót az udvara és elkezdte keresni gnóm szolgáját. 

	Végül az istállóba bukkant rá ahogy ah-un karámjába húzza a lóbőrt.

	Yaken kellj fel! Kiabált rá Sesshoumaru. 

	Feladatom van a számodra ismét. 

	Yaken felpattant ah-un hátára és meg dörzsölte a szemét. 

	Sesshoumaru nagyúr boldogan teljesítek bár mit. 

	Közbe azt mormolta magába Yaken-nem vagyok álmos, ébren vagyok. 

	A felderítőim azt mondták, hogy a macska démonok készülnek valamire. 

	Neked az lesz a feladatod, hogy ezt kiderítsd. 

	De miért pont nekem nagyuram? 

	Mert én azt mondtam, és haragos tekintettel a szolgára nézet.

	Igen is nagyúr már is megyek nagyúr. 

	Kiment az istállóból Sesshoumaru és visszatért Heianhoz abba reménybe hogy tán már nem etet és így kettesbe, tölthet vele párórát. 

	Yaken elindult nagyútjára a macskák felé. 

	Folyton csak azt mondogatta, na, most végem ,biztos le fogok bukni. 

	Szerencsére, ah un elkísérte egy darabig, így nem kellet gyalog megtennie ezt a több száz kilométert, ami a macskák székhelye és Sesshoumaru titkos nyári székhelye között volt. 

	Mikor már nagyon közel voltak ah-un leereszkedet a földre. 

	Maradj itt ah-un.&nbsp; 

	Majd jövök.

	Yaken bevetette magát az erdő sűrűjébe. 

	Megpróbált elrejtőzni a fák takarásában. 

	Megérte várni, mert rövid időn belül megjelent két macska démon a párducok törzséből. 

	Egy magas nő egy nagydarab párduc személyébe. 

	Némi várakozás után elő jött az erdő sűrűjéből egy másik démon, termete magas volt. Világos lila haja, szeme szintén lila színbe tündökölt. Fél arcát egy maszk borította. Kezébe pedig egy bot volt minek tetején egy lila gömb alakú kristály fénylett.

	Yaken nagyon erősen koncentrált, hogy ki tudja hallgatni a beszélgetésüket. 

	Bizonyára Shishinki vagy az egykori nyugati nagyúr egyik ellensége.

	Igen az vagyok.

	Gondolom szívesen bosszút állnál annak a kutyának a fiain ezért szövetséget ajánlok neked.

	Mi hasznom van a szövetségből, ha egy hozzád hasonló démon ajánlja?

	Miért tán nem elégszel meg azzal, hogy bosszút ál hatsz a sérelmeidért?

	Pedig ahogy látom szépen ellátta a bajod. 

	Shisinki nem gondolkodót sokáig- Rendbe az egyezség megkötet.

	Mostantól szövetségesek vagyunk.

	A démon ott hagyta a két párduc démont, elvonult.

	Yaken továbbra is meglapult,bár a havas tájba nehéz volt elrejteni önmagát.

	Touran gyanúsan körbe kémlelt, mintha érezte volna a szagomat, de igyekeztem minél jobban meglapulni. 

	Gyere, bátyus menjünk.

	Elindultak ara abba az irányba ahonnan jöttek.

	Mikor tiszta lett a levegő Yaken előbújt búvóhelyéről, teljesen átfagyva.

	Elindult visszafelé, ah unhoz.

	Ah-un türelmesen várta, hogy megjelenjen Yaken.

	****

	&nbsp;

	Yaken visszatért nagyurához, aki a téli kert hófedte fáiba gyönyörködöt, s mikor megérezte szolgája közeledtét, az adót irányba tekintet,s kicsit összeszűkítet szemekkel várta, hogy meg jelenjen.

	Kis gnóm lélekszakadva rohant nagyurához, térdre roskadt és alázatosan bele kezdet gondolataiba.

	
		Nem teketóriáznak túl sokáig a macskák. 
	
		Már a szövetségesük is meg van. Némi boldogság ült ki Sesshoumaru arcán. 


	A háború már a küszöbön áll nyugati földekért csak idő kérdése,s hamarosan lángokba áll az egész nyugati tartomány.&nbsp; Sesshoumaru megfordult s ott hagyta a szolgáját, aki szó nélkül követe öt.

	Sesshoumaru nagyúr nem lenne jobb ha Rint inkább egy emberfaluba vinnénk?

	Ember faluba? Kérdezte vissza Sesshoumaru, s szeme sarkából a szolgára nézet. 

	Ez nekem is eszembe jutott a minap. 

	Rendbe Yaken, ez megint a te feladatod lesz. Ah, un, hátán majd elviszed, tavasszal.

	Tavasznál előbb nem hiszem, hogy elkezdődnek az első hadjáratok nyugat felé.

	Nyugodtan át telelhet itt a mi falaink között.

	Yaken prüszkölt egy kettőt, s nagyúrára nézet.

	Ha nem bánja Sesshoumaru nagyúr elmennék.

	Menj, most nincs rád szükségem. 

	S a kisgnóm elillant a palota felé, hogy gyorsan felmelegedjen.

	Sesshoumaru visszasétált a palota fali közé s, már kedvese szobája felé haladt, mikor egy ismerős hangot halott meg Heian szobájából. 

	Keleti nagyúr fia volt az, s vidáman nevetgélt Heianal.

	Sesshoumaru a tolóajtóhoz sietet, s vad indulattal széttárta az ajtót.

	Te meg mit keresel itt?

	Förmedt rá Sesshoumaru, Yoshirora.

	Ne aggódj, csak egy meghívót adtam át a húgomnak.

	Miféle meghívót? 

	Kérdezte vissza Sesshoumaru, kisé összeszűkítet szemekkel.

	Az esküvőmre, ami kéthét múlva lesz.

	Nyugodj meg Sesshoumaru. 

	Mondtam neki kisé nyugodt hangon, s a tekintetem felé siklót.

	Akkor itt se vagyok. 

	Mondta nekünk Yoshiro, s az tolóajtóhoz, sietet, s kitárta. 

	Amilyen csendesen jött olyan csendbe el is illant. 

	Az erkélyhez sietem, s még láttam, ahogy bátyám elhagyja a palota falait.

	Sesshoumarura visszatekintem az erkélyről. 

	Látszót rajta a féltékenység, de valami azt súgta nekem, hogy féltékenysége oktalan.

	Odasétáltam mellé, s lágyan megsimogattam az arcát.

	Tudod, hogy oktalanul nézel rám vádolt tekintettel, s te is tudod, hogy már nem érez irántam semmit.

	Mondtam neki olyan nyugodt hangnembe, még egy szikra dühöt sem tápláltam magamba féltékeny tekintetét látva. 

	Nem vagyok ebe olyan biztos Heian.

	Most hagyjuk ezt a témát.

	Kinéztem a palota ablakain, a fákat beborította a téli jég világ,s egy tapodtat&nbsp; sem mozdult.

	Mintha megállt volna az idő folyton forgó kereke.

	Csak fiaink fejlődése jelezte azt, hogy az idő sosem áll meg, ha nem folyamatosan folyik, mi közbe filozofálgattam, addig Sesshoumaru eltűnt valahova, s kis idő elteltével visszatért hozzám, egy halom irattal.

	Leült az asztalhoz, s neki állt a felhalmozódó írat kötegek megírásához.

	Odasétáltam hozzá, s leültem velem szembe.

	Szeme az asztal lapjára terelődőt, s azon járt a fejem, hogy vajon minek is ültem ide le mikor úgy sem tudok hasznossá válni férj uram számára. 

	Egy nő toporgót az ajtó előtt a dadus volt, aki néha vigyázót a gyerekeinkre. 

	Bebocsájtást kért tőlünk.

	Nagyuram bejöhetek?

	Kérdezte az ajtó mögül a legnagyobb alázattal.

	Igen.

	Jött Sesshoumaru ajkából az egyszerű válasz.

	Dadus kinyitotta a tolóajtót,s az úrnőhöz sietet.

	Itt az etetés ideje úrnőm, mi közbe mindvégig a padlót nézte a dadus,s közbe &nbsp;alázattal teli tekintete Sesshoumarura terelődőt. Kérem, nagyuram ne haragudjon tiszteletlenségem miatt, amiért nem köszöntöttem nagyuramat. 

	Nem haragszok dadus,de most távoz, az úrnővel négyszemközt kívánok beszélni. 

	Igen is nagyuram.

	Dadus elindult az ajtóhoz, kinyitotta, aztán visszazárta, s eltűnt mögötte.

	Sesshoumaru felállt az asztal mögül,s magával rántót,az erkély felé.

	Kimentünk,és egymással farkas szemet nézve,meg simogattam arcát.

	Nem szólt semmit, csak közelítet egymáshoz ajkunk s egy szenvedéllyel teli csókba összeforrt.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Folytatása következik.

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[4.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29297206&amp;nid=5301527</link><pubDate>2009-10-31 18:26:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[4. fejezet: Gaho híre



&#160;



A szívverésem, ha lehet, még gyorsabb lett, nem akartam elhinni, hogy nem álmodom. A szél belekapott a hajamba, a Napot szürke felhők takarták el. És még mindig nem hittem el: ez a valóság. - Nicsak, nicsak. Egy halandó lány&#8230; hát te meg mit keresel errefelé&#8230; egyedül? &#8211; a hangjától még a vér is megfagyott bennem. Nem az a furcsa, kissé bizsergető érzés volt, mint amikor Youkai- sama beszélt, bár az ő hangszíne is hasonló volt. - Nem vagyok egyedül! &#8211; ravasz vigyorra húzta a száját és egy lépést tett felém. Hátam mögé pillantottam, de tudtam, hogyha meghátrálok, akkor onnantól vesztettem. Biztos voltam benne, hogy abban az esetben azt hinné, sikerült megfélemlítenie és nyert ügye van&#8230; már így is rettegtem, de nem mutattam ki. Ez egy belső parancs volt, aminek jobbnak láttam engedelmeskedni. - Ó, de úgy látom a társad nincs a közelben. &#8211; a levegőbe szimatolt, és az eddigi gyanúm beigazolódott: egy démonnal állok szemben. Bár nem tudtam róluk sokat, de hasonló jegyeket fedeztem fel rajta, mint a megmentőmön: hegyes fülek, méregcsíkok az arcon&#8230; csodálom, hogy valaha is kételkedtem szellemvalójában. - De valahol itt van&#8230; valahol. &#8211; tettem hozzá, halkan, de valószínűleg érezte a kételyt hangomban. - Akkor bizonyára nem fogja bánni, ha mi egy kicsit elszórakozunk, nem? &#8211; hirtelen akkora undort éreztem, mint még soha életemben. &#8222;Mit képzel ez magáról?&#8221; - Szerintem nagyon is bánni fogja! &#8211; bátorodtam fel, amitől látszólag még ő is meglepődött. - Nahát, de felvágták a nyelved, halandó! Mondd csak, nem tudod, hogy a démonok az ősi ellenségeid? A véredre szomjaznak, mert te nem tartozol közéjük. &#8211; Közelebb lépett és elkapta a karomat, majd egy kicsit elfordította, így közelről láttam az arcát&#8230; túl közelről. Szó sincs arról, hogy esetleg ronda lett volna&#8230; nem! Épp ellenkezőleg, ámbár az arcának nemes vonásai egy cseppet sem hasonlítottak viselkedésének stílusához! &#8211; Azt hiszem, hogy túl gyenge lennél a rizsföldekre&#8230; inkább házi rabszolgának tudnálak elképzelni. Lássuk csak, hogy elég csinos vagy-e! &#8211; azzal a karmával széthasította a kimonóm alját, egészen a combon tövéig. Lenéztem, majd láttam, ahogy vékony sávban a szivárogni kezd vérem. Gyilkos tekintettel pillantottam rá, ő pedig vállat vont. &#8211; Rendben, azt hiszem, megfelelsz. Most pedig velem jössz! &#8211; ezzel elkezdett ráncigálni, én pedig minden erőmmel megpróbáltam a másik irányba menni, közben sikoltoztam, reméltem, hogy valaki meghallja&#8230; - Engedj el! Ostoba szellem! Hallod? Eressz már? - Ahogy óhajtod! &#8211; vicsorgott és valóban: elengedett, így hatalmas lendülettel a földre estem. - Jaj sajnálom, remélem, hogy nem fájt. Bocsáss meg, kisasszony! &#8211; felrántott a talajról úgy, hogy teljesen beleszédültem. &#8211; Most pedig elindulunk, nem akarom vesztegetni a drága időmet. Minden erőfeszítésed hasztalan, hisz a palotába szolgálók kellenek. - Palotába? Engem aztán el nem viszel semmilyen palotába! Hallod? - Elég! Nem szoktam nőket bántatni, de lehet, hogy most kivételt teszek! Hagyd már abba a rikácsolást! Nem hallottam még senkit, akinek ilyen kibírhatatlan lett volna a hangja! - Ebben egyetértek! &#8211; lépett elő az, akinek jelenlétére a legjobban vártam. - Youkai- sama! Segíts! &#8211; figyelmen kívül hagytam ez előző megjegyzését. - Ha, te meg mit akarsz itt? &#8211; szólt barátságtalanul a másik démon. - Megmondtam, hogy nem vagyok egyedül! &#8211; kiáltottam fenyegetően, mire ismét a földre zuhantam. - Csendet, halandó! &#8211; a keze még mindig a levegőben volt, majd miután egy gyűlölködő pillantást vetett rám ellenfele felé fordult. Jobbnak láttam meglapulni, amíg elcsendesednek a dolgok&#8230; legalábbis amíg Youkai- sama végez vele&#8230; biztos voltam benne, hogy ekkora erővel nem állíthatja meg senki. &#8222;Vagy inkább reméltem?&#8221; &#8211; Szóval, ha azért jöttél, hogy ezt a fruskát magaddal vidd &#8211; &#8222;Fruska??? Micsoda? Otromba, faragatlan szellem! Hogy mer ilyet mondani rám?&#8221; &#8211; Akkor sajnos ki kell hogy ábrándítsalak. Velem jön a csodálatos Északi területekre, ahol Dayu- sama bizonyosan különleges fogadtatásban részesíti majd. &#8211; kaján vigyor ült ki az arcára, amitől még inkább megriadtam, hiszen&#8230; &#8222;Ilyet láttam Youkai- samaén a múltkor&#8230;&#8221; - Sajnos bármennyire is szeretnék megszabadulni tőle, nem engedhetem meg. &#8211; a hangjában mélységes nyugalom ült, amitől egy kicsit én is jobban éreztem magam. A látásom is kezdett teljesen visszatérni, a légzésem pedig ismét normálisnak mondhatóvá vált. - Meg akarsz halni, kölyök? &#8211; szólt fenyegetően, én pedig elképedtem: &#8222;Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom hallani: kölyök&#8230; még hogy ő?&#8221; - Nem, és távol állok a haláltól, biztosíthatlak. Te viszont nemsoká megízlelheted a karmaimat! Még kapsz egy esélyt, ha eltakarodsz az utunkból. - Ne nevettess, ha egy ujjal is hozzám érsz, é&#8230; - nem tudta befejezni, mert a mérgező karmok támadása elől épphogy csak el tudott ugrani&#8230; - Gyors vagy kölyök, bizonyára erős szellem az apád. &#8211; azzal egy pirosas lángcsóvát küldött felé&#8230; nemsokára eléri&#8230; - Youkai- sama! &#8211; Kiáltottam fel rémülten, hiszen az a vörös fény&#8230; de ő csak mosolygott&#8230; lehunytam a szememet, nem akartam látni&#8230; - Hogy? Ááágh&#8230; - hallottam egy férfi hangjának elhalását, majd köhögést. &#8211; Nemde? Erős démon, éppen ezért nem értem: mi szükséged erre az emberre? &#8211; tápászkodott fel a földről&#8230; az ellenségünk. Nem tudom, hogyan, de Youkai- sama kikerülte a csapását. - Semmi közöd ahhoz, hogy mit fogok vele tenni. - Ha asszonyt akarsz, válassz démont, de ezt add át nekem! &#8211; Azzal egymásnak estek&#8230; pontosabban a katanaikkal egymást próbálták legyőzni. Minden ütközésükkor hatalmas csattanás hallatszott, a következő pillanatban pedig a fegyverek egymásnak feszültek. - Mi szükséged rá, hisz nem te mondtad, hogy csak egy ember? &#8211; ismét elengedték egymást, szemben álltak és mélyeket lélegeztek. - Ez a lány az északi területekről jött, tehát semmi köze hozzá egy piszkos nyugatinak. Az új vezér minden embert szolgasorba taszít. Azok a férfiak, kiknek fizikai állapotuk kiváló, azok lesznek a katonák. Akik erősek, de képtelenség harcra képezni őket, vagy túl alacsony származásúak&#8230; vagy idősek: a rizsföldeken fognak robotolni. &#8211; kegyetlenül vigyorgott. &#8211; A szép, fiatal lányok pedig vezérünk személyi rabszolgái lesznek. &#8211; Mindannyian tudtuk, hogy ez mit jelent&#8230; - Azt már nem! &#8211; pattantam fel - Soha! Inkább élek Nyugaton, távol az otthonomtól, mintsem hogy annak a férfinak az ágyasa legyek! &#8211; kiáltottam magamból kikelve, közben elmúlt minden félelmem&#8230; a dühtől észre sem vettem, hogy mit művelek; az életemmel játszottam. - Ahogy akarod, a katonákhoz is beoszthatunk. &#8211; még jobban mosolygott. &#8211; Vagy netalán a rizsföldekre vágysz? Akárhogy is, az Északi területek urát fogod szolgálni! &#8211; sokkal parancsolóbb lett a hangszíne. - Nem! Előbb halok meg! - Megoldható lenne, de sajnos a parancs szerint élve kellesz. - Miért pont én? &#8211; halt el a hangom. - Mert te vagy az egyetlen, aki megszökött. Mondd meg őszintén, tudtál valamit a tervünkről? Hogy átvesszük a hatalmat? - Semmi közöm a ti kis játékaitokhoz! Engem csak a saját környezetem érdekel! &#8211; &#8222;A családom&#8230; Ha ez igaz, akkor a nővéreim a palotában vannak, édesanyám és édesapám a földeken, a bátyjaim pedig az északi zászló alatt szolgálnak? És mi van Yumi- val? &#8221; &#8211; A gyerekek&#8230; a kislányok hová kerültek? - Nagyrész a földekre a szüleikkel. &#8211; &#8222;Azt hittem, hogy ott helyben megfojtom&#8230; az összes szerettem&#8230; mind-mind valahol&#8230; szenved.&#8221; - Akkor&#8230; vidd el az üzenetemet! Amíg lélegzem&#8230; nem leszek senki alárendeltje! - Csak az a baj, hogy nem te döntöd el! - De igen. &#8211; szólt közbe a megmentőm. &#8211; És ha még egyszer átléped a határt, akkor meghalsz, erről én magam gondoskodom. &#8211; lépett elém védelmezően, így sokkal erősebbnek éreztem magamat. - Mit beszélsz? - Ha hozzá mersz érni, akkor véged van. - Csak nem megfenyegettél? &#8211; szűkítette össze a szemeit. - De. Pontosan, és ez nem üres ígéret. Tartsd magad távol tőle. - Hé, Gaho! Gyere már! Mi van, nem bírsz el egyedül a lánnyal? &#8211; kiáltott valaki a távolból. Gaho hátranézett, majd rám&#8230; de én álltam a tekintetét, nem hunyászkodtam meg előtte. - Még találkozunk, Saeko! És veled is&#8230; - azzal felugrott és az egyik fa lombjában eltűnt. Diadalmasan néztem társamra (végülis az, nem?) aki kicsit fáradnak tűnt, ettől elmosolyodtam. - Köszönöm neked. &#8211; ekkor hirtelen eszembe jutott, amit az a Gaho mondott. &#8211; Szerinted igaz? - Hallottam már erről a Dayu- ról, éppen ezért azt kell mondanom, hogy valószínűleg igazat mondott. &#8211; látta, hogy a szememben könnyek gyűlnek&#8230; nem is csoda, számomra a családomon kívül nem létezett más. &#8211; És mi lesz? Tényleg eljössz Nyugatra? &#8211; meglepődtem&#8230; &#8222;Elmehetek&#8221;. - Nem tudom&#8230; nem hagyhatom cserben őket. - Egyedül kevés vagy egy egész hadsereg ellen! - Akkor gyere velem! Igen, te erős vagy! Le tudod győzni őket. &#8211; elfordult tőlem és elindult, de most én ragadtam meg a karját és mélyen a szemeibe néztem. &#8211; Kérlek&#8230; csak rád számíthatok. &#8211; És mennyire igaz volt&#8230; ő volt az egyetlen lény, akiben&#8230; megbíztam, vagy talán csak nem volt más választásom? Igen, talán csak bízni akartam benne. - Nézd, nekem vissza kell mennem Nyugatra. - Értem. &#8211; engedtem el. Ekkor álmaim és reményeim tükre apró szilánkokra tört szét és hullott le a porba. - De utána visszafoglaljuk Északot. &#8211; folytatta. Nem hittem a fülemnek: Tényleg ezt mondta? - Arigatou! Arigatou! Domo Arigatou Youkai- sama! &#8211; ugrottam a nyakába. Fogalmam sincs, hogy miért tettem&#8230; de annyira hálás voltam neki! Szorosan átöleltem, ő pedig a hátamra tette a kezét. A hűvös szél átjárta az egész környéket, a Nap pedig erősen ragyogott a táj felett. Annyi kétely és félelem gyűlt bennem össze, de nem számított&#8230; a közelemben volt az, akire az életemet is rábíztam volna. 



]]></encoded></item><item><title><![CDATA[3.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29297206&amp;nid=5301525</link><pubDate>2009-10-31 18:25:31</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[3. fejezet: A rabszolgaság árnya



&#160;



Lassan nyitottam ki a szemeimet, remélve, hogy minden, ami történt csupán egy illúzió, egy kósza árny volt&#8230; a fiú, akit nem tudtam kitörölni az emlékezetemből csupán egy álom. Nyújtóztam egyet még fekvő helyzetben, majd hirtelen erősen a fejembe nyilallt az a hatalmas, kínzó fájdalom, melyet már évek óta nem éreztem. Felültem, majd ismét megpillantottam a jelét annak, hogy minden valóság: a seb, amely a hasamon tátongott ismét felszakadt. A kötést ismét a vérem áztatta át, ekkor valaki mellém ült. Hátrahőköltem, túl hirtelen jött, majd rájöttem, hogy ki is ő&#8230; A következő pillanatban már két erő harcolt bennem: a félelem és a kíváncsiság. Egyáltalán bízhatok-e benne? Ki tudja, hogy mit tervez&#8230; de ki fog rájönni, ha nem én? Különben is&#8230; nemsokára hazamegyek és elfelejtem ezt az egész esetet&#8230; de&#8230; - Jó reggelt! &#8211; suttogtam neki. Erre ő felém fordult és ismét megpillantottam azt a különleges, aranyló tekintetet, ami miatt úgy éreztem, hogy semmi baj sem történhet velem. - Neked is, Seako. Hogy vagy? &#8211; félve a kötésre néztem, majd összébb húztam kimonómat. - Soha jobban. &#8211; nyögtem ki végül. - Hadd segítsek. &#8211; furcsán néztem a fiúra, aki teljes komolysággal nézett rám, mintha nem is értené, hogy az a sérülés milyen rossz helyen van&#8230; nem igazán akartam, hogy&#8230; - Vagy talán inkább el szeretnéd fertőzni? &#8211; mint a villám csapott belém a felismerés, hogy valóban nem. - Nem&#8230; - Nagyon helyes. Akkor maradj így, ülj egyenesen. &#8211; engedelmesen kihúztam magam, majd csak annyit láttam, hogy közelebb ül hozzám. Lehunytam a szemeimet&#8230; amolyan reflex volt, nem tudnám igazán megmagyarázni. &#8222;Hogy lehetek ilyen ostoba?&#8221; Tettem fel magamnak a jól ismert kérdést. Mindent éreztem&#8230; ahogy ismét szétnyílt a kimonóm, ahogy lekerült a régi kötés, és ahogy kimosta a sebet. Mikor ismét feleszméltem, már szinte kész volt, ekkor észrevette, hogy figyelem. Kissé elfordítottam a fejemet&#8230; &#8222;Megint elpirultam? Jaj ne&#8230;&#8221; Visszanéztem, és csak annyit láttam, hogy nagyon mosolyog&#8230; &#8222;Ez a&#8230;&#8221; &#8211; Készen vagyok, de vigyázz jobban. &#8211; szólt kissé szigorú hangon. - Igen&#8230; köszönöm&#8230; - elgondolkoztam egy kicsit: én még a nevét sem tudom&#8230; - Megmondanád végre, hogy kinek mondhatok köszönetet? &#8211; húztam fel a szemöldököm. Egy ideig szemrehányóan nézett rám, majd felpattant a helyéről. Összehúztam a ruhámat és érdeklődve pillantottam rá. - Induljunk. &#8211; adta ki az utasítást, meg is tette az első lépést&#8230; de rossz irányba. - Ööö&#8230; már megbocsáss, Youkai- sama, - &#8222;Milyen találó névre bukkantam&#8221; nagyon büszke voltam az új szerzeményemre, ezért elhatároztam, hogy addig így hívom, míg be nem mutatkozik&#8230; - de Észak amarra van! &#8211; mutattam kezemmel a helyes ösvény felé. - Seako, ne felejtsd el, hogy kivel beszélsz. &#8211; &#8222;Hogy mi? De el van telve magától&#8221; - De Észak akkor is&#8230; - elkapta a kezemet és felsőbbrendűen nézett rám. - Igen, arra van, de tudok egy rövidebb utat. &#8211; egy ravasz mosoly bujkált a szája szélén, amitől ismételten kirázott a hideg. - Milyen? Youkai- sama, ugye nem valami&#8230; ugye nem tervezel semmit? &#8211; kételkedő pillantást vetettem rá, erre ő elengedett. - Nem ártana&#8230; - Indulni? Hát nem&#8230; - a fának támaszkodtam, úgy tudtam lábra állni. &#8211; Nem jössz? &#8211; szóltam, miután pár határozatlan lépést tettem. Háttal voltam, így fogalmam sem volt, mit művelhet&#8230; talán gondolkozott? Nem hitte, hogy képes vagyok otthagyni? Miközben a lehetséges variációk között kutakodtam, jöttem rá, hogy már legalább öt perce csendesen követ engem&#8230; nekem pedig fogalmam sem volt, merre tartok. Megtorpantam és könyörgő szemekkel felé fordultam. - Igen, Seako- chan? &#8211; Máig nem értem, hogy hirtelen miért kezdett el becézgetni. - Öh&#8230; Youkai- sama&#8230; - suttogtam, szerencsére démon lévén kivételes volt a hallása &#8211; Megmondanád, hogy merre kell menni? - Azt hittem, hogy tudod, Saeko. - Persze, hogy tudom! Csak&#8230; - Csak mi? - Csupán kíváncsi voltam, hogy te tudod-e. Erre! &#8211; nos igen&#8230; ezzel is bebizonyítottam, hogy a makacsságom miatt sok őrültségre képes vagyok, még arra is, hogy elinduljak &#8211; mint később kiderült &#8211; Kelet felé. Vigyorogva figyelte ügyetlenkedésemet, hogy minden lépésnél jobbra-balra pillantgattam. &#8211; Jól szórakozol? &#8211; sandítottam felé. - Roppantul. &#8211; vigyorodott el még jobban &#8211; Nem láttam még egyetlen ilyen szánalmas halandót sem. - Láttál már egyáltalán embereket, Youkai- sama? &#8211; látszott, hogy ha halandót ugyan igen, de még egy ilyen &#8222;szemtelen fruskát&#8221; egyet sem&#8230; - Ne légy nevetséges. - Vagyis nem? &#8211; folytattam a fiú kikérdezését&#8230; be kell vallanom, nagyon élveztem, ahogy egyre idegesebb lett&#8230; - Ha nem láttam volna&#8230; az azt jelentené, hogy nem jelent problémát egyikkel sem végezni, hiszen nem köt semmilyen érzelmi szál hozzájuk. &#8211; a karmait nézegette, amik körül hirtelen zöldes derengés támadt. Bár nagyon megijedtem, csodálatosnak találtam azt a fényt&#8230; hűvös, mégis annyira élettel teli volt&#8230; akárcsak az a fiú. &#8211; Szóval&#8230; mit gondolsz? - Én&#8230; én&#8230; - suttogtam riadtan, mikor a torkomnál éreztem karmai élességét. Egy fának támasztottam a hátam, nem tudtam hová menni, sem hátrébb, sem előrébb&#8230; semerre&#8230; Szélesen mosolygott- inkább azt mondanám, hogy vicsorgott- rám, éreztem, ahogy a szívverésem egyre gyorsul. - Csodálatos véletlen&#8230; csak nem a Nyugat örököséhez van szerencsém? &#8211; szólalt meg a háttérben egy magas női hang. A démon felnézett és egy vékony, fehér hajú lányra lett figyelmes, aki a szemközti fáról figyelt. - Seiya&#8230; - suttogta a fiú egykedvűen, mire a másik leugrott és puha mozdulattal földet ért. Már színes foltokat láttam, egyre inkább levegő fogytán voltam. - Youkai- sa&#8230; - nyögtem ki, erre ő rám pillantott, majd a számomra ismeretlen személy felé fordult. Elemelte a kezét, így a földre estem, meg sem nézve, hogy vagyok. A Seiya nevezetű nőszemély odasétált hozzá, közben ezt mondta: - Ugyan, a világért sem szeretném, ha miattam életben hagynál egy halandót. &#8211; szemben volt vele, úgy ölelte át a szellemet. &#8222;A kis&#8230;&#8221; - Nem ölöm meg&#8230; még. Jó lesz rabszolgának. &#8211; &#8222;Rabszolga? Mit képzel ez&#8230; mégis minden youkai egy aljas, önző&#8230;&#8221; - Ahogy jónak látod&#8230; mikor jössz? - Egy darabig még itt maradok. Pár hét és visszatérek a nyugati palotába. - És aztán egybekelünk! &#8211; kiáltotta kitörő lelkesedéssel Seiya. - Ahogy mondod. &#8211; Az én Youkai- samám hangja nem volt annyira meggyőző és lelkes&#8230; - Akkor megyek, ég veled, kedvesem! &#8211; integetett, azzal fényes, sárgás gömbbé változott. Nagyon különösnek találtam, bár ebben a világban, ahová csöppentem, már semmin sem lepődtem meg. Gyilkos tekintettel néztem a megmentőmre, aki mintha mi sem történt volna velem nézett a nő után. - Rabszolga? &#8211; végre felém fordult, nem is értette, min vagyok felháborodva. - Mi másra számítottál? &#8211; azzal finoman felhúzott a földről. - Egészen másra. &#8211; szóltam sértődötten, majd elfordultam tőle. Annyit éreztem, hogy egy hűsítő kéz megragadott és magához húzott. Mélyet sóhajtottam&#8230; &#8222;már megint&#8221; &#8211; Kérlek, Youkai- sama&#8230; ne játsszuk el ugyanazt, mint tegnap. - Játszani? - Az előbb még azt a nőt ölelgetted, most meg megint engem? Azt mondtad, hogy hazakísérsz, nem azt, hogy rabszolgává teszel! &#8211; kiabáltam magamból kikelve, közben az öklömmel a vállait ütögettem. A hangom egyre elhalkult, a végén egy forró könnycsepp gördült le az arcomon. A szellem nem tudta, hogy mit tehetne&#8230; ott volt egy halandó, ősi ellensége a fajtájának és a karjaiban sírt&#8230; miatta. Rám nézett majd elengedte a derekamat és átölelt&#8230; egy embert. Nem értettem, hogy mi történik, azt gondoltam, hogy már megint valami cselen töri a fejét&#8230; de nem. Sokáig álltunk így, mikorra rájöttem, hogy&#8230; meg akar nyugtatni. Valamiért annyira jó érzéssel töltötte el a szívemet, hogy ott vagyok vele. Sosem éreztem még ahhoz foghatót. - Ne légy féltékeny. &#8211; hirtelen fogalmam sem volt, hogy miről beszélt. Mikor felidéztem magamban az előbbi beszélgetést és azt, amit annyira felelőtlenül mondtam. Nem tehettem róla, mérges voltam&#8230; rá és arra a Seiyára&#8230; már a kezdetektől fogva előítéleteim voltak iránta. Kibújtam az ölelő karok szorításából és belenéztem abba a magával ragadó, aranysárga szempárba. - Féltékeny? Azt hitted, hogy azért mondom? Ugyan, ne légy nevetséges, Youkai- sama! Azért vagyok ilyen dühös, mert azt ígérted, hogy hazaviszel! - Akkor parancsolj! Induljunk! &#8211; azzal megfordult és elindult, ám olyan tempót diktált, amit egyszerűen nem tudtam tartani. Rohantam, ám ő mindig legalább három lépéssel előttem járt. Nem voltam hozzászokva a futáshoz, hiszen sohasem hagytam el a szülői házat&#8230; legalábbis annak közvetlen környezetét. Csupán Yuuichi- sama vitt el néha, mint az akkori legkisebb gyermekét, hogy lássam, mi is van idekinn. Érdekes, nem is emlékszem semmire, de az a táj&#8230; mármint ahol este voltam, nagyon ismerősnek tűnt. Amíg ezen merengtem, legalább nem figyeltem arra, hogy már a végkimerültség határán vagyok. Szaporán szedtem a lábaimat, de már szinte teljesen elvesztettem a szemem elől Youkai- samát. Már nem voltam képes egyetlen lépést sem megtenni, nem is éreztem semmit, egyszerűen térdre rogytam, és levegő után kapkodtam. A szívem hevesen vert, a tüdőm egyre csak a tiszta oxigén után vágyakozott. A fák között hirtelen egy árnyék futott végig&#8230; újra és újra. Azt hittem, hogy ez ugyanolyan, mint amikor a sárga foltokat láttam, gondoltam, hogy ez is a kimerültség jele. De mekkorát tévedtem! Feltápászkodtam és amilyen hangosan csak tudtam, kiabálni kezdtem. - Youkai- sama, ez nem vicces! Gyere már elő&#8230; nem bírom ezt az iramot! &#8211; ekkor a fekete árny megállt, majd előttem termett. Nagyon megijedtem, hiszem akivel szemben találtam magam, az biztosan nem az volt, akit vártam&#8230; 



]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Magyarul]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=30651865&amp;nid=5244474</link><pubDate>2009-09-20 15:30:37</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[

Sesshoumaru-Gou=Sors



A végtelen égen keresztül a felhők játékosan lebegnek

A vándorlás mindig megszabadit egy visszatérő álomtól

Amíg mihelyst az eső véget ér

Békésen tudok aludni

Annyira sok az idő, igen, nem baj hogy oly gyorsan telik

Felemelem a pengémet a fejem fölött

Számtalan álmot sebesítettek meg

Összefoltozódott vörössel a föld

A bosszú valahogy üres

És megszégyenít egy híres agyarat

Nem tudsz a karma elől elmenekülni

A csönd, ami fénylik az éjszakán keresztül, az izzás

Esni a teliholdból állandóan pislákol

Még egy mozdulatlan szív is

Egy hiányoló tökéletlenségről

Nahát, oh ez miért tudott lenni

Az ok ezt a szívet mozgatják

Mi&#160;ennek a küzdelemnek&#160;a célja

Megszégyenítő egy sérült agyar

Nem tudsz a végzet elől elmenekülni

Egy olyan név, ami meghatároz egy másik sorsot

, Bár &#160;ugyanannak az apának a vére

Egy olyan múló élet

  

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[11.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23768221&amp;nid=5186332</link><pubDate>2009-08-15 21:02:14</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	


	&nbsp;

	


	&nbsp;

	


	&nbsp;

	


	&nbsp;

	
	
	
	
	

	&nbsp;A múlt árnya 11.rész

	Boldog pillanat a gyülésen.

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	Egy száraz borús őszi napon kisétáltam az erkélyre és üresen tekintetem a messzeségbe.

	&nbsp;

	

	Milyen gyorsan eltelt a nyár és ez alatt a palota bennépesedett szolgákkal.

	Sesshoumaru nem volt itthon fontos ügybe hívták el keletre.

	Nagyon hiányzót nekem pedig csak pár órája ment el és ismét úrá lett rajtam a magány.

	Ha itt van, velem vagy a közelembe nem érzem az egyedüllétet&nbsp; és a fiai sem,mert&nbsp; sokszor jelzik nekem..hé, anya ne légy már ilyen szomorú..mink is azok leszünk. ekor mindig elmosolyodok és vidámabb leszek. a teraszra most nem volt kedvem lemeni. helyette az erkélyen gubasztotam és magamba fordulva visszatekintetem ara párhónapra, amit eddig itt töltöttünk.

	***

	Már beletelt néhány hónapba hogy ideköltöztünk,teljes titokba a nekok tudta nélkül.

	mint mindig most is emlékek sokasága járta át a fejem azokból az ídőkből mikor még&nbsp; Sesshoumaruval gyerekek voltunk,és önfeledten játszotunk kint az udvaron..bár sesshoumaruvall sosem volt egyszerű játszani. mindig olyan komor volt mint aki a világ összes gondját a válára vete volna.&nbsp;&nbsp; ezért sok esetbe inkább&nbsp; csak az erdőt jártuk,és nem értetem hogy miért. 

	bejöt a szobába és szomorú tekintettel rám nézet.&nbsp; egy levelet tartot kezébe&nbsp; amit keletről kapot hiroshi nagyúrtól.&nbsp; a levélre néztem,-Mi áll bened ? kérdeztem kiváncsian sesshoumarut.&nbsp; 

	átnyujtota nekem a levelet és figyelmesen elkeztem olvasni.

	Mikor végére értem,érthetővév ált számomra hogy&nbsp; apám háborut&nbsp; kezdeményez a nekokal.

	ebe sesshoumarunak is nagy szerepet szán mint jővőbeli úralkodo.ezért elhivta&nbsp;&nbsp; keletre,s neki mennie kellet bár nem volt hozzá túl nagy affinitása.&nbsp;&nbsp; gondoltam egyet és ágyunkhoz léptem. lefeküdtem rá..mert a fiuk elálmositotak.közbe sesshoumarut figyeltem.menj,ha mened kell.

	
		rendbe megyek,de elöte még hagy szívjam be édes illatod ami csak úgy árad belöled..a youkai is odamnet az ágyhoz és lefeküt heian mellé. átkarolta a derekát. mikor indulsz?&nbsp; este. akor&nbsp; már az éjjelt nem itt töltöd. nem .sesshoumaru felé fordultam meg simogatam az arcát. akor ezt a napot&nbsp; töltsük együt. te és én. bele egyezöen&nbsp; bolintot és egy csokot nyomot a számra. elmélázva gyönyörködtünk egymásba és belefeldkezve egymás tekintetébe&nbsp; kutakodtam sesshoumaru szívébe.&nbsp; egyszer csak szét nyilit &nbsp;a tólóajtó és belépet rajta rin. tekintete sesshoumarua és Heianra szegezödöt. Sesshoumaru nagyúr nem látad yakent??meg igérte nekem hogy játszik velem,és most sehol nem találom.&nbsp; sesshoumaru mérgesen rinre nézet. oh elnézésedet kérem nagyúram nem akartam zavarni. Heian rinre tekintet aztán pedig Sesshoumarura. kérlek ne haragudj rinre nem akart rosszat.&nbsp; 
	
		Heian tekintete ismét vissza fordult rinére.
	
		-De sajnos nem tudjuk hogy yaken mere van. 
	
		Ekkor az ajtó kivágáodot és bejött rajta a kis gnóm a kétfejű botjával.&nbsp; 
	
		Na végre hogy megtaláltalak te ostoba lány hol voltál? kérdezte yaken fenhangon a kislánytól.&nbsp; hát yaken mestert kerestem. 
	
		rendbe akor menjünk mielöt a nagyúr megfojt engem. Gyorsan meghajoltak a nagyúr elöt és&nbsp; a kis gnóm elillant rinel együt.


	&nbsp;-Végre ketesbe .&nbsp; szakadt ki sesshoumaruból a megkönnyebült sóhaj és még közeleb bújt heianhoz.az elkövetekezendő párórát azal töltöték hogy szerelmes szavakat mormoltak egymás fülébe és közbe valahogy Sesshoumaru keze egyre inkább lejebb csúszot ,és becsusztata heian köntöse alá. Szerelmesen a szemeibe nézet. óránkon keresztül csak simogata kedvesét. Tudta hogy nem veheti birtokba testét mert már nem lehet. Annyira elöre haladot áldot álapotba volt Heian hogy bár mikor megindulhatot nála a szülés. Bár eröl egyikük sem akart teljes mértékbe tudomást venni.&nbsp; Az este hamar eljött és feljötek az első csillagok az égre. Sesshoumaru felált az ágyról és kinézet az erkélyre. A hold sápadtan nézet rá vissza ,és elnyüt arcal visszanézet heianra. 

	Itt az ídő menem kell.&nbsp; 

	rendbe menjéll sesshoumaru,ha mened kell.

	Mi legyen a gyermekeink neve, ha világra jönnek, mielőtt visszatérnél ide a nyugati határhoz?

	Kiyori és Akiro . 

	Aztán adót egy csókot asszonyának és kinyitván a tolóajtót kisétált rajta. 

	***&nbsp; 

	Lement az udvara, és még egy utolsó pillantást vetve a palotára felemelkedet és elindult a keleti nagyúr palotájába. 

	Néhány órányi útazás útán le ereszkedet a palóta közelébe és az út hátra levő részét már gyalog tete meg ami nem volt olyan hosszú út mint az az ídő amit a levegőbe töltöt. 

	Mikor a kapuhoz ért az ör elkiáltota magát.

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Meg jött Sesshoumaru sama a nyugati területek jogos örököse. az ör kiáltására minden démon kisereglet az udvara hogy ismét láthasák azt a karizmatikus&nbsp; démont aki miatt háborut indit Hiroshi &#8211;sama a nyugati területeket megszálló nekokal szembe.&nbsp; 

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Légy üdvözölve keleten nagyúram. 

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Végtelen örömmel tölt el hogy ismét köreinkbe tisztelhetjük.&nbsp; 

	-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mondta alázatosan Hiroshi&nbsp; sama tanácsosa.&nbsp; 

	Hiroshi nagyúr kijöt kiséretével az udvara&nbsp; Bal oldalán fiával,jobb oldalán kecses feleségével. 

	Szelid szemekel ránézet és kezét nyújtva Sesshoumaru felé elmosolyodót.&nbsp; 

	A kétt démon kezet rázot egymásal&nbsp; és&nbsp; egy szó nélkül beinvitálta a fogadó szobába. 

	Bementek és egymásal szemközti oldara leültek.&nbsp; 

	&nbsp;A múltkori búcsuzásunk nagyon keserüen végzödöt.&nbsp; 

	Igen .

	De gondolkodhatnánk vajón ki hibájából sikerült &nbsp;ilyen&nbsp; keseren . Sesshoumaru&nbsp; Heian fivérére nézet.

	Hiroshi&nbsp; Sesshoumaru felé tekintet,és szóra nyitota ajkát.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mindenki megérkezet már csak rád vártunk Sesshoumaru-sama .&nbsp; Aztán feláltak és elindultak egy vékony folyoson . Hiroshi megált az egyik tolóajtónál és szétnyitotta.&nbsp; Mikor bementek,mindenki felált még a szolgák is és méltóságteljesen meghajoltak a&nbsp; 3 &#8211;démonnagyúr elött. 

	&nbsp;Egy ovális asztal terült szét a nagyszoba közepén . 

	&nbsp;Beléptek és a számukra fenntartott 3 helyre leültek és neki kezdtek&nbsp; a nagytanács ülésnek.&nbsp; 

	Miért is kellet&nbsp; idejönünk?&nbsp; Kérdezte észak Hercege&nbsp; Hiroshi nagyúrat&nbsp; aki óvatosan végig mérte az északi küldöttet.&nbsp; 

	Hiroshi felállt, a kétt ifju herceg között, és az északi hercegre tekintet, aztán egyesével minden küldötre. 

	Szomorúan vette tudomásul hogy mindenki a fiát küldte el. 

	Senki nem vette ara a bátorságot, hogy saját személyével képviseltese a tartományát.

	Ahogy az ifju herceg kérdezte az a döjföségel teli büszkeség sértete a nagyúrat és kisé, összehúzta szemöldökét.&nbsp; 

	Gondolom értesültek a tervemről aminek a lényege az hogy az inuyoukaik &nbsp;vissza szerezzék számbeli fölényüket a nyugati területeket megszálló nekokal szembe.&nbsp; Háborút&nbsp; indítok, a megszállok ellen és ehez kérek minden itt meg jellent démonnagyúrtól segitséget . &nbsp;A küldötek összedugták a fejüket és együttértésben bolintatak egyet Hiroshi nagyúr felé.&nbsp; Támogatjuk a terveit kelet nagyurának,de feltételünk az hogy mi 3-man megküzdhesünk a lánya kezéért,és aki győztesen kerül ki a viadalból az lesz Heian hercegnő keze. Sesshoumaru sejtelmesen elmosolyodót hisz tudta már előre hogy ez úgyse valósulhat, meg mert a hercegnő őt választotta gyermekei apjának.&nbsp;&nbsp; A déli herceg rá is rippakodot. Mi olyan vicces nyugat örökösének, amit feltétlenül meg kell mosolyognia?&nbsp; Sesshoumaru felált és a déli herceg tekintetébe nézet.&nbsp; Sajnálom de, a hercegnő már az én asszonyom és nem lehet alku tárgya. Valami más feltételt szabjanak meg a hercegek. Azzal Sesshoumaru visszaült a helyére. Ahány szem pár volt a szobába mind Sesshoumarura szegeződőt, és csak úgy virítót belőlük a meg lepődés ereje.

	Akkor most mit csináljunk?, Milyen feltételt szabjunk meg? &nbsp;Az lenne a legjobb ha nem is szabnának feltételt. Milyen segitség az ami feltételhez kötöt . Mondta Yoshiro mérges tekintel a hercegeknek. 

	Fiam ülj le. 

	De apám?! 

	Neharagudjanak a fiamra még zöldfülü.

	Nem ért a diplomáciához.

	Semmi baj nagyuram.

	Mink is voltunk kezdők. 

	A küldötek kedvesen elmosolyodtak.

	Mivel nem tudnak nekünk cserébe mit felajánlani igy nehéz lesz egyeséget kötnünk.

	Igen tudom,mondta Hiroshi nagyúr és kisé csalodotan a küldötekre tekintet.

	Kajima herceg észak hercege. Van egy másik leányom is.

	Nem rég született meg a feleségemtől Sakurától.

	Igaz még kicsi,de ha tudnak adig várni míg&nbsp; a kis Sayuri megnő akkor öt szívesen felájánlanám cserébe, a segitségükért. Vagy is adig várjunk míg felnő a hercegnő??

	Igen Arashi herceg. Délnek is ki kell várni azt az ídőt hogy megküzdhesenek a kegyeiért.

	Az ajtó váratlanul szét nyilt és egy szólga jöt be egy papír fecnit tartot a kezébe.

	Sesshoumaruhoz ment és oda hajolt hozzá ,és átadta a papirost. 

	Sesshouamru elvete és elolvasta,miközbe a tatmin ült elmosolyodot azon amire a szeme vetödöt.

	Megosztaná velünk a papír tartalmát?

	A Nagyúr némán bolintot és Hiroshi nagyúr kezébe nyomta a papirost.

	Micsoda ?? Jól olvasom azt amit olvasok?

	Igen nagyúram

	Megszületek az unokái.

	Mondta büszke tekintel kinyilvánitva Sesshoumaru,és a szeme sarkából a küldötekre nézet. A szemük kikertekedet,és már majdnem elhagyták álukat is , mikor Sakura-sama berontot a szobába és Hiroshira nézet mérges tekintetel , kezébe a kis Sayurival.

	Hogy voltál képes alku tárgyává tenni egy szem lányunkat!

	Hiroshi ebe&nbsp; a pillanatba nagyon kínosan érezte magát,legszívesebben elfutott volna a messzi nyugatra.

	De nem tudta megtenni,és zavarodottan a küldöttekre tekintet.

	Aztán felált és kiment a feleségével a folyosora.

	Hogy képzeled ezt kedves férj uram?!

	Még fel se nőt a lányod és már férjhez adod?!

	Hiroshi határozotan belenézet felesége szemébe.

	Híd el, én sem szívesen ajánlottam fel a lányunkat,de nekem nagyon fontos Heian boldogsága és Sesshoumaru-é is.

	Ígéretet tetem Taishounak.

	Hogy Sesshoumaru és Heian egy nap egy pár lesznek.

	Be szeretném tartani ezt az ígéretet elhunyt barátom emlékére.

	Remélem, meg értesz engem Sakura, és azt az erőt, ami engem mozgat a célom elérése érdekében.

	Sakura szomorú tekintetel úrára nézet,és egy néma fejbolintásal nyugtázta szavait,megfordult és visszaindult szobája írányába. Hiroshi bánatos áttetsző szemekel nézet felesége útán míg elnem tünt a folyosó végén. Viszament a vendégeihez és visszaült a helyére. A hercegek hattározotan a nagyúrak tekintetébe néztek és az északi tartományok küldöte megszólalt.

	Úgy döntötötünk a hercegekel hogy támogatjuk a terveit és segitünk a keleti tartományok nagyúrának&nbsp; célja elérésében,cserébe Sayuri hercegnő kezéjért vivot csatánk fogja eldönteni hogy kié lesz a hercegnő 100-évmúlva. 

	Hiroshi nagyúr elégedeten elmosolyodot,akkor már csak papiron kell rögziteni az egyeségünket. 

	&nbsp;A hercegek néma fejbolintásal egyetértésbe nyugtázták a keleti nagyúr kivánságát.

	Hiroshi fogót egy papirost és egy ecsetet és elkezdte megírni az egységet.

	Meg is vagyunk.

	Még oda írta nevét aztán tovább adta Sesshoumarunak,ki szintén elolvasta aztán aláirta,és tovább adta a herecegeknek,kik szintén oda vésték nevüket az egyezmény ajára.

	Visszaadta a keleti nagyúrnak. Öszehajtota mint tekercset és átkötve bélyeget nyomot rá.

	Feláltak a tatamiról ,meghajoltak egymás elöt. Köszönöm hogy eljötek hozzám ilyen messzire keletre,hogy megköthesük ezt az egyeséget.

	***

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	Mikor mindenki elhagyta a palota épületét és az éjjleple alat visszatért saját tartományának területére,Sesshoumaru még mindig a szobába&nbsp; ült . Felált és kiment a kertbe. El is feljtete már milyen csodás emlékek fűzik íde. Miközbe a már lehulló levelü Sakura fákra nézet némi bánatal szemébe. Csak egy valaki hiányzot inen és az Heian a szeretet aszonya. A közeli tóhóz érve úgyan azon a helyen ahol egykor ö maga állt megláta Hiroshi nagyúrat ki szinte már egyévált a tavacska tükrével,és belveszet saját gondolat foszlányaiba. Megfordult és Sesshoumarura nézet. 

	&nbsp;

	

	Még nem mentél el Sesshoumaru?

	Nem Hiroshi nagyúram.

	Itt maradtam még egy kicsit,hogy még láthasam a kertet.

	Visszahúz szíved,igaz Sesshoumaru?

	Nagyúr nem mondot semmit csak ránézet Hiroshora aztán a holdra,ami&nbsp; még mindig fent volt az égen , egy vékony sarlot alkotva.

	Mikor szándékozik indulni?

	Pirkadatkor.

	Mikor még mindenki alszik.

	Hiroshi nagyúr nem mondot semmit csak bólintót, egyet és visszatért a palotába.

	Sesshoumaru csak állt a víztükröt nézve ahonnan visszanézet saját tükörképe.

	Egy váratlan mozdulatal felmelkedet és elindult vissza a hattárhoz.

	Nem várta meg a pirkadatot,mert igy pirkadatra pont otthon lehetet Heianal

	És a gyerekenél.

	Párorás útazás&nbsp; útán meg is érkezet az északnyugati hattárhoz ahol az ősrégi nyaralojuk állt.

	Bemnt a nagykapun végig az udvaron. A katonák némán fejet hajtotak elöte,és gyorsan besijetet a palota falai mögé. 

	A gyógyító már várta,és mosolyogva üdvözölte Sesshoumarut..

	A gyógyitó egy fiatalos külselyü nagyon ídős démon volt ki minden tudását a&nbsp; természetől tanulta.

	Űdvözlöm Sesshoumaru nagyúr.

	Kara a nevem.

	Az úrnő engem kért meg hogy segitkezek neki a szülésnél.

	Kérem, fáradjon be a szobába.

	Sesshoumaru kinyitotta az ajtót és benézet a szobába.

	A nap pont akkor mutatta meg elsősugarait a hegyek, felöl.

	Sesshoumaru csak leült az ágyra és nézte Heiant és a két gyermekét, ahogy alszanak.

	Már hajnal csiklandozta Heian arcát. 

	Kinyitotta szemét és sápadt arccal Sesshoumarura nézet.

	Elmosolyodót, és megfogta Sesshoumaru kezét.

	Egyikük se szólt egy szót sem.

	Csak némán nézték egymást, mint igaz szerelmesek és a másik vágyát kutatták a tekintetükbe.

	Egy darabig így lesték egymást.

	Aztán Sesshoumaru közelebb hajolt és szenvedélyesen megcsókolta gyermekei anyát.

	Folytatása következik:

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp; 

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	


	&nbsp;

	


	&nbsp;

	


	&nbsp;

	


	


	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[104.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=30599954&amp;nid=5186144</link><pubDate>2009-08-15 19:06:06</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[99.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=30599954&amp;nid=5186141</link><pubDate>2009-08-15 19:04:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[96.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=30599954&amp;nid=5186137</link><pubDate>2009-08-15 19:02:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[14.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29178195&amp;nid=5172442</link><pubDate>2009-08-06 21:54:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[14.rész: Taktikázás





Yukari a saját szobájába vezette Amirát. 

Majd becsukta az ajtót.



- Majd veszünk neked új ruhákat, 

addig remélem megfelel az enyém! 

-kinyitotta a szekrényt.- Bármelyiket felveheted! - mosolygott 

a megszeppent lányra.

- Köszönöm! - suttogta. 

- Kedves Tőled! Igaz,hogy Takeshi Imamoto unokája? 

-kérdezte félénken.

- Igen! Remélem rendbe hozzák a dolgaikat! 

Úgy látom nagyon megkedvelted! 

- nevetett a hime.



A macskaszellemnő elpirulva nézett egykori riválisára.



- Igen! 

Látom egész jól megvagytok Sesshoumaruval! 

Örülök! 

Tudod sosem szeretett, és én sem, csak reméltem,

&#160;hogy ha elvesz, akkor kiszabadulok a bátyám 

elnyomása alól! Tudod semmibe sem vettek otthon! 

Sesshoumaru viszont szeret téged! 

Ezt biztosan tudom! 

- mosolygott Yukarira.

- Tudod ő az egyetlen férfi, akiben maradéktalanul 

megtudok bízni, de nem értem miért! 

- suttogta a hercegnő.

- Mert szereted! 

- nevetett Amira. 

Azt viszont nem tudom, Takashi kedvel-e! 

- mondta ismét piros arccal.

- Ne aggódj, majd kiderítjük! 

És köszönöm! 

- mosolygott rá a kutyaszellemnő kedvesen.











A következő két-három nap eseménytelenül telt.

&#160;Amira és Takeshi sok időt töltöttek együtt és 

lassan teljesen egymásba habarodtak. 

A fiatal tigrisszellem elfoglalta helyét 

az északi seregben és derekasan helyt állt. 

Imamoto is megenyhült. 

Kagome és Inuyasha élték szerelmes életüket. 

Yukari és Sesshoumaru is kezdett egyre közelebb 

kerülni egymáshoz. 

Az esküvői előkészületek gyors ütemben haladtak, hisz

&#160;a szertartásig csak három nap volt hátra.







Yukari éppen Sesshoumaru szobája felé tartott.

&#160;Idegeit lassan felőrölte az esküvői herce-hurca. 

Kezdett elege lenni az egészből. 

Régi dadája is megjelent, hogy lássa az ő kis 

drágaságát férjhez menni. 

Ez végképp betette a kaput a himénél. 

Dühösen csörtetett jegyese szobájáig. 

Nem törődött az illemmel és feltépte az ajtót. 

Odabent épp Imamoto és Takeshi tárgyalt nyugat urával. 

Nem törődve vele mit is zavart meg becsörtetett az ajtón.



- Elegem van! 

Ki volt az a félkegyelmű, aki Mariko-samát idehívta? 

- szeme vörösen izzott.



Imamoto mosolyogva nézte a nő dühkitörését.



- Ugyan, hisz a dadád és tudod,hogy szeret. 

&#8222;Nem lett volna szép dolog, ha nem hívod meg!&#8221; 

- próbálta elrejteni feltörni 

készülő nevetőgörcsét

&#160;az öreg.

- Remélem azon is olyan jól fogsz mulatni, 

hogy épp most ecseteli mindenkinek, 

hogy nem csoda, hogy Takeshi olyan nagy nőcsábász 

lett, hisz te fiatal korodban....

- mosolygott gúnyosan az öregre.





A tigrisszellem arca hirtelen váltott vörösre. 

Unokája hangos nevetésbe tört ki a változás láttán.



- Megölöm! 

- pattant fel az idős yokai és 

kiszáguldott az ajtón.

- Takeshi, nevess csak, de ha véletlen elmondja 

Amirának a kis hódításaidat, nem hiszem, 

hogy még szóba áll veled! 

- mondta unottan a hime.





A fiatal démon is követte nagyapját. 

Sesshoumaru mosolyogva nézte a kis jelenetet 

és széles vigyorral a képén fordult még mindig 

dühös jegyeséhez.



- Miért zavar ennyire, hogy a dadád itt van,

csak nem félsz attól, hogy kifecseg valamit?

- kérdezte komolyan a kutyaszellem.

- Arra nem lesz alkalma!

- villant meg a nő szeme.



Mérgesen távozott a nagyúr szobájából.







Inuyasha szobája felé tartott,

&#160;mikor megérezte Kagome illatát.

&#160;Megállt a lány lakosztálya előtt. 

Lassan benyitott. Rögtön elöntötte a vágy, 

ahogy meglátta kedvesét, ahogy épp leveszi ruháját. 

Átöltözni készült. 

Már csak egy leheletfinom alsóruha volt rajta.

&#160;Ahogy meglátta szerelme vágytól izzó tekintetét 

kacér mosolyra húzta ajkait. 

A férfi lassan az ágyhoz sétált, 

majd leült, úgy nézte tovább a nőt, aki lassú 

léptekkel közeledett felé. 

Finoman lehúzta róla a felsőt. 

Lágy csókokkal borította izmos mellkasát. 

Eldöntötte az ágyon és nyelvével cirógatta 

a férfi érzékeny bőrét, fokozatosan haladt 

egyre lejjebb. 

Kioldotta nadrágot tartó övet, majd egy 

gyors mozdulattal lerántotta a yokairól. 

Inuyasha már alig bírt magával, de belement a játékba. 

A yasha lassan a merev férfiassághoz hajolt

&#160;és kezébe véve érzékien végignyalta, 

majd finoman a szájába vette és ütemesen mozgatva 

fejét mély nyögéseket csalt ki a démonból. 

Hosszú percekig kínozta áldozatát. 

Mindig mikor a kutyaszellem a csúcsra ért

&#160;volna abbahagyta tevékenységét.



- Kagome kérlek! - nyögte verejtékben úszva a szellem.



A mikó megkönyörülve rajta feljebb 

mászott és vadul megcsókolta, közben 

ágyékát a férfi merevedéséhez dörzsölte. 

A férfi elveszítette önuralmát hirtelen 

felült ölében a nővel és megragadta annak fenekét. 

Szenvedélyesen csókolta majd durván merevedésére rántotta. 

Sikoly hagyta el szerelme ajkait, melyet 

kéjes nyögések váltottak fel amint

&#160;a démon emelgetni kezdte magán. 

Egyre gyorsabb tempóba váltottak 

és még a démon szerelme fenekét markolta, 

addig a nő keze finoman szántotta szerelme hátát. 

Közeledve az orgazmushoz Inuyasha Kagome 

mellét szívva még izgatóbb 

nyögésekre sarkalta őt. 

Vad tempójuk hatására perzselni 

kezdett a levegő körülöttük. 

Testükön gyöngyöződő izzadságcseppek indultak meg. 

Ágyékuk egyre vadabban kezdett csapódott egymáshoz, 

ahogy kezdett testükön eluralkodni 

az extázis. 

A mikó hirtelen hátravetette 

fejét és teste megfeszűlt. 

Hüvelyének folyamatos összehúzódásai 

még perzselőbb élményt nyújtottak 

kedvesének aki még vadabbul hajszolta 

magát a beteljesülésig. 

Ajkát hangos, mélyről jövő nyögés hagyta

&#160;el és a férfiasság lüktetve spriccelte nedvét

&#160;a nőbe. 

Kagome percek óta szinte öntudatlanul 

kapaszkodott szerelme nyakába 

még ő is bevégzi dolgát. 

Szinte levegőhöz alig jutottak. 

Vadul,zihálva próbálták szívüket lenyugtatni. 

Kagome lassan lemászott szerelméről és a 

párnára vetette magát hasra feküdve 

úgy pihegett tovább. 

Inuyasha gúnyos mosollyal szemlélte 

a meztelen női teste, majd lassan 

fölé mászott és a lány füléhez 

hajolva ágyékát a nő fenekéhez 

nyomta,majd a fülébe súgott.



-Ugye nem gondolod,hogy ennyivel megúszod!

Te is kínoztál engem, most rajtam a sor! 

- mondta rekedten,

majd megemelte szerelme fenekét,

hogy térdelésbe kényszerítse.



A yasha szemei döbbenten kerekedtek el

, ahogy a yokai hátulról vadul testébe hatol. 

Felsikoltott. 

Hüvelye teljesen kiszáradt 

és égetően hatott rá a behatolás. 

A démon őrült tempót diktálva 

nyomult egyre mélyebben belé. 

Kagome rongybabaként vergődött 

a férfi alatt. 

Kezei a lepedőt markolták, 

feje a párnán pihent még melleit az 

ágy masszírozta a durva lökések következtében. 

Csak nyögdicsélni tudott. 

Nem hitte volna,hogy ilyen amikor 

a férfi démonvérét igazán szabadjává engedi. 

Fájdalmas mégis kéjes fájdalom volt ez. 

Gyönyörű kín. 

Egész testén bizsergés lett úrrá. 

Orgazmus melyet több hosszú percen keresztül érzett. 

Teste teljesen elzsibbadt és elernyedt. 

Inuyasha vadul belemarkolt szerelme csípőjébe

&#160;és követhetetlen tempót diktált. 

Szeme vörössé vált és amilyen mélyen 

csak tudta a nőbe lövelte magját.

&#160;A mikó teljes testében remegett és 

belseje szinte égett. 

Nem volt képes megmozdulni,teljesen kimerült. 

A férfi melléfeküdt és átkarolta kedvesét.



- Megörjítesz!

- csókolt a nyakába.

- Szeretlek!

- Én is Téged!

&#160;- suttogta a mikó,majd szinte azonnal el is aludt.







Dél ura a dolgozószobájában ült. 

Egyszerűen volt berendezve. 

Polcok könyvekkel, egy hatalmas asztallal 

melyen most tucatjával álltak a térképek és a jelentések. 

A démon szokatlanul sápadt volt, látszott rajta, 

hogy mostanában nem sokat pihent.



&#8222;Bárcsak több időm lenne! 

Ha így folytatom tovább teljesen legyengülök.&#8221;



Egy köpenybe burkolózott alak lépett a szobába.



- Többet kellene pihenned! 

- nevetett Takahashi.



Kawaramaru egy morgással válaszolt.



- Pont pihenésre van most időm! 

- mordult a jövevényre.

- Jó híreket hozok! 

Két héttel elhalasztották az esküvőt 

és engem küldött ide a nagyúr kémkedni! 

Úgyhogy, ha nem gond kérnék egy itt egy szobát,

&#160;úgy egy hétre. 

Addig kitalálhatod mit kell 

Sesshoumarunak mondanom és pihenhetünk 

és szórakozhatunk is egy kicsit! 

- mosolygott a sárkányszellem.

- Pompás ötlet!

Legalább nyertem még egy kis időt! 

- mosolygott a macskadémon.





Sesshoumaru rótta a folyosókat. 

Jegyesét kereste, de sehol sem érezte jelenlétét. 

Hirtelen egy egyszerű fekete 

kimonós öreg szellemnőbe ütközött. 

Ráemelte tekintetét. 

Alacsony vizidémonnő volt 

ősz haját kontyba hordta és barna szeme

&#160;barátságosan csillogott. 

Az idős asszony meghajolt nyugat ura előtt.



- Örülök,hogy végre megismerhetem 

az én drágaságom jegyesét! 

A nevem Mariko.

- Yukari dadája? 

- kérdezte szárazon a férfi.

- Igen! 

Gondolom őt keresi. 

- mosolygott a nő.

- Igen! 

Nem érzem az auráját sehol! 

- nézett a vizidémonnőre.

- Biztos a palotán kívül van! 

- felelte az idős hölgy egykedvűen.

- Kívül? 

- mordult rá.

- Igen! 

Nem is mondta? 

Ha nagyon megunja az itteni légkört, akkor 

elszokott menni egy csendes helyre. 

Rengeteg rejtett alagút vezet ki a palotából, 

de szerintem az itt élők is csak a felét ismerik. 

Yukari persze mindet. 

-nevetett. 

- Emlékszem az apja hányszor kerestette hiába.



Ne aggódjon majd előkerül! 

- majd meghajolt és távozott.



&#8222;Már megint titkolózik! 

Lesz miről beszélgetni,ha előkerül! 

Pont most mikor így veszélybe lehet! 

Testőrök nélkül csak úgy kimegy! 

Megölöm, csak kerüljön a elő! 

És mi van ha megszökik az esküvőről?&#8221;





]]></encoded></item><item><title><![CDATA[13.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=29178195&amp;nid=5172439</link><pubDate>2009-08-06 21:53:04</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Reménysugár by Yasha1



13.rész: Szenvedély és féltékenység





Inuyasha erősen szorította Kagome karját. 

Így húzta végig szinte az egész palotán. 

A lány megszólalni sem tudott. 

Tisztán érezte, hogy most a yokai nagyon 

is dühös és tudta azt is, 

hogy nem is ok nélkül. 

Túllőtt a célon.



&#8222;Sosem láttam még ilyen dühösnek. 



Igaza van!&#8221;



Végül megállt a démon egy szoba előtt. 

A mikó körbe nézett ezen a részén a kastélynak még sohasem járt. 

Az inoyukai rántása ragadta ki gondolatmenetéből. 

Szó szerint beperdítette az ajtón. 

A nő már tudta, hogy a férfi szobájában van. 

Mindent körbe lengett az ő illata.

A szoba díszesen berendezett volt. 

Díszes kandallóval, szépen megmunkált íróasztal és hatalmas ágy. 

A falakon szebbnél szebb festmények díszelegtek. 

Merengése hirtelen véget ért, 

mikor megragadta a démon és az ágyra dobta. 

Hirtelen még a lélegzete is elállt. 

Mikor ismét kitisztult a kép a férfi rajta 

ült és a feje mellett lefogta a kezeit.



- És most végig fogsz hallgatni! 

- súgta a nő fülébe.

- Eressz el! 

- kiabálta vergődve a mikó.



Inuyasha egy szenvedélyes csókkal hallgattatta el. 

Kagome testén végigfutott a bizsergés. 

Teljesen leblokkolt. 

Védekezhetett volna, de nem tette. 

Átadta magát az érzésnek, melyre oly régóta várt. 

Nyelveik hosszú csatát vívtak és testük egyre jobban felhevült. 

Nem tudtak másra figyelni csak a vágyra, melyet 

egymás iránt éreztek. 

A yokai elszakította ajkait kedvesétől és 

zihálva vetette magát a nő nyakára. 

A mikó vágyakozó nyögéssel válaszolt. 

A férfi lassan elengedte kezeit, 

melyek szinte azonnal megindultak a szellem nyakánál. 

Lassan és kínzó lassúsággal vetkőztették egymást. 

Azután a lány már csak arra eszmélt, 

hogy meztelenül feküdtek egymáson,

&#160;de nem zavarta.

&#160;Szerelme nyelve szántott végig testén,

&#160;elidőzve egy-egy érzékeny résznél,

&#160;mint a mellek és a köldök alatti rész.

&#160;A yokai keze közben elérte csiklóját

&#160;,melyet körkörösen izgatva tevékenysége

&#160;közben még nagyobb vágyat gerjesztett a nőben.

&#160;Kagome már majdnem a csúcsra ért,

&#160;mikor Inuyasha abbahagyta csiklója

&#160;masszírozását és egy ujjával belé hatolt,

&#160;miközben felmászott és egy

&#160;csókot adott kedvesének. 

A nő ágyéka szinte már 

izzott és egyre mélyebb

&#160;nyögések hagyták el ajkait, ahogy szerelme

&#160;ujja egyre gyorsabban mozgott benne.

A mikó már-már eszét vesztette a kéjtől,

&#160;mikor a férfi kihúzta az ujját

&#160;és a lány lábai közé térdelt.

Mélyen Kagome szemébe nézett 

melyben szerelem és szenvedély csillogott.

&#160;Lehajolt és egy szenvedélyes csók közben

&#160;már-már szétfeszülő férfiasságával szerelmébe hatolt. 

Mindkettejük teste hirtelen megfeszült, 

lány pedig a fiú szájába nyögött, ahogy átszakadt szűzhártyája. 

Szinte alig érzett fájdalmat csak a tüzet, 

mely elemésztette testét.

&#160;Lassú mozgásba kezdtek. 

Ahogy a nő is hozzászokott az új érzéshez, 

úgy emelte térdeit egyre magasabbra, 

hogy a férfi teljes mélységébe 

kiélvezhesse együttlétüket. 

Tempójuk egyre gyorsult és lassan szemük vörösre váltott.

&#160;Mindketten egymás nyakába haraptak így 

nyomatékosítva összetartozásukat. 

Megjelölték egymást és nyögéseik betöltötték a szobát.

&#160;Szinte fullasztó volt körülöttük a levegő, 

ahogy egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban 

száguldottak a beteljesülés felé.

Elemi erővel áradt szét testükön az orgazmus és

&#160;Inuyasha magja szétáradt a nő testében. 

Zihálva ölelték és csókolták egymást,

&#160;majd a férfi kicsúszott a lányból és átkarolva mellé feküdt.



- Mit is akartál mondani? - kérdezte mosolyogva Kagome.

- Már nem is emlékszem! - nevetett Inuyasha.



Nem beszéltek többet. 

Arcukon mosollyal léptek be az álmok birodalmába.





Yukari alig várta, hogy véget érjen az étkezés. 

Aggódott Kagoméért. 

Bár tudta, hogy nem tudnák egymást bántani, 

mégis.....Ahogy végeztek egyből elindult kifelé.



&#8222;Megkeresem őket!&#8221;



Mielőtt azonban tovább mehetett volna, 

egy kéz kulcsolódott a csuklója köré,

&#160;majd megrántotta. Hirtelen egy férfi 

mellkasa feszült hozzá ő pedig döbbenten 

és kérdőn pislogott támadójára. 

Jegyese állt hozzásimulva.

Sesshoumaru látva a nő kérdő tekintetét a 

nyakához hajolva válaszolt fel nem tett kérdésre.



- Folytatnunk kellene amit a múltkor elkezdtünk!

&#160;- mondta túlfűtött hangon.



A yasha felkacagott,

&#160;majd mosolyogva súgta a választ.



- Ejnye nagyúr! 

Most evett és máris éhes? 

- szinte dorombolt a férfinak.



A férfi elmosolyodott majd egy csókban egyesültek.

&#160;Már épp belefeledkeztek volna, 

mikor valaki megköszörülte a torkát mellettük.



- Imamoto?

- kérdezte az inoyukai.

- Most érkezik Amira és a te vendéged is! 

- mondta durcásan a himének.



Nyugat ura kérden nézett az öregre.



- Rám ne nézz! Ebből kimaradok! 

- mondta a tigrisszellem szárazon.

- Kimaradsz? Hiszen nyakig benne vagy! - nevetett a nő.



Majd ahogy jegyesére nézett és

&#160;annak arckifejezésére gyorsan hozzáfűzte.



- Majd később mindent elmondok! 

- majd egy csókot lehelt ajkaira.

- Miért nem most? - erősködött a yokai.

- Mert most Amira vár! - mondta szárazon a nő.



A férfi gúnyos mosolyra húzta ajkait.



- Csak nem féltékeny vagy? 

-kérdezte jegyesét.

- Kéne? 

És különben is.....Ha mégis ő 

kell neked akkor legalább megúszom az esküvőt! 

-mosolygott ördögien a démonra.



A férfi hirtelen szorosabbra fogta 

karjait a yasha dereka körül és nyakába csókolt.



- Arra ne is számíts! 

- lihegte a nőhöz simulva.



A démonnő megint felkacagott.



- Akkor menjünk és fogadjuk a vendégeket! 

- jegyese karjába karolva indultak el a kapu felé.



Imamoto már épp menekült volna onnan, 

mikor a hime hirtelen utánakapott 

és elkezdte húzni maguk után.







Közben Kagome és Inuyasha ébredezni kezdtek. 

A yokai csókkal ébresztette szerelmét.



- Drágám! Kelnünk kéne! 

- súgta a yashának.

- Sokat aludtunk? Yukari biztos aggódik! - szólt álmosan a mikó.

- Talán egy órát! Nem lesz gond. 

- felelt a démon.



Gyorsan kapkodták magukra a ruhákat. 

Mikor végeztek a férfi átölelte kedvesét.



- Szeretlek! 

Ezentúl az én szobámban alszol! 

- mondta az inoyukai.

- Én is szeretlek, de szerintem túl sok 

időt töltesz a bátyáddal. 

Nem vagyok az ágyasod a saját szobámban maradok.

- felelte durcásan Kagome.

- Ne kezdd megint! 

Egyrészt mindenki tudni fogja mi történt köztünk! 

Érezni fogják! 

Másrészt úgy költözz a szobámba mint menyasszonyom! 

Hozzám jössz? -

mélyen a lány szemébe nézett.





Yukariék kiértek a kertbe, ahol megdöbbentő látvány 

fogadta őket.

&#160;Amira és Takeshi felszabadultan beszélgettek és nevetgéltek. 

Sesshoumaru kérdőn nézett Imamatora. 

Az öreg tigrisszellem csak durcásan fordult a himéhez.



- Én megmondtam! 

- morogta a nőnek.



A hercegnőből kitört a nevetés. 

Ekkor vette észre a páros, hogy már nincsenek egyedül. 

Amira elpirulva nézett a fogadóbizottságra. 

Takeshi, a fiatal tigrisszellem mosolyogva közeledett Yukari felé. 

Nyugat ura féltékenyen mérte végig a jövevényt. 

Hosszú zöld haja, ibolya színű szeme és izmos 

férfias teste volt. 

Barátságos arcát 2-2 zöld méregcsík keretezte. 

Mellkasán katonai vért volt észak címerével.



- Yukari olyan rég láttalak! 

- mosolyogva ölelte meg a yashát.



A démonnő látva jegyese elsötétülő tekintetét 

gyorsan felé fordult.



- Takeshi!

&#160;Ő itt nyugat ura, Sesshoumaru! 

A jegyesem! 

- mutatta be a férfit.



A fiatal szellem meghajolt az inoyukai előtt, majd

&#160;tekintete találkozott Imamotóéval.



- Nagyapa!- biccentett felé.

- Takeshi!- viszonozta az öreg.



Amira közben köszöntötte a kutyaszellemet, 

de erre a párbeszédre szinte lefagytak.



- Nos akkor talán menjünk beljebb! 

- mondta a hime megtörve a kínos csendet.



Bementek az előcsarnokba. 

A hercegnő mosolyogva fordult 

Amirához aki még mindig nem kerekedett felül 

első megdöbbenésén.



- Amira, gyere keresek neked egy szobát és ruhákat!

&#160;Addig itt hagyunk titeket.

- nézett a 2 tigrisszellemre.

-Szerintem van mit megbeszélnetek.

- majd elkezdte húzni maga után a macskaszellemnőt.







Imamoto megunva a csendet elindult a kertbe. 

Takeshi csalódottan nézett utána. 

Sesshoumaru egyre kíváncsibb lett.



- Igyunk valamit és beszélgessünk! 

- szólt a fiatal démonhoz.



Az csak biccentett és elindult nyugat ura után. 

A könyvtárszobába mentek, útközben szóltak egy 

szolgálónak aki szakét vitt be nekik. 

Kényelmesen elhelyezkedtek és az inoyukai 

egyből a lényegre tért.



- Szóval te Imamoto unokája vagy? 

- kérdezte szárazon

- Igen! 

- keserűen felnevetett.

- Miért van így kiakadva rád? 

- kérdezgette tovább a fiatal démont.

- Fiatalabb koromban túl 

sok rossz fát tettem a tűzre! 

- nevetett. 

- Yukarival együtt nőttem fel. 

Nagyapa katonának szánt, de engem jobban 

érdekelt a szórakozás. 

Jobban mondva a nők! 

Azt mondja, hogy csak szégyent hozok rá!

- Szóval már megkomolyodtál? 

És Amira?

- faggatta tovább a nagyúr.

- Meg,de nagyapa nem tudott megbocsátani! 

Amira kedves lány, út közben futottam bele. 

Elmondott mindent. 

Két déli katona megakarta ölni. 

Megmentettem. 

- fejezte be mondandóját a tigrisdémon.

- Értem! 

Te és Yukari?

- húzta fel szemöldökét a kutyaszellem.

- Nem nem! 

Soha nem volt köztünk semmi! 

Olyan mint a húgom! 

Bár szerintem nagyapám is boldogabb 

lenne, ha ő lenne az unokája. -mosolyodott el az ifjú.

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[12.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23594092&amp;nid=5172436</link><pubDate>2009-08-06 21:51:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[11. Sakura no Hana II. - A tánc



&#160;



&#160;



A közönség állva tapsolt. Zengett a vásártér a tenyerek ütemes összeütődésétől, a lányok közben arcukról a könnyeket törölgették. Újra és újra vissza akarták tapsolnia színészeket. Azok meghajoltak sokadszorra, majd bontani kezdték a díszleteket. A közönség is felállt lassan, és az ülőhelyek is szét lettek szedve. Így a vásártár nagy része szabaddá lett téve. Az összes lány izgatottan várta, hogy megkezdődjön a táncmulatság, az est fénypontja. És kívánságuk valóra is vált.



Megjött a zenekar, hangszereikkel együtt, és a kellemes muzsika szólni kezdett a tavaszi estében.



Egy kis csoport álldogált a tér szélén, hátom nő egy kislány és két fiú. Végül az egyik fiú megmozdult és karját nyújtotta az egyik hosszú barna hajú lánynak. Az mosolyogva bólintott a felkérésre és táncolni mentek. Gyorsan eltűntek társaik szeme elől az egyre több táncoló pár között.



Az egyik lány az eszüst hajú fiúval vitatkozott. Ő csak hevesen rázta a fejét, mire a lány sértődötten elfordult. De abban a pillanatban egy fiatal férfi lépett elé, és mosolyogva táncra hívta. Az kutyafülü fiúnak, a meglepetéstől még a szája is nyitva maradt, és csak bambán bámult a távozó pár után.



A mellettük álldogáló kis lány, rosszallón megrázta a fejét. Pár percig némán állt kis négyesünk, majd egy fiatal fiúcska lépett eléjük. Mosolyogva megragadta a lányka karját és már el is tűntek a tömegben. Erre a maradék két ember elmosolyodott.



A piros ruhás hanyou lassan magához tért már percek óta tartó döbbenetéből, és ingerülten elindult a tömeg felé. Aztán megtorpant visszalépett és magával húzta a fehér ruhás lányt, aki még velük maradt. Így aztán ők is eltűntek a tömegben.



Kalde anyó mosolyogva békésen nézte a fiatalokat. De nyugalma nem tartott sokáig. A nem rég távozott fekete rövid hajú fiú tért vissza, és meghajolva az öreg papnő előtt táncba vitte.



Mint később kiderült Sangot elkérték tőle, ezért úgy gondolta visszajön valamelyik másik lányért, de mivel csak Kalde anyót találta viccelődve őt vitte kérte fel. Eközben Mido lassan táncolni tanította Inuyashát, és legnagyobb meglepetésére a fiú rendkívül gyorsan tanult. Csak pár percig botladozott, utána már magától rátalált a lépésekre, sőt csak kétszer esett áldozatul a táncoktatásnak, a lány lábfeje. Úgy nézett ki, most valamit nagyon a fejébe vett. Végül a hanyou a tér közepére kísérte Midot és a tömeget pásztázva táncolni kezdtek. A lány szúrta ki először azt, amit mindketten kerestek.



Inuyasha a tömegben furakodvaelindult a nevetve ide-oda libbenő Kagoméhoz, és csak Mido visszatartása akadályozta meg, hogy erővel nem válassza szét a támcoló párt. Majd egy könnyed mozdulattal beugrott a lány és partnere közé, és már el is tűnt vele.



A fiú, akivel eddig Kago táncolt meglepetten nézett elrabolt párja után, majd észrevette a tömegben bután egyedül álldogáló Midot. Mosolyogva hozzálépett, mire a lány is pirulva elmosolyodott. A fiú kezét nyújtotta, a lány elfogadta. Önfeledten keringtek körbe a téren, míg végül Midot elkérték a fiútól és ez így ment végtelen sokáig. A lány már szédült és nem emlékezett kivel és meddig táncolt, az arcok összefolytak előtte. Ekkor végre jött a segítség Miroku képében. A szerzetes elkérte a lányt, és kivezette a körből. Mido felettébb hálás volt neki ezért. Lassan besétáltak az egyik kis utca elejére.



- Köszönöm, már nem érzem a lábaim. &#8211; pihegett a lány.



- Igazából nem azért hoztalak el. Csak szeretnék kérdezni valamit tőled.



- Igazán, és mit? &#8211; lepődött meg Mido.



- Az a helyzet, hogy ő rám se néz egész este. És hogy te tudsz-e valamit. &#8211; szórakozott Miroku a beszéd közben a gyöngyfüzérrel, ami a Kazaanat takarta le.



- Szerintem, nincs semmi ez mögött. Sőt nyílván való. Azt akarja, hogy féltékeny legyél. &#8211; válaszolta a lány miközben a táncoló embereket figyelte.



- Vagy is, mit kell tennem? &#8211; kérdezett vissza szerzetes.



- Bizonyítsd be, hogy szüksége van rád, és hogy pótolhatatlan vagy számára. Szóval egyszerűen bűvöld el.



- Azzal nem lesz gond! &#8211; vigyorgott nagyokat a fiú és elindult, de Mido visszarántotta.



- Miroku, még valami! Véletlenül se fogdosd, mert akkor csak rontasz a helyzeten!



Igazából nem volt meggyőződve, arról hogy a srác tudatáig eljutottak-e utolsó mondatai. Aztán csak legyintett egyet, saját magának jelezve, hogy reménytelen eset. A táncolók között megpillantotta Inuyashát és Kagomét. Mosolyogva figyelte őket, és örült hogy végre mind a ketten boldogok. Büszke volt magára hogy ma már két nagy szerelmi ügyet megoldott és hogy még azt a csökönyös hanyout is meg tudta tanítani.



Kicsit hűsölt, mert a ruhája nem volt a legmelegebbnek mondható, és most hogy már nem mozgott, libabőrös lett a karja. De még pihenni akart, úgyhogy csak összefonta kezeit mellkasa előtt és nézte a boldog emberek áradatát. Örömét lelte abban, ahogy nézhette milyen boldogok társai. Miután a Kagome Inuyasha párost elveszítette szem elől, meglátta az önfeledten táncoló Sangot, és nem túl messze tőle Miroku közeledett. De az ominózus pillanatban, amikor a fiú elérte volna a lányt, egy pár táncolt a lány látókörébe és eltakarta őket. Mido nagyot sóhajtott. Közben arra gondolt milyen boldog itt mindenki. Csak ő érezte magát magányosnak.



Fázósan megborzongott, ahogy egy kis fuvallat végigsöpört a kihalt utcán és körbesimította a lány testét. Fejét lehajtotta, és kezeivel karajait dörzsölgette. Aztán a következő percben azt hitte megáll a szíve.



Valaki finoman mögé lépett és hátulról átölelte, erősen, szenvedélyesen. A lányban még az ütő is megállt, és még akkor is remegett a félelemtől, amikor már látta az ölelő karokat a derekán és fel is ismerte azokat. Hosszú vékony ujjak, karmokkal a végükön, és az a jellegzetes mintás ing. Mido egy pillanatra lehunyta csillogó szemeit, fejét kicsit hátra vetette, hogy az ölelő karok tulajdonosához simuljon. Ahogy fejét oldalra döntötte, egyből megérezte azt az édes bizsergést, ami jelezte mennyire, szereti ezt a férfit.



Aztán nagyon lassan, szinte húzva a másodperceket megfordult és bele nézett azokba a borostyán sárga szemekben, amikben minden alkalommal elveszett. Látása kicsit elhomályosult, de szája akaratlanul mosolyra görbült. Kezei a férfi mellkasán pihentek.



A szél újra feltámadt és virágillatot sodorva körbeölelte a két alakot. Sesshoumaru halvány mosollyal a szája szélén fürkészte a nő arcát, mintha közben gondolataiban akarna olvasni. Hajukat lobogtatta a fuvallat. Végül a férfi nemes egyszerűséggel, az örvénylő virágszirmok között lehajolt, és megcsókolta az oly régóta áhított ajkakat.



Olyan volt mintha csak az első csókjuk csattanna most el, ahogy nagyon finoman sajátjait a nő bársonyos ajkaihoz érinteni, majd megérzi a lány kezét, ahogy a vállára kúszik. Érzi, ahogy a nő kicsit lábujjhegyre emelkedik, és ujjai a tarkójára fonódnak. Eltávolodik a boldogságtól kipirult arctól a szinte könnyesnek tűnő, vadul csillogó mélybarna szemekbe néz. Orruk majd összeér, de annyira jó így lenni, ahogy kívánják, hogy a másikhoz érjenek, de még is elnyájtják a csodálatos pillanatot.



Aztán Sessh némán lehunyja sárga szemeit, és minden vágyával csókolja meg újra Midot. A szél suttogva kavarja körülöttük a tompává vált, táncolók zaját, az édes illatú virágszirmokat, miközben a távoli fáklyafényt túlszárnyalja a telihold derengő ezüstös bujkáló fénye.



Nyelveik vad táncba kezdenek, hogy enyhítsék az égető szerelem vágyait. Mido erősen magához húzza a férfit, és szenvedélyesen viszonozza a csókot, szinte levegőt sem vesz közben, csak ölel és csókol.



Hosszú hetek óta vártak erre mindketten, és a beteljesült álom gyönyörét nem akarták hagyni gyorsan elillanni. Nagyon, nagyon hosszú percekig csókolóztak, egymást átölelve, vágyva a másik közelségére. Aztán a tempó lassan csökkent, végül már csak kis játékos csókok között szétváltak. Pár percig nézték egymás arcát, majd a lány felindulva szerelméhez bújt. Sesshoumaru hagyta, hogy a nő arcát a nyakához fúrja.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Gyönyörűbb vagy, mint amilyenre emlékeztem&#8230; - súgta a lány fülébe.



Az oly régen hallott hangtól Mido bőre megborsózott, és még erősebben szorította magához a férfit. Sessh egyik keze a lány derekán pihent, másikkal a nő hosszú haját simogatta. Aztán eltolta magától a lányt, majd mutatta neki, hogy forogjon körbe. Mido erősen elpirult majd halkan megszólalt:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; El is felejtettem, köszönöm a ruhát, csodaszép! - de aztán újra visszabújt az ölelő karok közé. 



Újra hosszú percekig álltak így, majd a lány érezte, Sesshoumaru ölelése gyengül. Aztán ő is megérezte, valaki feléjük tart. A házak között megjelent Kalde anyó és a szerzetes. Miroku nagyban magyarázott az öreg papnőnek, amikor mindketten megtorpantak, ahogy észrevették a két alakot. A beálló csendet Kalde anyó törte meg.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Akkor azt hiszem, a további időben én figyelek Rinre. &#8211; azzal mindketten sarkon fordultak.



Mido erősen zavarban volt, akár mennyi idő is telt el, ő még nem tudta megszokni ezeket a bujkáló, sokatmondó mosolyokat. Sesshoumaru arca szokásához híven nem tükrözött érzelmet, mindig ez volt, ha Rinen és Midon kívül valaki a közelében volt. Sárga szemei csak hűvösen csillogtak, keményen és egyenesen nézett a távozók után.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Jó szórakozást! &#8211; szólt vissza távolodóban még Miroku.



Valahogy egyiküket sem érdekelte a kéjenc szerzetes beszólása, csak egymásra mosolyogtak és elindultak az ellenkező irányba, ki a faluból. Egymás derekát átölelve sétáltak ki a házak közül.



&#160;



Folytatás következik&#8230;



&#160;

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[11.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23594092&amp;nid=5172435</link><pubDate>2009-08-06 21:50:31</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[10. Sakura no Hana I. &#8211; Az ünnep



&#160;



Mido csak késő délelőtt ébredt fel. Kipihentnek érezte magát, teste tökéletes állapotban volt. Amint kinyitotta a szemét egyből eszébe jutott milyen nap is van ma, Sakura Hana Ünnepe! Ma újra látja Sesshoumarut! De aztán egy rossz kellemetlen még is, felemelő érzés is visszatért a szívébe. A tegnap emléke. Kikyou visszatérése.



Nagyot nyújtózva felült, és fülelni kezdett. Odakintről boldog zsivaj hallatszott. Az ünnep már javában folyt. Fekhelye mellé valaki odakészített egy tál vizet és egy törölközőt. Mido gyorsan arcot mosott, majd felöltözött. Alig kötötte be az övét, a függöny félrecsapódott és Inuyasha lépett be.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Látom, felébredtél. &#8211; jelentette ki.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Én is látom, hogy felébredtem. &#8211; mosolygott rá Mido.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Jobban vagy? &#8211; kérdezte Inu közömbös hangon.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Persze. Csak kimerültem. De mi ez a nagy figyelmesség? &#8211; kérdezte a lány miközben mindketten, kiléptek a házból.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Semmi. Amit tegnap mondtál, Kikyouról. Hogy a barátod, és hogy tudod mit élt át. Örülök, hogy te nem vagy ellenem&#8230;



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Tessék? Miről beszélsz? &#8211; lepődött meg a lány.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Amióta felkeltem, Kagome, Sango és Shippou úgy néznek rám, mintha egy szörnyeteg lennék&#8230; Pedig még azt is kibírtam, hogy ne menjek utána&#8230;



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Szóval ezért menekültél hozzám? &#8211; mosolyodott el szomorúan Mido.



Egyáltalán nem akart egyik félnél sem állást foglalni. Kagome igazi jó barátja volt, és tudta mennyire fáj a lánynak az Inuyasha Kikyou iránt táplált érzései. De ugyanakkor tudta, hogy Kikyou és Inu mennyit szenvedtek. Nem tudott igazat adni senkinek, de Sango és Shippou, Kagome összpárti viselkedést mélyen elítélte.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Mondhatjuk úgy is&#8230; - válaszolta percek múlva a hanyou.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Tudod, én nem akarok senkinek sem igazat adni&#8230; Elég nehéz nekem így is&#8230; Érted? De egy biztos, nekem eszem ágában sincs veszekedni veled az érzéseid miatt! 



A hanyou elmosolyodott, örült hogy megtalálta azt az embert, akire számíthat ebben a kicsapott helyzetben. Aztán mind ketten csak álltak a ház előtt és az előttük elfolyó emberáradatot nézték. Még talán soha nem voltak ennyien ebben a faluban. A fiú a tömeg felé bökött.



- Meg akarod nézni? &#8211; kérdezte.



- Hát persze, gyere! &#8211; mosolygott vissza Mido és mindketten belevesztek a mulatózó nép sokaságába.



Ezen a napon senki nem dolgozott a földeken. Az asszonyok jobbnál jobb fogásokat főztek egész délelőtt, vagy a vásártéren szemlélték a tömérdek árut. A felhajtás hatalmas volt. A gyerekek kint futkostak az utcákon, és boldogan vették a cukorkákat és édességeket. A hajadon lányok és fiatalemberek már délelőttre kicsípték magukat. A férfiak barátaikkal együtt iszogattak és beszélgettek a sátrakban. Mindenki örömet talált az ünnepségben.



Inu és Mido mámorosan bolyongtak a tömegben, emberek között furakodtak át, megcsodáltak minden standot, minden árust. A lány belekarolt a fiúba, hogy ne veszítsék el egymást a tömegben, mire a hanyou nagyon meglepődött. Mido csak kacsintott egyet, mire mindketten elmosolyogtak. Igen, barátok voltak, igaz barátok.



Inuyasha nem tudott magán kiigazodni. Ennyire önfeledt és nyitott még soha nem volt senkivel. Még talán Kagoméval sem, mert az ő kapcsolatukban mindig ott izzott az elfojtott szerelem, ami minden egyes pillanatot feszülté és szikrázóvá tett. Miroku nem az ő világát képviselte és a folyamatos nőcsábászkodását igen csak lesajnálva figyelte. De még is, bármi történik élete árán is a fiú segítségére, sietette volna. Ugyan ez vonatkozott Shippoura és Sangora is, habár ők mindig mindenben Kagome pártját fogták. De Mido más volt&#8230;



Mosolyogva nézett a barna csillogó szemekben, amik képesek voltak bátyját is megszelídíteni. Mosolya még szélesebbre húzódott, ahogy belegondolt abba mi lett Sesshoumaruból, abból a démonból, aki szívből gyűlölte a halandókat. Nagy vigyorgása még a lánynak is feltűnt:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Minek örülsz te meg annyira? &#8211; kérdezte, miközben egy szép gyöngyből fűzött nyakláncot nézegetett.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Csak gondolkodtam. &#8211; pislogott nagyokat a félszellem.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; És elmeséled miről? &#8211; faggatta a lány, miközben egy gyűrűt kezdett el szemlélni.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Csak a bátyámra gondoltam&#8230; Meg arra milyen lett&#8230; - és egy elfojthatatlan mosoly futott át az arcán.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Te most gúnyolódsz? &#8211; kérdezte Mido nevetve.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Eszemben sincs.



Az egész délelőttöt együtt töltötték a vásárban. Többször is összefutottak Kagoméval és a többiekkel, de ők mindig hidegen viselkedtek a hanyouval, amit Mido szóvá is tett. Ezzel pedig csak azt érte el, hogy már vele sem akartak szóba állni. Persze ezen jól felhúzta magát és a hanyouval együtt, otthagyta a vásárt. Csak Kalde háza előtt lassított le.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ezek teljesen ütődöttek! Istenem! Inuyasha, nem érdekel, hogyan de szüntesd meg ezt a hadi állapotot, mert rosszul leszek!



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ha az olyan könnyű lenne! &#8211; harciaskodott Inu.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ti meg mit hangoskodtok? Már kihűlt az ebéd! Kagoméék nem szóltak hogy készen van? &#8211; kérdezte Kalde a házból kilépve.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Hát Kagoméék most külön fogalmat képviselnek&#8230; - sóhajtott Mido és mindketten bementek.



Az összes maradékot megették, nagy részét Inuyashának hála, de Mido is elég nagyrészt bevállalt. Miután végeztek az evéssel, elmesélték az anyónak, hogy mi is zajlik éppen társaságukon belül. Az anyó figyelmesen végighallgatta őket, majd kis gondolkodás után csak egyetlen megoldást talált.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Inuyasha, tudjuk, hogy semmit sem követtél el Kagome ellen, most még is kérj tőle bocsánatot! 



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; De hát miért? Ez egyáltalán nem igazságos! &#8211; háborgott a fiú.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Inuyasha. Kagome szeret téged, ez a napnál is világosabb, és azt is tudjuk, hogy te is szereted őt. De a te szívedben helyet kap még a nővérem is, és ezt mindhárman tudjátok. Kagomének ez nagyon fáj, és most hogy Kikyou visszatért úgy érzi, minden, amit eddig elért semmibe vész. És most haragszik&#8230;



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Haragszik? &#8211; lepődött meg a fiú.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Igen. Nem rád és nem is a nővéremre. A világra, a sorsra&#8230; Le fog nyugodni, csak idő és törődés kell neki&#8230;



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Azt hiszem értelek. &#8211; nézett maga elé a hanyou majd felkelt és egy szó nélkül távozott.



Kalde és Mido még sokáig némán gondolkodva ültek a házban, majd az idős asszony hozzá látott, hogy rendet tegyen az ebéd után. Mido segítette neki, elmosogatott és kisepert. Végül megálltak a ház előtt és figyelték a boldog kavargó tömeget. Nagy sokára Kalde anyó törte meg a csendet:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Nem is tűnsz izgatottnak. &#8211; jelentette ki.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Mért annak kéne lennem? &#8211; lepődött meg a lány.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Én úgy gondoltam. Elvégre ma jön meg Sesshoumaru.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Tényleg, ki is ment a fejemből&#8230; - mosolyodott el a lány.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Szerintem megfürödhetnél, a hajad tiszta por és fénytelen a tegnap óta. &#8211; sóhaj - Lányom úgy érzem rád, férne már a boldogság. Valamiért túl nagy dolgokat akar tőled az élet&#8230;



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Én is így érzem Kalde anyó! Nagyon is! &#8211; sóhajtotta Mido is.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Nem tudsz mást tenni, mint tűrni. Menj, fürödj le, és kapsz tőlem valamit. Ajándékba&#8230;- lépett be a házba az anyó.



Végül törölközővel és hajolajokkal tért vissza Mido kezébe nyomta, majd elindult a vásározók felé. Mido elmosolyodott és ciccentett az árnyékban heverésző Kosimonak. A macska lustán bandukolva követte a lányt a hőforrásig. Ott Mido kibújt kicsit már megviselt hétköznapi ruháiból. Azok néhol már szakadtak voltak. A zöld szoknya és a lila felső is tépett, gyűrött és néhol koszos volt. Amióta eljött a tavasz és véget ért a tél ezt hordta, így semmivel sem volt másabb külsőre egy egyszerű falusi lánytól. Csak a kimonó alatti alsóneműk voltak épek és tiszták, amiket még otthonról hozott magával, és amiket Kagomééknál vagy, éppen ha haza téved rendszeresen, ki szokott mosni. Ahogy a nyúzott kis ruhadarabokat nézte eszébe jutott, régen milyen ruhákat hordott. Egy éve még el nem tudta képzelni, hogy ilyeneket valaha fel fog húzni. Akkor csak farmer és a rövid sokat sejtető felsőcskék voltak rajta. Imádott bulikba járni, annyi sminkes cucca volt otthon hogy egy szekrénybe is alig fértek volna be. Kétnaponta hajat mosott, és mindenféle pakolásokkal ápolta selymes fürtjeit. Így visszatekintve felettébb nagyképűnek látta az akkori Midot. Ezen elmosolyodott, majd belemerült a kellemes langyos vízbe. Sokáig fürdött és úszkált a piciny tavacskában. Kosimo a parton várta, de lassan a fák hűs árnyékában elaludt. Igaz éberen pihent, de a hírtelen jött nyárias meleg arra késztette, hogy lustálkodjon. Csak arra nézett fel, mikor Mido csobogva kimászott a vízből.



A lány meztelenül állt a napon, előre hajolt, megrázta hosszú haját, amiből csillogva csapódtak ki a vízcseppek. A kis cica nyújtózkodott egyet majd gazdácskája csupasz bokájához simult. A lány felkacagott a csiklandós érzéstől.



Sokáig maradtak még a tónál, Mido nem akart visszamenni a fesztiválra, majd csak este. Amikor a táncmulatság lesz.



Miután testét leszárította a napsütés, és haját is viszonylag megszárította és kidörzsölte a törölközővel belőle a vizet, felhúzta alsóruháit, majd a többit szétterítve a friss, zöld és zsenge fűben elfeküdt rajtuk. Kosimo játékosan felmászott a lány hasára, és ott ült le, miközben nagy zöld szemeivel pislogás nélkül nézte gazdácskáját. Két farkát hol jobbra, hol ballra billentgette és kis fejét megdöntve bámulta Mido. Piciny lábacskáival megnyomkodta a lány hasát, kifejező nézésével pedig Midot figyelte. A lány egy darabig állta a tekintete, majd hátra hajtotta a fejét és lehunyta a szemeit.



A madarak daloltak az aprócska ritkás fákkal benőtt tisztáson, daluk az újra éledő természetről és a szerelemről szólt. A madárfütty kellemes hangjai, a lágy langyos tavaszi szellő simogató fuvallata, Kosimo ütemes dorombolása és az oly régóta nem érzett bizsergető melengető napsugarak hatására Midot elnyomta az álom. Felületesen aludt, még is zavaros álmai voltak. Mikor felébredt persze semmire sem emlékezett belőlük. Először arra sem emlékezett, mi volt az, ami felébresztette az álmok rengetegéből.



Felült, amit Kosimo nem díjazott és sértetten ugrott le a lány hasáról. Mido szétnézett, és mindent rendben talált. Senki nem járt a tisztáson, minden nyugodt és csendes volt, ugyan úgy, mint amikor elaludt. Csak a napsugarak dőltek erősen ferdeszögben már, megnyaldosva és aranyos fénnyel bevonva a rügyező, virágzó fák ágait. A lány merengve nézte a virágszirmokat, ahogy a szél játszik velük, és finom illatukat teríti szét a levegőben.



Álmodozva lehunyta szemeit, felhúzta térdeit, amit kezeivel szorosan átkulcsolt. Mélyeket lélegzett, hogy jól megjegyezze és kiélvezze a virágok finom illatát. A tavaszi meleg szellő felkapta immár megszáradt hosszú haját, és finoman megcsiklandozta vele a lány hátát. Mido Sesshoumarura gondolt. Annyira kívánta, bár csak most itt lenne vele. Lassan több mint két hete nem látta, és rettentően hiányzott neki a férfi. Az ígéret is csak egyre jobban elgyötörte a várakozás perceit, az ígéret, hogy mostantól minden olyan lesz, mint régen. Sóhajtva fektette arcát térdecskéire.



Ábrándozásából Kosimo erőteljes mocorgása riasztotta fel. A cica a lány karját lökődte, halkan morgott és a levegőt szimatolta.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Jön valaki? &#8211; kérdezte a lány, miközben felkelt és öltözni kezdett.



A macska továbbra is szilárdan bámult a falu felé vezető alig látható kis ösvény felé. Nem is kellett sokáig várnia, hamarosan az ösvényen megjelent Kalde anyó. Hátán tegez volt, kezében íj, amire támaszkodva lassan sétált a tavacska felé. Mikor meglátta az öltözködő lányt elmosolyodott, majd ráérősen mellé lépkedett.



- Már azt hittem bajod esett.



- Nem Kalde anyó, semmi bajom, csak elaludtunk egy kicsit. Igaz Kosi? &#8211; kérdezte a cicát, aki már dorombolva simult a lány bokájához.



- Óvatlan vagy néha. És el is fogunk késni, ha nem igyekszünk! &#8211; hunyorgott ravasszan az idős asszony.



- Akkor induljunk. &#8211; nevetett a lány és mindannyian visszaindultak.



Az úton a két nő halkan és vidáman beszélgetett, és már távolról meghallották a faluból szűrődő zsivajt. Amikor elértek a kis dombtetőre, ahonnan be lehetett látni az egész völgyet, amiben az amúgy csendes és aprócska település feküdt egy kicsit megálltak és lepillantottak. Most az utcákon színes, élő, mozgó, zsivajgó foltok sétáltak, minden ház díszbe volt öltöztetve, a vásártéren felállított színpadon előadás folyta, a standokon az árusok kiabálva kínálták portékáikat.



Pár perces nézelődés után Kosimo előre sietett és a két nő is követte. Lassan lépkedtek a dús fűben, és kikerülve az emberáradatot, a kertek felől közelítették meg házaikat. Aztán amikor odaértek, Kalde anyó saját házába vezette a lányt, majd kisebb kutatás és pakolás után egy nagy dobozt vett elő.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ezt rám bízták, hogy adjam át! &#8211; mosolygott csalafintán az öregasszony.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ugyan mi ez, Kalde anyó? &#8211; lepődött meg Mido és finoman megrázta a dobozt, hogy zörög-e.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ajándék, neked. Egy hete hozták, azzal az üzenettel, hogy a mai napon adjam át neked.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Hozták? Ugyan kicsoda? &#8211; nézett nagyokat a lány, és finoman lefejtette a szalagot a csomagról, ami eddig összekötötte.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Egy ismerős&#8230; Nyisd ki, majd megérted&#8230; - Kalde is kíváncsian nézte a remegő kis kezeket.



Mido óvatosan kinyitotta a nagy keménypapír dobozt, mire finom suhogás hallatszott belőle. Aztán ahogy kihajtogatta a vékony anyagot, ami takarta, ámulva nézte a csodálatos csillogó kelmét, ami a dobozban lapult.



Pár pillanatig némán bámulta, majd finoman kiemelte és szétnyitotta a levegőben. Egy hófehér ruhát rejtett a csomag. Legalábbis elsőre úgy tűnt, hogy csak ezt. Ahogy a lány magához ölelte a csodaszép ruhát, egy pergamen darab esett ki belőle. Mido utána kapott, majd feltörve a pecsétet, egy kézbe fogva a ruhát olvasni kezdte. A levélben csak egy mondat volt.



&#160;



Remélem ez a ruha képes lesz versenyezni a te szépségeddel&#8230;

Bocsáss meg nekem&#8230;



&#160;



Mido pislogva olvasta el még párszor az írást, majd Kalde felé nyújtotta, aki szintén elolvasta. Majd visszaadta a lánynak, és az ajtó felé indult, ahonnan csak egy pillanatra nézett vissza:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Szerintem tudod, hogy ki küldte&#8230; - azzal elhúzta a bambusz függönyt és elment.



Midayoi még percekig a levelet és szorongatta, majd a ruhát óvatosan visszahajtotta a dobozba és vetkőzni kezdett. Régi ruháit is összehajtogatta, majd vigyázva és kicsit esetlenül felhúzta az újat. Azt mintha csak rá öntötték volna. Egy picit nem illett ebbe a korba, legalább is Mido úgy érezte. A ruha hófehér volt, vörös és arany mintákkal átszőve és 2 részből állt. Az egyik az alsó rész, ami kellemes tapintású és vastagabb anyag volt. Ebbe kellett belebújnia, mint egy köntösbe, majd a derékrésznél lévő vékony zsinórral körbetekerte magán és azt megkötötte. A ruhának, akár hogy is nézte nem nagyon volt válla. Leginkább úgy nézett ki, mintha csónak nyakú pulóvernek tervezték volna. A csatsor a lány ball melle alatt húzódott, majd abba maradt és két vastag szalag maradt, mindkét oldalra. Azokat a vállánál kellett megkötni, majd finoman lecsúsztak róla. A ruhának hosszú és nagyon bő ujja volt. Miután ezzel végzett Mido a másik vékonyabb aranyfényben játszó selyemdarabért nyúlt. Abba először a fejét kellett beledugnia, majd lehúzta a testére. Ennek az anyagnak nem volt ujja, de helyette volt nyak és vállrésze. Végül egészen a bokájáig leért ez a felsőruha. A dobozban még 2 dolog maradt. Egy vastag bordó öv, amit Mido fel is kötött, úgy hogy a derekán, a háta közepén nagy masni maradjon.



Ámulva nézett végig magán. Majd belelépett a számára odakészített kis fekete saruszandálba. Körbeforgott, miközben kezeivel végigsimította a csodálatos ruhákat. Az titokzatosan, és bujkálón meg-meg csillant. Aztán még bele nézett a dobozba. Abban egy kis hajtű feküdt. Az ékszer vörös és fehér kövekkel volt kirakva. Mido baloldalt feltűzte a haját. Nem fésülködött meg, a hajmosás óta, így haja kis fürtökben, csiga alakban göndörödött.



Alig engedte le kezeit, a szobába berobogott Sango, Kagome és Rin. Hangosan csacsogva száguldtak be, könnyedén félrecsapva a függönyt, aztán meglepetten nézték az előttük álló nőt. Pár pillanatig nem ismerték fel. Ők is nagyon csinosak voltak. Kagome hosszú, egybe részes sötétkék kimonót és hozzá vastag sárga derékszalagot viselt. Sango ruhája is hasonló volt, csak más mintával, és más színekben. A szellemirtó lány szépsége felettébb kitűnt ezekben, a ruhákban. Hosszú haját feltűzte, és mintha száján halványpiros rúzs csillogott volna. Rin is édesen kicsípte magát, narancssárga barna mintás kis kimonót viselt, piros övvel, és rakoncátlan fürtöcskéit is valószínűleg megfésülte. 



A négy lány hosszú másodpercekig farkasszemet nézett egymással. Végül Rin törte meg a csendet.



- Te vagy a leggyönyörűbb Mido! &#8211; mosolygott.



- Ugyan már! &#8211; pirult el a lány, és gyorsan Kagoméék felé nézett.



- Ti hova ilyen sietve? &#8211; nézett a két idősebb lányra.



- Téged kerestünk. Kezdődik az előadás! Mirokuék már foglalják a helyünket! &#8211; kapta el Mido csuklóját Sango.



- Milyen előadás? &#8211; pislogott nagyokat értetlenül a lány.



- Te a holdon voltál eddig? &#8211; sóhajtott nagyokat Kagome &#8211; A császár katonája! Otthon már ezerszer láttam, de így, korhű előadásban még fantasztikusabb lesz!



- Kagome, kibékültetek? &#8211; kérdezte Mido miközben már a lányokkal egymásba karolva sétáltak az egy irányba tartó emberáradat közepén.



- Igen. Köszönöm a közben járásodat! &#8211; mosolygott vidáman a lány.



Aztán elérték a piacteret, ahol az árus standok helyét átvették a nézőtér sorai. A három lány magabiztosan elirányította Midot a számukra fent tartott ülőhelyekhez. Amint helyet foglaltak megkezdődött az előadás. Úgy néz ki az utolsó pillanatban érkeztek.



Mido nagyot sóhajtott, egy pillanatra lehunyta a szemét majd már az előadást figyelte. De nagyobb részt, a közönséget és az eget pásztázta, reménnyel és várakozással teli szívvel.



&#160;



Folytatás következik&#8230;



&#160;

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[10.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23594092&amp;nid=5172370</link><pubDate>2009-08-06 21:14:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[9. A látomás



&#160;



&#160;A halál már körbeölelte Midayoi testét, amikor is a semmiből vakító fehér fény tűnt fel az éjjeli sötétben. Mint vakság után az első halványfoltok fénye vakított el mindenkit, a tisztaság ilyen mértékű csillogása. A fény lassan alakot öltött. Egy nő volt. Hosszú sötét haja, barna és meleg szemei voltak. Kezében íjat tartott, hátán tegezt. Lassan lépett párat, kicsit keresgetőn, mintha hosszú út végén fáradtan próbálna még kitartani, végül egy nyilat a húrra illesztett, erősen megfeszítette, majd ellőtte. A vessző körül rózsaszín, vakító fénysugár jelent meg, és megtörte a sötétet. Az mintha apró darabjaira hullott volna szét.



Mido kinyitotta a szemét, de ekkor az alak már előtte állt. Könnyek szöktek a szemébe, mikor a gyönyörű fehéren fénylő arcra nézett. Néma csend állt be, a nő hófehér kezét Midonak nyújtotta és felsegítette. Csak egyetlen elnyújtott nyögés törte meg az áhítatot, Inuyasha hangja:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Kikyou!



Valóban ő volt, ha nem is tűnt normálisnak, mivel teste lélekszerű volt csupán. Miután felsegítetett a lányt, lágyan megszólalt. Hangja ugyanolyan tiszta csilingelő és szomorú volt, mint mindig.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Te voltál az egyetlen, aki nem felejtett el! Aki azt akarta, hogy itt maradjak. És ezt olyan erősen kívántad, hogy a kérésed valóra vált. &#8211; mosolygott a lányra.



Mido arcán és nyakán patakokban folytak a könnyek, lélegzete elakadt, és csak nézte a gyönyörű alakot. A nő elfordult tőle és Narakura nézett.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Tévedsz, ha azt hiszed te képes vagy még egyszer megölni! Én addig élni fogok, amíg a szíved ver! Akármilyen testben is! &#8211; húzta össze barna csillogó szemeit, hogy sűrű sötét szempillái összeértek.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Örülök, hogy nem adtad fel ilyen könnyen Kikyou! Örömmel küzdök meg veled akár 1000-szer! &#8211; válaszolta udvarias mosollyal az arcán Naraku.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ne félj, még élni hagylak. Most másért jöttem! &#8211; villantak meg a papnő szemei, majd az eddig csendben hallgató Tsubakira nézett. &#8211; Szóval valóra vált az álmod? Kár hogy fel kell ébredned!



Majd felsőjének bő ujjába nyúlt és egy kést húzott elő. Mindenki némán figyelte, hogyan villan meg a penge. Kikyou kiengedte hosszú fényes haját, majd egy tincset fogott a kezébe és megbánás nélkül levágta. A hajcsomót a némán ámuló Mido kezébe nyomta.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Benne van minden spirituális erőm, ahogy Kaldénak, Kagoménak és neked is a hajszálaitokban! A szent nyílvesszőt olyan szinten erősíti, hogy nincs olyan aura, ami ellenállna neki. Hagyj meg belőle eleget ahhoz, hogy megtalálhass! &#8211; mosolygott a papnő, de az utolsó mondatnál Inuyashára nézett.



Kikyou szemében megcsillant a fájdalom. Sokáig nézték egymást a hanyouval és annyi el nem mondott fájdalmas érzelem volt tekintetükben, hogy Kagome képtelen volt tovább figyelni őket. Elfordította a fejét, de abban a pillanatban meg is tört a varázs. Kikyou búcsúzóul végignézett a kis csapaton, végült tekintete újra Midora tévedt:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Kérlek, találj meg&#8230; - suttogta könyörgően.



Aztán alakja fényleni kezdett majd apró darabkákra hullott szét, amik vakítóan csillogtak. A fény nem akart elülni, de mindenki csak döbbenten állt. Végül egy hang szólalt meg távolról és messziről:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Meddig tartsam még fel őket! Midayoi, tudod mi a dolgod!



A lány könnyei közül bólintott, és mint a villám kapott elő egy nyílvesszőt, majd a hajszálak közül megfogott egyet és körbecsavarta vele. Aztán saját hajához nyúlt, és gondolkodás nélkül kitép egy csomóval. Abból is egy szálat körbecsavart. Alig érintette meg a vesszőt, az mintha fehér szikrákat kezdett volna hányni. De közben Kikyou varázslata múlni kezdett. A lány rémülten nézett hátra, a kis mozgásra amit érzett.



Mögötte Kagome állt, kezében íj és nyíl valamint két hajszál. Egy ősz és egy sötét barna. Elmosolyodott és felajzotta az íjat. Mido is ugyan így tett.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A nagyravágyásodért! &#8211; kiáltotta Kagome miközben Tsubakira célzott.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Kikyouért! &#8211; kiáltotta Mido és Narakura célzott.



A két vessző felragyogott az íjakon, még mielőtt a húr megpendült volna. Aztán olyan fénynyaláb kíséretében szálltak el, amilyent még emberi szem soha nem látott. Mindkettő halványrózsaszín volt, de olyan erős fényt árasztottak, hogy az nézők szemei is bele fájdultak.



Mindkét vessző gondtalanul átsuhant Naraku védőpajzsán, és a démonnak még megrettenni sem volt ideje. Kagome vesszője egyenesen Tsubaki mellkasában állt meg, úgy hogy közben érinttette az ékkövet, ami vakító fénnyel megtisztult. Mido vesszeje tökéletesen Naraku szíve felé tartott, de valami megmentette annak életét. Hakudoshi a tisztító vessző elé vetette magát, és így testével védte meg azt.



A két lány meglepetésére Inuyasha futott el mellettük, kezében az agyarrá alakult Tetsusaigával majd a levegőbe ugrott és erőteljes szélbordákat küldött az összeomlott védelmű Naraku ellen.



A fények összekeveredtek, szétválaszthatatlanul, vakítva mindenkit. A két lány egymásba kapaszkodott a viharos szélben és csak percek múlva tudtak körbenézni. A pusztítás határtalan volt az erdőt letarolta, a falu is éppen hogy csak megúszta. De egyetlen egy holtestet sem láttak.



- A rohadék, megint elmenekült! &#8211; szúrta földbe kardját idegesen a hanyou.



- Nézd a jó oldalát. De legalább élünk! &#8211; válaszolta Sango, miközben óvatosan simogatta a kuporgó kis Kirarát.



- Az, kevés! &#8211; kiabálta hanyou.



Néma csend állt be az éjjeli homályban. A faluban minden ember ébren volt, házaikban kuporogtak rémülten várva a végzetet. A szakadó esőben még mindig megdöbbenten állt kint Kalde, Shippou, Rin, Sango, Kirara, Miroku, Inuyasha, Kosimo és Mido. Mindenki gondolatai ugyan azon a személyen jártak, a semmiből felbukkant Kikyounál. A halottnak hitt Kikyounál, akinek most az életüket köszönhetik.



Inuyasha csak lehajtott fejjel állt, arcát nem lehetett látni hófehér vizes fürtjeitől. Kagome egy röpke kísérletet tett, hogy meg érintse a fiú vállát, de keze megállt a levegőben. Kalde a két kezét mellkasára szorítva az egyik ház oldalának támaszkodva állt és igazán nem tudta, hogy örüljön vagy sem nővére visszatértének. Rin és Shippou értetlenül nézték csak a Miroku Sango párost, akik viszont Kagomét akarták megszólítani. Talán valami vigasztalót, vagy bíztatót akartak neki mondani, de nem találtak szavakat.



Mido volt az első, aki megmozdult. Teljesen elázott, ahogy a többiek is. Sok könnyet hagyott lepottyan a földre, és nem is tudta miért sír, de úgy érezte, muszáj. Az eső lassan elállt és az ég is tisztulni kezdett. A telihold gömbölyű fénylő arcát megpróbálta előretolni a távozó fellegek között, de egyelőre azok voltak fölényben. Midayoi lassan megmozdult. Kezében még ott volt az íj, kardjai a sárban feküdtek.



Vontatott mozdulatokkal eltette az iker pengéket, és az íjra támaszkodva elindult. Senki sem tudta hová tart. Kicsit bizonytalanul lépkedett, úgy érezte, ahhoz sincs ereje, hogy éljen, de ma még meg akart tenni valamit. Pár perc múlva felért a kis dombra, majd szédelegve elindult a lépcsőn Kikyou szentélye felé. Senki sem mozdult rajta kívül, csak figyelték botladozó lépteit. Aztán Kalde is elindult, majd utolérte az egyre erőtlenebb lányt. Mido ekkor már az egykoron hamvakat tartalmazó urna mellett állt. Kezéből kidőlt az íj, ő megadóan térdre rogyott. Kezeit összekulcsolta és sírva beszélni kezdett.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Mért nem szóltál! Kikyou! Én azt hittem összetörik a lelkem, amikor a szemem előtt válltál semmivé! Mért nem szóltál, hogy élsz! Mért? Én szerettelek, mint egy igaz barátot, soha nem felejtettelek el egy percre sem! Én könyörögtem, felajánlottam az életem csak hogy te újra itt lehess! Átéltem minden fájdalmad, beleláttam a szívedbe, onnantól kezdve megértettelek! Olyan voltál nekem, mintha csak a nővérem lettél volna! Én vártalak! De mért nem szoltál? &#8211; a lány vállai megrogytak, ahogy egy kéz hozzájuk ért.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Immáron 2-szer temettem el a nővérem! Kétszer emésztette lelkem a fájdalom! Imádtam Kikyout és kétszer kellett megsiratnom! Legalább szólt volna, csak annyit üzent volna, hogy él! Nem tartottam helyesnek, hogy újra itt jár az élők között, nem tartottam helyesnek hogy a bosszú élteti! Nem akartam hogy Inuyasha és Kagome a múlt kísértetének árnyékában éljenek! De még is, örültem, hogy tudom újra velem egy világban van! Aztán amikor elmondták, hogy annak a félszellemnek újra sikerült megölni! Azt hittem nem fogom újra érezni, de a gyász újra elöntötte a szívem! Újra eltemettem őt, drága nővérem és most idejön, félévnyi fájdalom után, szellem alakként! &#8211; folytatta Kalde a lány helyett. 



Lassan az egész kis csapat a szentély kapujában állt és a két nőt nézték. Inuyasha maradt csak távol, úgy nézett ki képtelen volt megemészteni, hogy Kikyou még is életben van. Nem akart hinni a szemének, az érzékeinek és nem akarta érezni szíve egyre jobban ösztökélő sugallatát, hogy azonnal induljon és keresse meg a papnőt. De fejében ott volt a másik kis hang is, ami tudatára adta mekkora fájdalmat jelentene ez Kagomének. Gondolataiból a lány éles sikolya vetett véget:



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Inuyasha, segíts! &#8211; kiáltott.



A hanyou meglepetten felkapta a fejét. Odafent a dombtetőn Kagome a sárban térdelt, mellette ájultan Midayoi feküdt. A fiú feléjük indult, majd leguggolt az alélt lány mellé. Az békésen feküdt, csak mellkasa lassú és ütemes mozgása mutatta hogy él.



- Ki merült. Sok volt ez neki! Kérlek, hozd le! &#8211; nézett a hanyoura Kalde.



Inu felemelte a lányt és nyomában a kis csapattal visszavitte a faluba. Alig lépett le utolsóként Sango a szentély lépcsőjéről, mögöttük ölelő fénykoszorú tündökölt fel. Mindenki meglepetten fordult meg.



A fénykoszorú nőtt, közepét az urna táplálta, majd lassan végig ömlött az egész falun. És láss csodát! A lekaszabolt, szél tépte virágok újra tündökölni, kezdtek. A felborított előre bekészített árusbódék visszaálltak helyükre, a házak megtépázott teteje rendbe jött és az utolsó felhőfoszlányok is eltűntek az égről.



A kis csapat csak meglepetten bámult a fénylő holdvilágba a visszaszépült tájra. Egyikük sem mondta ki, de tudták ez Kikyou jó szándéka volt. Inuyasha indult meg újra és bevitte Midot a házba. Mindenki követte, majd Kagome és Sango lefektették az ájult lányt. Sokára mertek csak nyugovóra térni a falusi emberek.



Inuék is még sokáig ébren beszélgettek, csak a gyerekeke és Mido aludt békésen. Mindegyikük lelkében zavarokat okozott Kikyou visszatérése, és még sokáig emésztették ezen magukat.



&#160;

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[9.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23594092&amp;nid=5172365</link><pubDate>2009-08-06 21:12:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[9. Első összecsapás



&#160;



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Mi ez? Ez valami nagyon erős? &#8211; figyelte az eget Sango, miközben beszélt.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Lányok! Veletek minden rendben! &#8211; közeledett futva Inuyasha és Miroku.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Velünk igen. De valaki meg tudná mondani, mi készül itt? &#8211; kérdezte Mido.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Valami nagy és ocsmány közelít! &#8211; szimatolt a levegőbe Inu.



Az ég egyre jobban elfelhősödött és a fekete fellegek lassan összeértek. Találkozásuknál villámok cikáztak át kéken megvilágítva a feldíszített falut. Aztán egy érdekes füttyhang hallatszott, majd másodpercre pontosan Kalde, Kagome és Mido a fejéhez kapott. Tágra meredt szemmel meredtek maguk elé, miközben az eső nagy cseppekben szakadni kezdett.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Mi történik? &#8211; kiáltott fel Inuyasha.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Mido, Kagome, Kalde anyó! Szólaljatok meg! &#8211; rémült meg Sango is.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Cssss! Várjatok! &#8211; intett nekik Miroku.



A 3 nő meggörnyedve és meglepetten állt. Elképedésük oka a fejükben megszólaló hang volt. Tsubaki hangja. Nagyrészt Midohoz beszélt, de mivel Kagome és Kalde is mikok voltak tisztán hallották.



- Üdvözöllek, Midayoi! Gondolom, meglepődtél, igaz? Visszajöttem! Kicsit megerősödtem, hogy megnézzem milyen is a te igazi erőd. Ha legyőzlek, nagyobb leszek Midorikonál is, igaz? Elvégre te vagy az ő örököse!



A hang elhalt, a 3 nő meglepetten összenézett.



- Ti is hallottátok? &#8211; suttogta Kagome.



- Igen. Mido, mi volt ez? &#8211; kérdezte Kalde a szakadó esőben.



De nem várhatta meg a választ. Hírtelen egy rózsaszín, fénylő védőburok jelent meg az égen. Benne 1 démonnal, és egy tiszta feketébe öltözött ezüsthajú, fiatal nővel. Csak az arca árulta el, hogy ő nem más, mint Tsubaki. Testét egy 20 éves nő megirigyelhette volna. Mosolyogva bámult a meglepett kis csapatra.



Arcáról csak az, hervasztotta le a mosolyt, hogy Midayoi figyelemre sem méltatta hatásos belépőjét. Alakot váltott, majd eltűnt a szemük elől. Nem is sejtették hova igyekezett a lány ilyen hevesen. Ő viszont a szélnél is gyorsabban rohant. És jól is tette.



Rin a házuk előtt állt, és folyamatosan hátrált egy felé közeledő furcsa figurától. Egy kisfiú volt, egy fújtató fehér paripa hátán. Mido oda se nézett csak tiltóan kezét az ismeretlenek felé fordította, mire azok elrebbentek a kis lánytól. Mido egy pillanat alatt ott volt, és már fel is kapta Rint. Vissza sem nézett, csak rohant egyenesen barátaihoz.



A lovas követte és már majdnem beérte, amikor is Mido taktikát változtatott. Felugrott a háztetőkre és ott rohant tovább. Aztán csobbanva ért földet Kalde és Kagome mellett a sárban. Az ismeretlen lovával Naraku és társnője mellé léptetett.



- Hakudoshi? &#8211; kiáltott fel Inuyasha.



- És Entei? &#8211; fűzte tovább Miroku.



- De hiszen, ez lehetetlen! &#8211; állapította meg Sango.



- Ez lenne Naraku porontya? &#8211; kérdezte Mido fintorogva.



- Milyen okos vagy kislány! &#8211; szólt oda neki Tsubaki, majd Naraku mellé lebegett &#8211; Folytatnánk? &#8211; kérdezte.



A démon csak intett egyet, mire a háta mögött megjelent Kagura a szelek szárnyán, és mögötte egy hadseregnyi démon. A nő lehunyta szemeit, és Mido tisztán látta az undort az arcán. Tényleg gyűlölhette Narakut.



- Nos, akkor kezdjük el! Te az én prédám vagy, le akarlak győzni, és most már kellő képen meg is erősödtem hozzá! &#8211; azzal a nyakából előhúzta a fekete és tisztíthatatlanul csillogó Shikon Gyöngyöt.



- Ha értem jöttél, mért hoztad ezt a csőcseléket? Ezt a mi harcunk lesz! A barátaimat hagyd ki belőle! &#8211; válaszolta a lány és kihúzott egy vizes tincset a szeméből.



- Nem tehetem. Ma veled együtt nekik is meg kell halniuk! &#8211; játszadozott a szent ékkővel Tsubaki.



- Felejtsd el! &#8211; kiáltotta haragosan a gúnyos szavakra Mido, mire a ruhája alól vörös fény tört ki.



Mindenki meglepetten kapta oda a fejét. A lány, remegő kezekkel kihalászta a Teklemiratot, és csak meglepetten nézte, ahogy a kő lüktet. Látta benne az elsuhanó árnyalakokat, de most sokkal élesebben. Egy pillanatra egy gyengéd, óvó kezet érzett a vállán, és tudta Midoriko lelke most vele van.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! &#8211; húzta ki magát és felszegte a fejét.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Reméltük is! &#8211; mosolygott gúnyosan Naraku és Tsubakira nézett.



A Sötét papnő lehunyta a szemeit, majd egy pillanat múlva hatalmas energia gömb jelent meg a kezében, és gúnyos vigyorral a szája szélén a kis társaság felé hajította.



Mido nem mozdult helyéről, csak mindkét kezét előretartotta, mintha egy láthatatlan falat akarna eltolni. Mindenki felkészült a halálra, de az nem köszönt be hozzájuk. Az energia gömb lassulni kezdett, majd Mido keze előtt centikkel végkép megállt és a levegőben lebegett. Tsubaki összehúzott szemei megvillantak, mire az a pár centi is elfogyott. De a lány helyett egy sík, ablaküvegként elterülő vörös fényjelenségbe ütközött ami, aranyos ragyogással elnyelte azt. Mido még meg sem várta, hogy a fekete energianyaláb teljesen elnyelődjön, már elrúgta magát a földtől.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Még mindig kevés vagy Tsubaki! &#8211; kiáltotta.



A csel összejött. Tsubaki kirebbent Naraku védőaurájából. A lány egyből támadást is intézett ellene. De Naraku és Hakudoshi sem maradt tétlen. A démon had megindult az Inuyasha, Miroku, Kalde, Sango, Kagome féle kis csapat ellen. Inuyasha Hakudoshi és Entei ellen küzdött. Sango Kagome és Miroku a rengeteg démon támadása alatt rogyadozott. Időközben Shippou is hősiesen megjelent és Kaldet és Rint egy ház rejtekébe vezette.



- Túl nagyra törő vagy Tsubaki! Midorikot soha nem szárnyalhatod túl! &#8211; állt meg a sárban, távolabb a harcoló barátaitól Mido.



- Inkább csak ambiciózus! Mint te! &#8211; kacagott fel Tsubaki a lány előtt, majd meg fogta az ékkövet és valamit motyogni kezdett.



- A te ráolvasásaid semmit sem érnek ellenem! &#8211; nevetett fel Midayoi, de legnagyobb meglepetésére hírtelen métereket zuhant hátra.



Pislogva pattant fel a sárból, és meghallotta a levegőben suhanó test hangját. Sikeresen kikerülte láthatatlan ellenfelét. De az, mint a villám követte. A lány a levegőbe menekült, de a lény ott is rátalált. Mido megunta a fogócskát és leszállt a földre. Tisztán sejtette, hogy ismét támadás célpontja lesz, így csak felhúzta a védőpajzsát.



A lény nekiütközött, majd átfúrta magát rajta. Midonak meglepődni sem volt ideje, már csak azt érezte, hogy valami hideg tárgy a mellkasának ütődik. De a nem várt segítség megérkezett. Narancssárga lángok csaptak fel a két csatázó körül, majd a semmiből felbukkant Kosimo és Kirara.



A két macska egyszerre érkezett. Mido egész nap nem is látta őket, és csak most jutott ez eszébe. Kosimo rávetette magát a láthatatlan ellenségre, míg Kirara egy pillanat alatt elkapta Midot és a magasba, repítette. A lány gyorsan kapcsolt, amíg Kosimo a láthatatlan lénnyel birkózott ő már íj után nyúlt. Nem tudta mit fog lelőni, de annyira biztos volt magában. Úgy érezte akár csukott szemmel is, eltalálhatja azt a valamit.



A nyíl fényesen suhant majd, Kosimo mancsai közül kilőtte a támadót. Örömének elrontására hangos sikolyt hallott. Kirara egyből a hang irányába fordult. Odalent, Kagome volt nagy bajban, és senki sem tudott segíteni neki. Az egyik szellem felkapta és felkészült rá, hogy egészben lenyelje. Mido újabb vesszőt indított útnak, ami a tömegen át, a Kagomét tartó szörnyben állapodott meg. Nem is gondolkodott de már újabb tisztító vessző repült a levegőben, újabb áldozatokat szedve.



Ám a harc egyre jobban eltávolodott a falutól. Kagome, Sango együtt küzdöttek a temérdek démon ellen, Inuyasha Hakudoshival és Enteijel hadakozott, de a védőpajzs miatt semmi kárt nem tudott bennük tenni. Tsubaki megunta a tétlenkedést és újra Mido ellen indult. Miroku a lányoktól eltávolodva irtotta a gyülevész szellemhordát. Csak Naraku lebegett fent az égben, szórakozva a szeme előtt zajló csatán.



Tsubaki megszorította a fekete Ékkövet, mire Kirara Mido alatt fájdalmasan feljajdult és zuhanni kezdett, de még el sem érte a talajt már csak szenvedő kiscica volt.



Kosimo sietett segítségükre és mindkettőjüket megmentette, majd lehozta őket a talajra. Ott megállt a nyávogó kis Kirara előtt és Midoval együtt felkészült a harcra.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Nevetségesek vagytok! Mindannyian! &#8211; gúnyolódott Tsubaki.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Majd meglátjuk ki nevet a végén! Rosszul tetted hogy velünk kezdtél ki!



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ugyan kis lány? Mit tudsz te tenni? A nagy Midoriko reinkarnációja, a bolond Kikyou utódjával együtt? Semmik vagytok a hatalmamhoz képest! &#8211; fölényeskedett a nő.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Ne merészelj így beszélni róluk! &#8211; kiáltotta Mido, miközben kardjaiért nyúlt.



Kosimo teste erőteljesen lángokba borult majd tüzes kör jelent meg a 3 csatázó körül. A nagymacskát szemmel láthatóan idegesítette, ahogy a Sötét Papnő Midorikoról beszél.



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A cicád csak nem mérges? &#8211; kérdezte nevetve Tsubaki &#8211; Talán ettől egy kicsit lehűl&#8230; - szorította meg a mocskos gyöngyöt. 



-&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Hozzá ne nyúlj! &#8211; kiáltott nagyot a lány és aurája körül vörös szél kezdett áramlani.



A szél erősödött felkapta hosszú haját, megcibálta ruhája ujjait és körbenyalta törékeny alakját. Végül örvénylő tölcsérré alakult és egy fényvillanás kíséretében hatalmas robbanást váltott ki. A robbanás letarolt minden gonoszt 10 méteres körzetben és a csatatéren síri csend alakult ki. Mindenki abbahagyta a harcot, meredten lélegzet visszafojtva nézte, ahogy a női alak megváltozott. Illetve nem is tudták eldönteni mi történt. Olyant volt mintha a szemük vibrálna, hol a páncélos elszánt Midot, hol egy ősrégi vértes gyönyörű szellemalakot láttak.



- Szóval kezdesz komolyan venni Midoriko. Örülök! &#8211; szólalt meg Tusbaki.



- Én nem Midoriko vagyok! &#8211; sziszegte a vörös fényben úszó női alak.



- Tiszta Kagome. Én nem Kikyou vagyok&#8230; bla-bla-bla&#8230; Pedig egyikőtök sem másabb! Ugyan azok az érzések, ugyanazok a hibák!



- Megtiltom, hogy még egyszer Kikyou nevét a szádra vedd! &#8211; hunyta le a szemeit Mido.



Ajkai némán mozogtak, érthetetlen nyelvű szöveget motyogott, ami egyre csak erősödött, és lassan betöltötte az egész teret. Menydörgésszerűen hangzott a jelenlévők számára. A hang nem szűnt meg, miközben a lány leguggolt és a talajra fektette egy pillanatig a kardokat, majd felnyitotta eddig lehunyt szemeit. Azok vészesen csillogtak, ahogy a Sötét papnőt pásztázták.



Teljesen váratlanul pattant fel a lány, karjait ellentétes mozdulattal széttárta. Mindenki azt hitte Tsubakit érte a támadás. De nem. A levegőben sistergő aranysárga fény jelent meg, és mintha elpárologtak volna, úgy tűnt el az összes démon, akikkel eddig Sangoék csatáztak.



A néma megdöbbenés még Narakun és Hakudoshin is eluralkodott. Kagura csak elismerően mosolygott legyezője mögül. Végül Tsubaki törte meg a csendet.



- Azt akarod, hogy ők kimaradjanak ebből igaz? &#8211; kérdezte.



- Ez a harc az enyém lesz! Mindannyian meg haltok! Mindenért, amit elkövettetek sötét életetekben! &#8211; válaszolta a lány.



- A szavaid olyanok, mint Kikyoué. Meg kellett volna halnod vele együtt! &#8211; szólalt meg Naraku.



- Azzal hogy nem öltél meg, eljátszottad az egyetlen esélyt arra, hogy tovább élhess! &#8211; mosolygott ördögi gonoszsággal a feldühödött papnő. 



- Tsubaki, fejezzük ezt be! Még más dolgom is van! &#8211; fintorgott Naraku.



- Ahogy akarod! &#8211; mosolygott a nő.



A démon mellé lebbent, a védőpajzson belülre és az ékkövet két markába szorította lehunyta a szemeit és várt. A zuhogó esőben eddig sem volt túl világos, de most már éjszakai sötét borult a falura. Csak Kosimo világított lámpásként a sötétben. A papnő ujjai közül valami folyni kezdett, ami erősen vérszagú volt. Az ékkő erős fekete fénnyel felragyogott, és ahogy Tsubaki eltávolította a kezeit egymástól gyilkos éjsötét sugarak törtek szanaszét.



- Hallj meg te először! &#8211; suttogta a sötét papnő és a fekete fényt Midora irányította.



A lány védekezni akart, de úgy érezte képtelen megmozdulni. És ezzel nem volt egyedül. Mint a sóbálványok, álltak a jelenlévők néma döbbenetben. A fény közeledett, Mido úgy érezte, mintha minden testrésze atomnyi darabokra akarna szakadni. A halál sötét hideg leheletét érezte magán. Tudta, hogy elbukott, nincs menekvés. 



&#160;



Folytatás következik&#8230;



&#160;

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[32.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23457195&amp;nid=5172337</link><pubDate>2009-08-06 21:03:19</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Elnézést kérek a hosszú szünet után töltöttem fel az új fejezetet, de nem volt időm. Most újabb szünet következik, mert más történetekkel foglalkozok. De amikor lesz időm ehhez is írok.



32.fejezet



- Sesshomaru!- üvöltötte a lány a szobából, majd hangos gyereksírás hallatszott.



Erre riadt fel a démon hosszú álmából, felemelte a fejét. Szemében még apja sem fedezhette fel az álom nyomait. Szája sarkában lágy mosoly bujkált, majd olyan hirtelen ugrott fel és termett az ajtó előtt, hogy mindenki meglepődött rajta.



- Tényleg izgult- állapította meg Inuyasha- Pedig én most komolyan azt hittem, elaludt.



Inu no Taisshu büszkeségtől csillogó szemekkel tekintett idősebbik fiára.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Sokáig nem hallatszott más odabentről, csak az újszülött egyre csendesebb sírása.



- Sesshomaru! VÉGED! Csak hogy tudd, most még elmenekülhetsz! Utána nehogy azt mondd, hogy nem adtam meg rá az esélyt!



Sikítás után újra hangos gyereksírás felelt a lány kiabálására, majd arra is kórusban egy másik. Sesshomaru nem bírta tovább, kinyitotta az ajtót, és mit sem törődött az őt visszatartani próbáló Kagomével és Natsukivel, belépett és bevágta az ajtót.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Satsu az alacsony ágyon feküdt, és még mindig pihegett. Amint meglátta a férjét, arcán mintha egyszerre több érzelem akart volna átszaladni, végül csak érzékenyen elmosolyodott. Kezében két csepp pólyát tartott, amikben a kisbabák már édesdeden aludtak. Sesshomaru nem mozdult. Néhány percig meghatottan nézte a nőt, és karján a két szuszogó csöppséget.



- Sesshy- lehelte Satsu szinte hangtalanul. Férje leült az ágy mellett a földre és megsimogatta a lány verejtéktől gyöngyöző homlokát.



Lassan közelebb hajolt hozzá és a fülébe súgta:



- Szeretlek. Megfoghatom őket?- kérdezte csillogó szemekkel.



Felesége mosolyogva bólintott és odaadta férjének a két kisbabát. Sesshomaru egyiket a jobb, másikat a bal kezére fektette, és halkan suttogta:



- Apa vagyok



- Igen, az vagy- hagyta rá nevetve Natsuki- zavarunk?- kérdezte, de Sesshomaru mit sem törődött most vele.



A babák orra lassan elkezdett járni, ahogy idegen kézbe kerültek, és kinyitották pici arany szemeiket is, de nem sírtak fel. Mindkettőjük arcán két-két pár szép ívű, zöld méregcsík volt, mint az anyjuknak.



- Olyan picik- nézett lassan a feleségére- Hihetetlen, hogy egyszer ők is felnőttek lesznek.



A lány felkacagott:



- Soká lesz még az!



Sesshomaru is elmosolyodott.



- Hana?- kérdezte a feleségét.



Satsu gyorsan bólintott:



- Ezt már megbeszéltük. A fiúnak mondj te egy nevet. De valami aranyosat! Kérlek!



A démon megcsóválta a fejét.



- Aranyos nevet mit szólnál a Yoruhoz?



- Yoru?- ízlelgette meg a nő- Tetszik.



- Hana és Yoru- ismételte el Sesshomaru.



Elgondolkozva nézett a babákra.



- Olyan egyformák, pedig az egyik lány, a másik fiú.



- Ugyan már, Sesshomaru, nehogy te ne tudd megkülönböztetni őket!- nevetett Satsu- Te, a nagy démon



A férfi is felnevetett.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Satsu sokáig némán figyelte, ahogy Sesshomaru felváltva nézegette a kicsiket, majd halkan megszólalt:



- Megbocsátasz 



A démon felemelte a fejét és tettetett dühvel mondta:



- Hányszor mondjam el, hogy meg van bocsátva, el van felejtver30;



- De ha még egyszer előfordul, végem- tette hozzá a lány színlelt félelemmel.



Sesshomaru felnevetett, majd elgondolkozva megszólalt:



- Olyan furcsa érzés



- Apának lenni?- nézett rá kedvesen a felesége. A démon bólintott.



- Azt hiszem.



- Mi az, hogy azt hiszed?- hökkent meg Satsu.



- Semmi csak- kezdte a férfi, majd hirtelen lehunyta a szemét és megremegett- Nem értem, mi folyik



Satsu értetlenül felült az ágyban, anyja pedig mereven figyelte Sesshomarut. Kagome értetlenül állt az ajtó mellett, de rossz előérzete nem hagyta nyugodni. Egy éles, zöld fényvillanás mindenkit elvakított egy pillanatra.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Valahol, nagyon messze innen a sötét árny kísértetiesen felnevetett és kibontakozott a sötétből. Naraku elégedett volt a saját teljesítményével. Minden a terv szerint haladt, már csak egy utolsó apró simítás volt hátra a mesterműből. Nem hibázhatott. Arcán kegyetlen mosoly jelent meg. Inuyasha, Sesshomarura; most végre bosszút állok.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Élénken élt emlékezetében az a sokszor elátkozott nap. Veszített, mert azok az ostobák pont a legjobbkor hagyták abba a harcot. Ha még egy percig folytatják; Inuyasha már nem él, és a bátyjar30; Nem. Menjünk szépen sorban. Semmi nem kedvezett a két bolondok, mégis győztek. Most minden Naraku mellett állt, mégis meg kellett gondolnia a következőm lépést.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Viharos nap volt. A természet is élénken példázta az elkövetkező harcot. Naraku már rég készen állt, és ha minden úgy alakulr; ha. De nem úgy történt. Sesshomaru és Inuyasha nem bírták megállni, hogy egymásnak ne essenek, és nem sokon múlt, hogy ez legyen a vesztük. De Sesshomaru; Naraku megcsikorgatta a fogát, és mérgesen legyintett- ráüvöltött az öccsére, hogy inkább Narakuval foglalkozzon, a többit bízza rá. Lemondott a saját bosszújáról. Ez volt az a pont, amit a démon sohasem értett megr30; emiatt veszített, de most nem történhet ilyesmi. Ó, nem. Most minden tökéletes.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Satsu halálra vált arccal sikított fel, amikor meglátta az ágy mellett az abszurd látványt. Azt hitte, menten elájul, de nem így történt. A döbbenettől mozdulni sem tudott, s szó sem jött ki a torkán. Sesshomaru lassan felemelte fejét. Válla megremegett, és döbbenten vette tudomásul, hogy hol van éppen. Fásultan nézett az egyik kezében tartott apró szuszogó csecsemőre, aki már édesdeden elaludt, majd óvatosan a másik oldalra nézett, ésr30; a saját tükörképét látta. A két Sesshomaru kissé komikus látványt nyújtott volna, ha a szobában bárki felfogta volna a döbbenettől. A tükörképek másodpercekig csak ugyanolyan mozdulatlanságban álltak, de egyszer csak az egyik csengő hangon felkacagott.



- Ketten vagyok!



Natsuki fürkésző arccal figyelte hol az egyik, hol a másik Sesshomarut. Az első nem tudta abbahagyni a kacagást, míg a második arca elsötétedett, vonásai megkeményedtek. Azonnal megérezte a veszélyt, de hirtelen mozdulatéra a démon azonnal támadásba lendült, mit sem törődve a még mindig jobb kezében tartott gyermekkel. A nő hatalmas lendülettel zuhant a földre, és azonnal elvesztette eszméletét. Satsu rémülten felsikoltott, de Kagome odarohant a még mindig nevetgélő Sesshomaruhoz és kikapta kezéből a felébredt kisbabát, aki hangosan sírni kezdett. Másodpercek sem teltek el a másik sírásig, de addigra kinyílt az ajtó és Inu no Taisshu lépett be rajta. A nevetés abbamaradt, az addig olyan vidám démon nem tudta hárítani a másik támadását.



- Mi folyik itt?- kérdezte Inu no Taisshu a döbbenettől nem mozdulva.



- Nem tudom!- sikította Satsu- De csinálj valamit!



A démon azonnal a verekedő Sesshomarukhoz rohant, és egy hatalmas rántással a falhoz hajította a fiát. A másik könnyes szemekkel nézett rá, hatalmas szemei rémülten csillogtak:



- Miért akart bántani?- kérdezte, de már hangosabban zokogott, mint a két csecsemő.



Kagome gyorsan kivette a kezéből a kisbabát és odaadta Satsunak.



- Mégis mi történt itt?- kérdezte döbbenten Inu no Taisshu jól megnézve magának a két fiút- Te meg mit bőgsz?- kérdezte idegesen.



Sesshomaru szipogott egyet:



- Bántani akart



Apja felnyögött és elkapta róla a tekintetét:



- Ez hogy történhetett?!





]]></encoded></item><item><title><![CDATA[31.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23457195&amp;nid=5172334</link><pubDate>2009-08-06 21:02:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[31.fejezet



(Bocsássatok meg, de nem tudtam egyben feltenni. Remélem nem gond. További jó olvasást!)



Naraku csalódottan hajította félre a vörös hajú démont, akinek eddig a torkát szorította:



- Sajnálatos, hogy csak ennyit tudsz.



A fiú lihegve feltápászkodott, és idegesen idézte meg újra energiakardját.



&#8222;Nem veszíthetek, meg kell szöknöm. Mit akar? Mit akar tőlem?&#8221;- gondolatai idegesen csapongtak.



- Most pedig- mosolyodott el Naraku- búcsúzz el az életedtől. Rajtad próbálom ki az új erőmet.



Akuryounak ideje sem volt védekezni, amikor a zöldes fény körülvette. Szinte a semmiből érkezett, vagy legalábbis a fiú nem tudta megállapítani, hogy idézte meg ellenfele. Nem tudott többé mozdulni. Nem érzett semmit, azt se, mikor ért véget az élete. A földre zuhant. A fény még egy ideig körülvette, majd egy apró gömbbé alakulva Narakuhoz repült, és eltűnt a kezében. A démon felnevetett:



- Milyen kár, hogy fájdalommentes halál&#8230; de ha másra nem is voltál jó, legalább az erődet megszereztem.



Lassan megfordult. Szemei kitágultak, és maga sem tudta, miért futott át rajta félelem.



- Sesshomaru&#8230;- morogta- Nem így terveztem, de ha már így alakult&#8230;

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A nap már lehanyatlott, utolsó vörös sugarai is eltűntek. Az ég besötétedett, mire Sesshomaruék újra Nyugatra értek. Satsu nem mert megszólalni. Tudta, hogy a démon még mindig mérges rá, amiért vele jött, és kockáztat. Nem tévedett sokat. Férje belül fortyogott a visszafojtott dühtől, és remegett a leplezett aggodalomtól. Szinte érezte a bőrén, tapintotta a levegőben, hogy közelednek Narakuhoz. Érezte, ahogy vibrál a másik démon aurája&#8230; közel. És egyre közelebb. Naraku nem akart menekülni. És erős volt. Nagyon erős. Ezt biztosan tudta Sesshomaru- és kezdett tartani ettől a találkozástól. Sok vért vesztett, és kénytelen volt beismerni, de legyengült, hiába tagadta, Natsukinak igaza volt a sebeivel kapcsolatban.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Satsut egyre jobban mardosta a bűntudat. A tehetetlenség egyre jobban kínozta, amikor férjére nézett. Tudta, hogy nincs jól, és mégis kockára teszi az életét- ha azt nem is, de a büszkeségét (mert hát Sesshomaru mégiscsak Sesshomaru, nem halhat meg!)- hogy megmentse a bátyját&#8230; és minden miatta volt. Ő okozta Sesshomaru sérüléseit, és későn érkezett a segítség&#8230; lassan gyógyul. Lassan az égre nézett és megremegett. A telihold vörösben játszott, s az egyre gyülekező felhőktől már nem lehetett látni egyetlen csillagot sem. Rossz jel volt ez. Sohasem gondolt ezelőtt ilyesmire, de ez a baljós csend sem tetszett neki. Reszketett.



- Ne félj!- hallotta Sesshomaru biztató hangját, de már úrrá lett rajta a rettegés.



- Mi lesz, ha&#8230;



- Ha megöllek benneteket?- hallatszott a közelből egy ismerős, gonosz hang.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Inuyasha dühösen rohant a palota felé. &#8222;Nem igaz, hogy ez a lökött magával vitte a feleségét is. Mi van, ha mindketten meghalnak?! Nehogy már! Idióta! Ráadásul vérzik is! Így nem tud rendesen harcolni!&#8221; Minden erejét megfeszítve rohant. &#8222;Nem mintha aggódnék a bátyámért, vagy ilyesmi. Ez kezd kóros lenni, nem Sesshomarunak szólítom gondolatban, hanem bátyámnak&#8230;&#8221; Már közel járt Natsuki palotájához, amikor hirtelen rossz érzése támadt. &#8222;Már nincsenek itt&#8230; nem érzem a szagukat&#8230; de akkor&#8230;&#8221;

&#160;



- Naraku- suttogta Sesshomaru szárazon.



A démon lassan bontakozott ki a sötétből.



- Lám. Sesshomaru. Változnak az idők, nem igaz?



- Mit akarsz?- kérdezte Sesshomaru a lényegre térve- És hol van Akuryou.



Naraku felkacagott. Satsut kirázta a hideg erre a nevetésre.



- Hát nem is veszed észre? A kis tigris&#8230; halott- mutatott egy távolabbi pontba, majd csettintett az ujjával, és a távolban apró csillagokként világította meg a varázslat a fiatal démont.



A lány felsikoltott. Úgy érezte, azonnal elájul, de férje mellélépett és átölelte a vállát.



- Nyugodj meg- suttogta.



Satsu mosolyt erőltetett az arcára, de valójában még idegesebb lett. Sesshomaru még mindig vérzett&#8230; ezt messziről eddig nem látta, de most&#8230; érezte, tudta, hogy baj lesz.



- Mit akarsz?- kérdezte emeltebb hangon.



A fekete hajú démon vállat vont:



- Ugyanazt szeretném tőled is megtudni, mint a kölyöktől&#8230;



- Az Ihiosinról- szűrte a fogai közt Sesshomaru, próbálva kizárni gondolataiból felesége reszketését. Most ez csak zavaró körülményként hatott rá&#8230;



- Úgy van. Hogy kell használni.



- Nevetséges, ha azt hiszed, válaszolni fogok erre a kérdésre.



A démon megint felnevetett, és felemelte a kezét.



- Nevetséges? Majd meglátjuk.



Az ég szinte egyik pillanatról a másikra tele lett démonokkal. Satsu felsikoltott:



- Anyám, én mindjárt megszülök!



Sesshomaru idegesen pillantott rá:



- Jól van, csak&#8230; csak vicceltem&#8230; nyu&#8230; nyugi&#8230;



Sesshomaru bosszúsan rámorgott:



- Ne szórakozz velem!



Naraku nem várta meg, hogy ellenfele végre ráfigyeljen. Egy intésére a démonok támadásba lendültek, de ő csak állt egyhelyben és figyelte a másikat.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Sesshomaru erejét megfeszítve verte vissza a több száz démon támadását, és gyorsan rántotta elő a Tokijint. Félt, hogy baja esik a feleségének, akkor is, ha még mindig haragudott rá egy kicsit. Csak az járt a fejében, hogy megvédje.



- Ó, Sesshomaru- hallotta Naraku mézesmázos hangját- Csak nem félted a lányt?! Nekem csak az a pár válasz kell, aztán elmegyek&#8230; semmi dolgom veled&#8230; egyelőre.



Lassan felemelte a kezét és a démonok rohama csökkent.



- Nekem csak ennyibe kerül.



Sesshomaru egyetlen csapással rengeteg szellemmel végzett, de úgy tűnt egyre többen vannak&#8230; meggondolatlan támadása még erősebbé tette a rohamot. &#8222;Szervezetten harcolnak, nem úgy, mint eddig&#8230; érezhető, hogy a vezetőjük sokkal erősebb&#8230; Naraku teljesen démon. Nem tévedtem.&#8221;- más esetben elégtételt jelentett volna neki, hogy olyan messziről megérezte ezt, de most nem tudott erre gondolni. Érezte, hogy Satsu fél, és hogy ha nem tesz valamit, akkor baja eshet, de&#8230; azt is érezte, hogy le van gyengülve. Nagyon. Túl sok vért vesztett, és nem tudta nem okolni ezért a lányt.



- Se&#8230; segíts!- kiáltott Satsu kétségbeesetten, amikor az egyik hatalmas démon rárontott. Sesshomaru gondolkozás nélkül ugrott elé, de védekezni már nem volt ideje. Hosszú, mély sebet szerzett, mielőtt végzett volna a feleségére támadó szörnnyel. Satsu felsikoltott.



- Nyugi- morogta a démon, mert már ő kezdett ideges lenni a sikításaitól. &#8222;Nők! Mindig csak hátráltatják a démont!&#8221;- gondolta, de most az egyszer meg tudta érteni &#8222;A babák&#8230; ha most nem lenne ilyen helyzet, akkor segíthetne&#8230; nem okolhatod, nem okolhatod&#8230; nem&#8230;&#8221;



- Fáj?- suttogta remegve a lány, amivel kiérdemelte férje gúnyos pillantását.



- Á, nem.



- Bocsáss meg&#8230; én&#8230; nem akartam- suttogta, de a férfi arcán nem látszott jele, hogy elfogadta volna a bocsánatkérést.



Naraku felnevetett:



- Bocsánat, hogy félbeszakítom a családi idillt&#8230;



Sesshomaru dühösen vetette magát Narakura, de a démon kezében megjelent Akuryou energiakardja.

- Nem is olyan rossz- suttogta. Sesshomaru már nem tudta elkerülni a támadást, összeszorított fogakkal zuhant a földre. Satsu felsikoltott és elájult, ahogy meglátta férje új sebét.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Naraku lassan a démon fölé hajolt, energiakardját nyugodtan a torkának szegezte:



- Nos, Sesshomaru? Még mindig nem segítesz?



Sesshomaru szeme vörösen bevillant.



- Ó, hagyd csak, tudom, hogy nincs erőd átváltozni. Figyeltelek harc közben. Ha megtehetnéd, már rég megtetted volna. Vagy csak ennyire ostoba vagy?



&#8222;Van erőm, ha nagyon akarom&#8230; csak ha átváltozok, akkor egyáltalán nem tudom majd irányítani. Arra nincs erőm, hogy kordában tartsam&#8230; nem mintha ezt érthetné az, aki nem tud átváltozni&#8230; ha megtörténne, és hagynám elszabadulni&#8230; az nem lenne túl jó.&#8221; Ideges pillantást vetett az ájult Satsura.



- Nem tudsz meg semmit- morogta aztán, miután meggyőződött, a démonok nem bántják az eszméletlen lányt, kissé feljebb emelkedve a földtől, de Naraku kardja nem engedte tovább.



- Ha most azt hiszed, hogy ha nem mondasz semmit, egyszerűen úgy jársz, mint a tigris, akkor tévedsz. Úgyis kiszedem belőled azt, amit akarok. Egyébként is terveim vannak veled, még nem öllek meg.



Sesshomaru teste elnehezedett, körülötte lassan zöldes fény jelent meg&#8230; és tekintetét nem tudta elszakítani ellenfelééről, amíg el nem veszítette az eszméletét. Szeme előtt sok kép kezdett kavarogni, néhány pillanatig azt hitte, már nem is él. Semmit nem érzett, hallott, amíg&#8230;



&#8222;A kard&#8230; az Ihiosin&#8230; mutasd, mit tudsz!... Mindent látni akarok&#8221;- visszhangzott a fejében, de nem tudott semmit tenni ellene. Nem tudta, mikor ért végre véget, mikor hagyta abba Naraku a fejében való keresgélést, de abban biztos volt, hogy minden titkot elárult&#8230;

&#160;



Sesshomaru eszméletlenül feküdt a földön, amikor Inuyasha megérkezett.



- Naraku!- üvöltött, és előrántotta a Tessaigát, de a démon csak rávigyorgott, felemelkedett a levegőbe. Már rég megtudta, amit meg akart.



- Bocsáss meg, Inuyasha, de most nincs rád időm. Megtudtam, amit akartam!- kiáltott még vissza.



- Mi?! Nincs rám időd?! Gyere vissza!- kiabálta a félszellem, ahogy a torkán kifért, de Naraku már eltűnt.



Csak miután reménytelennek látta az üldözését, kezdett el a bátyjával és Satsuval is foglalkozni, akik még mindig eszméletlenek voltak.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A palotában csend volt, amikor Sesshomaru végre kinyitotta szemét. Először azt se tudta hol van, csak lassan tértek vissza az emlékei arról, mi történt. Sebei el voltak látva, és már alig érezte őket, azok is elkezdtek eltűnni, amiket felesége okozott. Az első dolog, amit meglátott, az öccse önelégülten vigyorgó képe volt.



- Mi bajod van?- kérdezte fagyosan tőle. Ehhez volt most a legkisebb kedve. Szórakozni egy agya ment fél szellemmel, aki minden valószínűség szerint megmentette az életét&#8230; nem túl jó kilátások.



- Semmi, csak&#8230; tudtad, hogy nehéz vagy? Alig bírtalak elhozni a palotáig!



Sesshomaru ezt nem ereszthette el csak úgy a füle mellett:



- Nem én vagyok nehéz, hanem te vagy gyenge.



- Nem vagyok gyenge!- heveskedett Inuyasha, de próbálta visszatartani jókedvét- Elmenekült előlem Naraku, téged meg jól helyben hagyott.



Sesshomaru lassan felült az ágyban.



- Azért ment el, mert már nem volt szüksége több dologra- mondta hidegen, majd hangja hirtelen megváltozott- Satsu hogy van?



- Egyszerűen megijedt&#8230;



- Inuyasha, tudom, mire képes, és tisztázzuk. Nem ijedt meg. Tudja, hogy kell használni az Ihiosint, tud az anyámról, és&#8230; használni is fogja, ha úgy tartja kedve.



- Ez&#8230; nagyon rossz?- kérdezte Inuyasha értetlenül- Hogy tudta meg?



Sesshomaru elhúzta a száját:



- Nem feltétlen&#8230; ha tudja, hogy mire használja, akkor nagyon rossz, de addig&#8230; lehet, hogy szerencsénk lesz. Satsu hogy van?- kérdezte újra, egyre izgatottabban.



Inuyasha arcán bájvigyor jelent meg:



- Nem kell aggódnod, remekül&#8230; Rinnel játszik. És már nem is utál&#8230; annyira. De Naraku hogy tudta meg?



Sesshomaru elmosolyodott, és lehunyta a szemét.



- Később, Inuyasha&#8230; majd&#8230; később elmondom.



Újra mély álomba merült.





]]></encoded></item><item><title><![CDATA[30.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23457195&amp;nid=5172330</link><pubDate>2009-08-06 21:01:39</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[30.fejezet



Ihiosin&#8230; sok vér tapadt már ennek a kardnak a nevéhez a történelem során&#8230; sok embernek jelentette a biztos halált a viselése. Születése lassan a feledés homályába merült, de a kard megmaradt. Az Ihiosin legendája&#8230; mindenhol ismert. A tigrisdémonok ura készíttette saját agyarából. Arról már nem emlékezik meg a történelem, hogy melyik ura, és hogy miért készült&#8230; de hatalmas erő rejlett benne. Birtokosa a kard segítségével saját magánál többször erősebb reinkarnációkat tudott létrehozni, felruházhatta olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel akarta. A Nagyúr nem sejthette, hogy mi lesz a következménye annak, ha elkészül a kard.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Halála után négy gyermeke osztotta fel a tartományt, kialakult a négy tigristörzs. Mindez persze csak legenda&#8230; de valóban négy tigris klán létezik: a vörös tigrisek, a fekete tigrisek, a fehér tigrisek és a levegő tigrisei. Mindent elosztottak. Hárman a földet választották, utolsó testvérük pedig az eget. A béke nem tarthatott sokáig. A vörös és a feketetestvér háborút indított egymás ellen, hogy megszerezze az Ihiosint. Hatalmas veszteségeik voltak, de nem hagyták abba a harcot. Soha nem állt még olyan közel a két klán a teljes pusztuláshoz, mint akkor&#8230; de ennek a harcnak is véget kellett érnie egyszer, mint minden háborúnak. A rombolásból a fehér tigris került ki győztesen&#8230; nevető harmadikként. A nagyúr megszerezte a kardot. A vörös és a fekete tigris beletörődött abba, amin nem változtathattak. Nem volt esélyük legyőzni a fehért. Fehér testvérük felkarolta volna mindkettőjüket. A nagy veszteségeket pihenjék ki a segítségével. A vörös tigris hálásan fogadta ezt, míg a fekete dühösen saját utakat keresett magának. A levegő tigrisei nem avatkoztak a harcba&#8230; békés nép voltak&#8230; de őket is csábította a kard hatalma. Elkészítették hát a csodás ékkövet, ami megtöbbszörözte a kard erejét, de hamar megbánták. A fekete tigris nem nyugodhatott meg vereségében. Támadást indított békés testvére ellen. A levegő tigrisei rémülten, és sikoltozva menekültek&#8230; és próbáltak megszabadulni bajuk okozójától, a kőtől.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Pusztulás. Pusztulás, ameddig a szem ellát. Dermesztő csend, halálos némaság. A palota romokban állt. Hol van már a csodás épület, a tornyok, amiknek mindenki a csodájára járt? Hol van az, amire azt mondták, örök? Nem pusztulhat el? Nem érhet véget a klán? Akkor most mi történt? Senki sem töri meg ezt a temetői csendet. Temetői? Valóban. A palotából nem maradt más, csak egy hatalmas temető. Halál. Halál mindenütt. Senki nem maradhatott életben, a hatalmas pusztulásban. Az élet utolsó szikrái talán most hunynak ki&#8230; de még a tűz is hangtalan égeti fel a romokat. Mindent átitat egy sötét erő&#8230; varázslat tartja életben a lángokat.



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Az apró zaj nagyon hirtelen törte meg ezt a csendet. Elhaló hang&#8230; szinte csak lehelet:



- Aoikaji&#8230;



A suttogásra újabb motoszkálás hallatszott a romok között, majd a semmiből egy tízéves forma kisfiú bújt elő kormos, könnyáztatta arccal.



- Nővérem!- kiáltotta a kisfiú, és szipogott egyet- nővérem!



- Ne kiabálj!- hallatszott a közelből egy csendes női hang- Fáj a fejem&#8230;- suttogta, de a végén már nem tudott beszélni, köhögni kezdett.



- Nővérem&#8230;- mondta halkabban, vékony hangon- Most&#8230;



Shirochitora lassan felemelkedett a földről, hogy a kisöccse meglássa őt, de szinte azonnal visszaesett a földre és újabb köhögő roham jött rá.



- Nővérkém!- sírta hangosan a fiú- Kérlek&#8230;



- Most figyelj rám jól, Aoikaji. Csak egyszer tudom elmondani&#8230;



- Nővérkém, ne halj meg!



Shirochitora keserűen elmosolyodott. Szép arcán mély szomorúság jelent meg, ahogy öccse letérdelt mellé és megszorította a kezét.



- Ne hagyj egyedül- tette hozzá suttogva, de már zokogott- Ne hagyj egyedül!



A nő lassan felemelte a kezét és megsimította Aoikaji maszatos arcát.



- Ne félj semmitől. Erős vagy. Erősebb, mint bárki a klánból.



- Ne halj meg!- kiáltotta újra a fiú, de nővére megszorította a kezét.



- Kérlek, hallgass végig.



- Nem! Nem hallgatlak! Nem halhatsz meg! Bármikor el fogod tudni mondani!



Shirochitora nagyot sóhajtott, de már egyre nehezebben tudott levegőt venni:



- Ha meghalok, akkor sem adhatod fel, Aoikaji. Neked élned kell. Egyedül te maradsz&#8230;



- Nem akarok egyedül maradni! Szeretlek&#8230;



- Tudom- mondta a nő mosolyogva- De akkor is el kell innen menned. Itt nem biztonságos.



- Nem hagylak itt&#8230; veled akarok maradni!



- Ha&#8230; én már nem leszek&#8230; akkor menj el&#8230;- szavai már vontatottá váltak, arcán látszott, nagy fájdalmai vannak.



- Nem! Nem megyek sehová!



- Aoikaji. Muszáj&#8230; ha itt maradsz&#8230; te&#8230; te is&#8230;- zilálva kapkodott levegő után, magában csak azért a néhány percért könyörgött, hogy mindent el tudjon mondani a fiúnak- Menj&#8230; Sesshomaruhoz&#8230; Nyu&#8230; Nyugatra&#8230; ott&#8230; ő&#8230; biztonságos&#8230; én&#8230;



Reszketve hunyta le a szemét, és nem is nyitotta ki többé.



- Nővérkém! Nővérkém! Ne halj meg!- zokogta Aoikaji, de Shirochitora már nem élt.

&#160;



- Satsu, még mindig nem értem, neked miért kell&#8230;



- Azért, mert az én anyámról van szó!- morogta a lány, amikor beléptek a félig betört kapun.



A tüzet már eloltották, de még mindig mindent ellepett a sűrű, fekete füst. Satsu sápadtan haladt Sesshomaru mögött, de a démon arra sem méltatta, hogy ránézzen. &#8222;Haragszik&#8221;- állapította meg a lány, és egyre idegesebb volt. Tudta, hogy&#8230; a férfi sebei maguktól nem múlnak el, de azt nem, hogy miért, és&#8230; mit lehet velük csinálni. Az egyik folyosóról Natsuki toppant eléjük, dühös és egyben kétségbeesett arccal:



- Akuryou! Elvitte őt!- suttogta reszketeg hangon- Most mi lesz? És mit akar tőle?



Sesshomaru fáradtan sóhajtott.



- Megmagyarázom, csak&#8230;



Natsuki végigmérte vejét, akinek még mindig minden sebe vérzett.



- Ejnye, nem gondoltam volna&#8230;- suttogta apró mosollyal.



- Mit?- kérdezte gyanakodva Satsu, de közben könyörgött, hogy ne az legyen, amire gondol.



- Nekem is valahogy így kezdődött&#8230;



- Mi kezdődött így?- sziszegte Sesshomaru, miközben letörölte a kezét- kezd az agyamra menni, hogy minden démon megőrül a közelemben a vérszagtól&#8230;



- Pontosan ez kezdődött így! Az első férjemnél&#8230; valami apróság miatt bedühödtem és nekimentem&#8230; nem gyógyultak be a sebei és minden csupa vér lett tőle. A végén már nem volt türelmem hallgatni a nyafogását. Olyan kiábrándító volt, hát&#8230; végeztem vele. Egyébként ez valami családi vonás.



Satsu elsápadt és könyörgő szemekkel nézett anyjára, hogy csak ne azt mondja, amit gondol, mert akkor neki vége.



- Aztán&#8230; Satsu, kicsim, segítsék?!



A lány értetlenül pislogott.



- Jaj, hogy ne vérezzen már össze mindent, csak egy apró&#8230;



- Natsuki, ha kimondod, akkor elég nehezen fogod összeszedni magad&#8230;- morogta Sesshomaru- inkább azt mondd meg, hogy lehet elállítani a vérzést!



- Hát&#8230;- a nő elbizonytalanodott- ez egy picit bonyolult- de amikor meglátta a démon tekintetét inkább a lényegre tért- Jól van, jól van&#8230; megoldom. Csak egy kis vér kell hozzá, meg&#8230; egy pár apróság. De meggyőződésem volt, hogy egy olyan nagy démon, mint te&#8230; kezelni fogja ezt a helyzetet, de úgy tűnik&#8230;



Sesshomaru szeme vörösen felizzott. Mérhetetlen dühöt érzett, amit nem feltétlenül akarta az anyósán levezetni.



- Ugye most nem szeretnél felbosszantani?!- kérdezte fagyos hangon. Satsu a háta mögött az ájulás határára került.



Sesshoamru meg se fordult, de elmosolyodott és megpróbálta a hangját kevésbé fagyosra erőltetni, de nem sikerült túl jól.



- Satsu, ne idegeskedj, nem tesz jót a babáknak.



A lányt a gúnyos hangra kirázta a hideg. &#8222;Nagyon haragszik&#8230; de nem is csoda&#8230; jaj, mit csináltam!&#8221;



- Mi kell hozzá?- kérdezte anyósát.



- Hát&#8230; Satsu vére&#8230;



- Akkor el van felejtve, más megoldás?



Satsu idegesen megrántotta férje ruhaujját.



- Sesshy, nem akarom, hogy&#8230; én&#8230;



- Nem érdekel, más megoldás?



- Minden megoldáshoz kell a vére&#8230;



Sesshomaru lehunyta a szemét.



- Nem. Nem érdekel. Más&#8230;



- Sesshomaru, csak egy apró vágás&#8230; egy pici vér&#8230;



Satsu idegesen szembefordult férjével és a kimonójánál fogva közelebb rántotta magához:



- Nem érdekel, hogy beleegyezel-e, vagy sem! Miattam van, mert egy lökött, bolond, idegesítő&#8230;



- Nem.



- Sesshomaru!- kiáltott rá Satsu dühösen és megrázta- Nem érdekel, anya, mondd, mi kell hozzá.



Sesshomaru legszívesebben lerázta volna magáról a nőt, de nem akarta bántani.



- Ezt vehetem bocsánatkérésnek?- kérdezte halkan.



- Bocsánatkérésnek? Igen&#8230; de kérlek, hagyd, hogy&#8230;



- Nem akarom, hogy&#8230;



Natsuki megelégelte a dolgot, és amíg a lánya és a veje veszekedtek, előkeresett egy kis üveget.



- Khm&#8230; elnézést! Egy csepp vér és már kész is van.



A gyanús színű folyadékon furcsán tört meg a fény. Sesshomaru elhúzta a száját.



- Mit kell ezzel csinálni?



Natsuki elvigyorodott:



- Meginni. A második férjem ezért halt meg.



Sesshomaru megforgatta a kezében a kis üveget.



- Mi van benne?



- Igazából nem akarod tudni. Satsu&#8230;



A lány egyik ujján apró sebet ejtett a fogával, és elvette férjétől az üveget. Amikor kinyitotta, Sesshomaru felmordult:



- Én ezt nem iszom meg. Kizárt dolog&#8230;



Natsuki vállat vont, lánya pedig az üvegbe cseppentett egy kicsi vért.



- És&#8230;



- Nyugodj meg. Van egy másik megoldás is, de úgy sokkal lassabban gyógyul&#8230; és piszkosul fáj. Ha az egyik sebre teszel egy kicsit.



Sesshomaru elgondolkozott, majd újra beleszagolt a levegőbe.



- Én ezt nem iszom meg.



- Te tudod.



A démon egy keveset a kezére öntött az üvegből, majd lehunyta a szemét, ahogy a szer elkezdett hatni. Szinte égette. Először csak a bőrét, aztán szépen lassan elkezdett szétterjedni a testében.



- Ne mondd, hogy én nem szóltam&#8230;



Sesshomaru vállat vont, miközben kinyitotta a szemét. Nem látszott benne semmi&#8230; a fájdalomnak egyetlen apró jele sem, de Natsuki tudta, mit érezhet:



- Nem érdekel. Mi történt?



- Az a démon elvitte a fiamat. Mit akart tőle?! Te tudsz valamit? Ki ez egyáltalán?



- A kardról akar többet megtudni.



- Az Ihiosinról? De hát&#8230; Akuryou nem tud mást a kardról, csak amit mindenki!



- Megkeresem!- mondta Sesshomaru határozottan, majd feleségéhez fordult, és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette- Te pedig itt maradsz.



- Nem- válaszolt ugyanilyen hangon Satsu- És jobb lenne, ha te is itt maradnál. Nem vagyok vak, látom, hogy nem vagy jól.



- Jól vagyok. Már gyógyulnak a sebeim.



- Nem akarok akadékoskodni, de minél jobban gyógyulnak a sebek, annál jobban fog fájni, szóval&#8230;



Sesshomaru mit sem törődve a két nővel elindult kifelé a palotából. Satsu dühösen sóhajtott, és utána indult. Már egyik sem hallotta, hogy Natsuki utánuk kiált:



- De azért&#8230; vigyázzatok magatokra!

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[29.fejezet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23457195&amp;nid=5172324</link><pubDate>2009-08-06 20:59:34</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[No, ez a fejezte egy rövid bevezetése a következő résznek, ami egy picit hosszabb lesz. :) Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!





29.fejezet







- Sesshomaru&#8230;- szólalt meg Inuyasha elgondolkozó képpel- Cseppet sem félsz, hogy nem gyógyulnak be a sebeid? Naraku is&#8230; meg minden&#8230; nem félsz?



Sesshomaru érzelemmentes hangon válaszolt:



- Begyógyulnak.



- De hát még mindig vérzel&#8230;



Inu no Taisshu letelepedet fiatalabbik fia mellett:



- Inuyasha, az szép dolog, hogy aggódsz a bátyádért, de&#8230;- kezdte, de a félszellem félbeszakította.



- Ki mondta, hogy aggódok? Egyszerűen csak jobban érezném magam, ha esetleg Naraku megjelenik, ha ő is használható állapotban van. Hogy nézne már ki, ha&#8230; Áú! Sesshomaru! Ezt most miért csináltad?!



Sesshomaru leeresztette a kezét, az öccsére villantotta fogait és halkan morogta:



- Használható állapotban vagyok.



- Jó, jó, de&#8230;



- Inuyasha, fogd be! És te is- nézett Sesshomaru az apjára közönyösen- Nincs szükségem arra, hogy folyamatosan fecsegjenek körülöttem. Meg mindenféle hülyeséget kérdezzenek.



- Például azt, hogy miért voltál a szobámban?!- hallatszott a közelből Satsu hangja élesen.



Sesshomaru megadóan sóhajtott:



- Nem fogok veszekedni. Felőlem azt csinálsz, amit akarsz.



A lány mosolyogva letelepedett férjével szemben, de ahogy meglátta a sebeit elsápadt:



- Azoknak&#8230; nem kellett volna már rég begyógyulni?!



Inuyasha már válaszolt is:



- Nem érti ő sem, egyszerűen nem gyógyulnak be, és&#8230;



- Inuyasha, már mondtam, hogy fogd be!



- Hogy beszélsz már megint a&#8230;- kezdte Satsu dühösen, de Sesshomaru félbeszakította:



- Satsu, most tényleg ne- mérgesen törölte le megint a kezét.



Felesége bűntudatosan hajtotta le a fejét. Ő ezt nem akarta&#8230; eszébe sem jutott, hogy ez megtörténhet&#8230; Sesshomaru hirtelen felállt és elindult a palota irányába.



- Lesz egy pár kérdésem a többi démonhoz. Van egy&#8230; gyanúm, aminek nem kellene beigazolódni.



Inu no Taisshu visszarántotta a földre Inuyashát és csak bólintott Sesshomaru szavaira. Még csak az hiányozna, hogy a két testvér egymásnak essen&#8230; Satsu meg sem mert szólalni, csak gondolkozott, hogy miért is kellett neki megsebeznie a férjét.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Sesshomaru fel alá sétált a teremben:



- Szóval azt mondod, felgyújtotta valaki a palotát?



- Igen, Nagyuram!- hajolt meg mélyen az egyik démon.



- Az Úrnő?



- Halott, Nagyuram, ahogy mindenki más is&#8230;- válaszolt egy másik, sután meghajolva. Sesshomaru arra sem méltatta, hogy ránézzen.



- A kard?



- Milyen kard uram?- kérdezte a harmadik, de az első már válaszolt is:



- Nyoma veszett Nagyuram.



- Mikor történt ez?- nézett rá végre elgondolkozva Sesshomaru a három alsóbb szintű démonra.



- Alig egy napja, Nagyuram.



Sesshomaru intett kezével, hogy távozhatnak. Gyanúja beigazolódott, és ez nem nyugtatta meg.



- Tudom, hogy ott vagy, apa, gyere be.



Inu no Taisshu kissé elvörösödve lépett be a terembe. &#8222;Pedig kiszámoltam, ott nem érezhetett volna meg&#8230;&#8221;



- Miféle kard, meg&#8230;- kezdte volna, de fia metsző, hideg tekintetével találkozott, amikor felemelte fejét:



- Elmondok mindet, szólj a többieknek.



- Most?



- Nem, holnap- válaszolt cinikusan a démon.



- Miről van szó tulajdonképp?



Sesshomaru nem válaszolt csak letelepedett egy nagy párnára és lerázta kezéről a vért. Inu no Taisshu sóhajtva indult el az ajtó felé:



- Azért&#8230; előttem nem kell játszanod a Nagyurat. Én is tudom, hogy&#8230;



- Kétszáz éve még azt vártad volna, hogy pontosan így viselkedjek- emelte fel tekintetét Sesshomaru, de addigra apja már kiment a teremből.



&#8222;Ezt vártam volna, de azóta változtak az idők&#8230; legalábbis ahogy észrevettem&#8230; valahogy minden bonyolultabb lett. Ha valakinek nem tetszik a képe, akkor például nem intézhetem el a dolgot egy elegáns kardcsapással&#8230; na, változnak az idők.&#8221;- gondolkozott magában:



- Te is változtál- tette hozzá hangosan&#8230;

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; A démon elgondolkozva szelte a levegőt. Még mindig bosszantották előző kudarcai, és a pokolba kívánta azt a könyvet, amit a hóna alatt szorongatott. Amikor először olvasta a vízdémon jegyzeteit minden olyan egyértelműnek és világosnak tűnt, most mégsem boldogul. Hogyan tudja használni a kardot, amit szinte a lelepleződése árán szerzett meg? Hogyan működik? Ha erre nem jön rá hamar, akkor&#8230; arcán gonosz mosoly suhant át. De hiszen a megoldás a kezében van. Ha a penge nem is beszél&#8230; az, aki tud róla, az beszélni fog.

&#160;



&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Sesshomaru szemrebbenés nélkül rázta le magáról feleségét, aki mindenáron be akarta kötözni a sebeit:



- Mondtam már, hogy nem kell- tette hozzá hidegen, amikor Satsu sápadtan leült egy alacsony zsámolyra.



Tudta nagyon jól, hogy milyen rosszul esik a lánynak ez a visszautasítás, de most még az sem érdekelte volna, ha sírva rohan ki a teremből. Amikor bejött, akkor hisztizett egy sort, magával hozta azokat az idegesítő macskákat, és még csodálkozik, hogy&#8230; Sesshomaru csak annyit kérdezett, hogy mit akar. Na jó, talán egy picivel hidegebben, mint kellett volna, de tényleg nem mondott semmi rosszat.



- Sesshy&#8230;- kezdte a lány, amire csak a férfi jeges szemvillanása válaszolt- Sesshomaru, kérlek&#8230;



- Hol is tartottam, mielőtt félbeszakítottak?- kérdezte az apját szinte csak suttogva. Inu no Taisshu megremegett, de ugyanolyan hangnemben válaszolt:



- Ott hogy megint el akarod kezdeni, mert&#8230;



- Mert az öcsém nem fogta fel. Rendben. Akkor lerövidítem, hogy elég világos legyen. Egy közeli tartományban élt Shirochitora&#8230;



Inu no Taisshu, mint eddig minden alkalommal, amikor a nő neve elhangzott, hangosan felmorgott. Soha nem volt jóban a nő apjával, és az se nyugtatta meg, hogy az már jó ideje nem élt&#8230; elég sokat harcoltak egy időben&#8230; bár Inu no Taisshu nem volt túl sok esélye, a nagy kutyaszellem ellen, hiszen ez nevetséges&#8230; de azért bosszantó jelenség volt, amikor néhány tigrissel megjelent Nyugat határainál&#8230;



- Naraku néhány napja megölte, és elvett tőle egy fegyvert, ami hatalmas erővel bír. Az egészben még kellemetlenebb, hogy mindenkit megölt a közelben, így Nyugat újabb szövetségest veszített.



- Szövetségest?- kérdezett rá Kagome.



Sesshomaru lassan válaszolt:



- Igen. Shirochitora a fehér tigrisek vezére volt. Apa, kérlek ne morogj.



- Nem tehetek róla, egyszerűen már a gondolat is irritál, hogy&#8230;



- Tora nem az ellenséged. Amikor megszületett, te már nem éltél.



- De az apja igen.



- Az apja, aki már több mint száz éve halott. Shirochitora az óta vezeti a tigriseket, és ahhoz képest, hogy fiatal, nem veszített semmi terültet.



- Nem úgy mint te- tette hozzá szúrósan Inu no Taisshu, de Sesshomaru csak elmosolyodott.



- Persze&#8230; azt hozzá kell tenni, hogy mielőtt meghalt az apja, mindent elrendezett neki, és azután összes úr a tartományában ezer örömmel szolgálatára állt.



- Nem tehetek róla, hogy téged&#8230; téged&#8230;



- Nincs mit finomítani, utáltak. De rövid időn belül, miután elintéztem bizonyos macskákat, akikről te sikeresen elfelejtkeztél&#8230; mindegy. Felejtsük el, nem tartozik a témához. Az a lényeg, hogy Naraku elvette Shirochitorától a kardot, amit egyelőre még nem fog használni. Ha van esze, akkor nem próbálkozik.



Inuyasha dühösen felkiáltott:



- Mégis miféle kardot?!



Sesshomaru behunyta a szemét:



- Ahogy már kétszer elmondtam, a kard neve Ihiosin. Komolyan mondom, öcsém, műveltséged elkápráztat- Sesshomaru lassan felemelte a fejét. Már hasogatott a feje a vérveszteségtől. Satsu idegesen nézett rá, de nem mert megszólalni- Ne mondd, hogy még sohasem hallottál róla! Ha hallgattál volna, bölcsebb maradtál volna&#8230;



- Miért? Egyedül én nem tudom mi az?! Kagome!



A lány idegesen elmosolyodott, és halkan megkérdezte:



- Valami reinkarnációs dolog, nem?



A démon bólintott:



- Többek közt, de ennél egy kicsivel több. Az Ihiosin most csak egy kard, amivel ugyan lehet reinkarnációkat készíteni, de&#8230; ha Naraku rájön, hogy ennek a fegyvernek van még egy másik része is&#8230;



- Mi ez a másik&#8230;



- Inuyasha, most akarom elmondani! A másik része egy drágakő, amit a markolat végére kell illeszteni, de azt egy jó ideig nem szerzi meg.



- Miért?



Sesshomaru elmosolyodott, ahogy bevillant a szeme előtt pár kép egy apró, csillogó kristályról, és jelenlegi gazdájáról.



- Biztonságos helyen van.



- Hol?- faggatózott tovább Inuyasha, de Sesshomaru csak mosolygott- Sesshomaru!- kiáltott fel, mire a démon kinyitotta a szemét.



- Ha annyira tudni akarod, akkor az anyámnál van.



Inu no Taisshu a mondta hatásaként köhögni kezdett.



- Az Ihiosin azzal a kővel együtt hatalmas erejű reinkarnáció létrehozására képes&#8230; csak egy csepp vér kell&#8230; de a kő nélkül is használható.



- A tökéletes reinkarnáció az&#8230;- tanakodott el Miroku, de nem volt ideje kifejteni mondanivalóját.



Az ajtó szinte berobbant, és három szolga rohant be rajta:



- Sesshomaru Nagyúr! Natsuki Úrnő küldöttei érkeztek! Támadás érte az Úrnő palotáját. A követek nem mondhatnak pontos híreket&#8230; de&#8230;



Satsu felsikoltott, és elájult, Sesshomaru pedig felállt.



- Ez is Naraku volt. Natsuki tud a kardról. Odamegyek.





]]></encoded></item><item><title><![CDATA[angolul]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=30651865&amp;nid=5115271</link><pubDate>2009-07-05 11:40:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;Fate







Across the endless sky the clouds float playfully

Wandering eternally to get rid of a recurring dream





Until the moment the rain ends

I can sleep peacefully



*





So many times, yes, no matter how often

I raise my blade above my head

Countless dreams have been wounded

Staining the earth red

Vengeance is somehow empty

And disgraces a renowned fang

You cannot escape karma*







The silence shining through the night, the glow

Falling from the full moon flickers eternally







Even an unmoving heart

From one lacking imperfection

Why, oh why could it be

The reason this heart is moved

What is the purpose for this fight

Disgracing an injured fang

You cannot escape destiny







A name that walks a different chosen fate

Though carrying the blood of the same father

Such a fleeting life



*repeat*





]]></encoded></item></channel></rss>
